Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-27

27. országos ülés ortolter 9. 1872. 323 iránt tartozó tisztelettel megegyeztethetőnek, hogy egy párt kimondja, hogy tagjai abban részt nem vehetnek, sőt minden egyes tag szabadságára hagy­juk, hogy saját személyes viszonyai szerint a dele­gatióba belépjen, vagy be nem lépjen; (Zaj jobb fel öl) a választásokban pedig, ha nem is mindany­nyian, de pártunkból, hol többen, hol kevesebben mindig részt vettünk, részt vettem magam is mind­annyiszor, kivévén ezen utóbbi esetet, midőn beteg­ségem akadályozott a házban megjelenni. Nem áll tehát, mintha miatta mi kimondottuk volna, hogy a delegatióba nem megyünk; nem áll, hogy a tör­vény iránti tisztelet ellen ez utón vétettünk volna, Különben, mintán már e tárgyban benne vagyok, elmondom pár szóval azt is, hogy én helyes­lem a többség azon eljárását, hogy azóta nem választott be bennünket. Mert én e tekintetben tökéle­tesen egyetértek a volt ministerelnök úrral gróf Andrásy Gyulával, egyetértek pedig azért, mert az átalános alkotmányos szempontot az ellenzéki szem­pontnak fölébe helyezem. Ellenzéki szempontból igen kell emes lehetne olykor kezet fogni 6 felsége többi országai és tartományai népével, megtagadni a kiviteli módozatot az oly politikától, melyet azon magyar kormány helyesel, mely az országgyűlésen többséggel rendelkezik; de alkotmányos szempontból azt, hogy e delegatióban más országok férfiaival kezet fogva törekedjük megbuktatni azon kormány politikáját, mely itt többségben van: a legnagyobb szerencsétlenségnek tartanám. (Élénk helyeslés hal felől.) A tisztelt képviselő nr, s ez az utolsó pont, amelyre reflectálni akarok, a külügyekre vonatkozó­lag mondott passusomat bonczkés alá vette, sőt soká tanakodott felette, hogy mit akarhattam és mit nem akarhattam mondani s mikép lehetne vagy nem le­hetne azt magyarázni. Pedig — ismét hivatkozom mindazokra, kik beszédemet végig hallgatták •— határozottan megmondottam, hogy egyenesen csak annak akartam kifejezést adni, hogy a német biro­dalommal elébb képződvén a jó viszony, ez már barátsággá fejlődött és azzal ezt fön kell tartani ; azokra nézve pedig, melyekkel e jó viszony csak most kezdődik : e jó viszony megerősítésére kell törekedni. így állván a dolog, nem is lehet máskép, mint­hogy a tisztelt képviselő ur azért tanakodott any­nyit afelett, mit akarhattam, s mit nem akarhattam mondani, hogy alkalma legyen itt előttünk — azt hiszem kölcsönös meglepetésünkre mindnyájunknak — feltárni ama mindenesetre uj eszmét, hogy az 1849-ik évi muszka invasio a Magyarország iránti barátságnak volt jele. (Mozgás.) Megengedjen a tisztelt képviselő ur, de ezen állításával szemben már igenis lehet és kell is alkalmazni azt, mit ő az ellenzékről mondott, hogy nem oly álláspontot fog­lal el, minőt egy hű hazafinak elfoglalnia kellett, volna. (Felkiáltások balról: nagyon igaz!) Különben is igen furcsa dolog : figyelmeztet a képviselő ur, hogy ne a keserűség szerint Ítéljük a helyzetet, ne aszerint állapítsuk meg eljárásunkat; — ebben vele tökéletesen egyetértek; — de ugyanakkor, midőn ezt tűzi ki feladatának: feladatául ismeri oly dolgokat említeni fel, melyeket ha azt akarjuk, hogy szi­vünkből kiirtsuk a keserűséget, amennyire csak le­het, elfelejtenünk kell. (Felkiáltások balról: Igaz!) Irányi Dániel tisztelt képviselő ur beszédére is kevesebb megjegyzést teszek, mint tennem kellene. Ő beszédében egyik indokául annak, hogy javasla­tomat nem fogadja el, azt is felhozta, hogy ő és elvrokonai nem degesznek meg csupán a formával, nekik az alkotmányosság lényege kell, és aztán ki­fejezte, mily csekély véleménynyel van egyátalában a formákról. Én tisztelt ház sem válaszfeliratomban, sem beszédemben, sem soha életemben azt. hogy nekem a forma elég volna, nem mondottam ; de igenis nagy súlyt fektetek arra, hogy parlamenti életünket a lehetőségig a parlamenti formák közé vezessük ; nagy súlyt azért, mert ezen formákat nem valami ideolog, nem valami szobatudós készítette kaptafára; hanem ezen formákat a parlamenti élet maga terem­tette, teremtette, mint olyanokat, melyek közt a lé­nyeg legbiztosabban, legüdvösebben tud mozogni. (Helyeslés.) Különben ne kívánja tőlem a tisztelt képviselő ur, hogy elhigyjem, hogy ő a formára, az alakra oly keveset ad. Engedje meg, valamint egész álta­lam tisztelettel elismert hazafias élete biztosítja őt arról, hogy oly megtámadások, mint aminőket egy ifjú képviselő ellene intézett, róla minden védelem nélkül lepattognak : ép ugy másfelől, mindazok, kik a tisztelt képviselő urat ismerik, tudják azt, hogy a forma, az alak iránt soha oly nagy megvetéssel éle­tében nem viseltetett; és ha lehetne még kétség az iránt: meggyőzhetett volna erről múltkori szónok­lata ; mert aki a formára és alakra súlyt nem fek­tet, az egy beszédet oly remekül összeállítani, oly remekül bemutatni és művészileg előadni soha nem fog. (Tetszés.) A tisztelt képviselő úr azonban azért sem fo­gadja el a javaslatot, mert azt mondja: nagy az ellentét e közt és 1869-iki fölirati javaslatunk közt, Csanády képviselő úr pedig egészen annyira ment. hogy azt mondja, ha nem irták volna alá ugyanazon emberek, ő soha sem hinné, hogy ugyanazon embe­rektől, vagy ugyanazon párttól ered a mostani ja­vaslat. Attól függ ez is: a lényeget tekintjük-e, vagy a formát. A lényegben, mint épen előbb kifejtettem értelmét — a kettő közt eltérés nincs; a for­mára nézve, melyre önök semmit sem adnak — van. De különben is én részemről azt tartom, hogy össze­téveszti a czélt az eszközzel és az eszközt a czéllaj

Next

/
Oldalképek
Tartalom