Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-27

322 27. ország«s-ülés oetol»er-9..1872. ismét — ha jól emlékszem — Lukács Béla és Mol­nár Antal, azt mondották, hogy az nem eléggé ha­tározott, nem eléggé őszinte. Schvarcz Gyula képviselő ur a férfias nyíltság hiányával vádolta. A hiba szerinte az. amint azt a köz­jogi kérdés fejtegetésénél kimondotta, hogy én s azok, kik velem egy nézetben vannak, ámbár már kétszer szavazott ellenünk az ország, ezen kérdések vitatá­sától el nem állunk. Én nem mondom, tisztelt ház, hogy a férfias­ság egyedül azon mérték, melylyel a politikai eljá­rást megmérni kell. Tudom, hogy nem az. De azt az egyet is tudom, hogy, ha már csak férfiasságról beszélünk: a férfiasság nem abban áll, hogy azért, mert kisebbségben maradtunk, feladjuk nézeteinket ; de abban, hogy. ha egyedül állunk is a világ kö­zepette, megtartsuk. (Helyeslés bal felől Zaj jobb felől) ' Különben, ha Schvarcz Gyula képviselő urnák -az a nézete a férfiasságról, hogy, ha valaki néze­teivel kisebbségben marad, a férfiasság, a férfias nyíltság azt kívánja, hogy ezen nézeteinek vitatásá­tól, ezen nézeteitől álljon el: akkor attól félek, hogy Schvarcz Gyula képviselő urnák még igen sokszor lesz alkalma a férfiasság erényét gyakorolni. (Élénk derültség.) Mert igen sok van nézetei közül olyan, melyek egy részére, sajnálattal mondom, nem két­szer, de háromszor és talán négyszer is lefog szavaz­tatni az országgyűlésen. A mi pedig a határozottság hiányát illeti: én igen jól tudom, hogy azon képviselő uraktól, kik ezt felhozták, véghetetlen sokat tanulhatok. De szál­jának önmagokba, és gondolják meg, hogy épen politikai határozottságot tanulhatunk-e tőlök vagy nem. (Élénk helyeslés bal felől.) Különben azt állí­tom, hogy feliratom, javaslati értelme is tiszta. Arról, hogy mások abban diplomatiai ügyességet ke­resnek, hogy nem érik be azzal, a mi benne meg van. hanem a sok közt akarnak olvasni, és nem le­het: én nem tehetek. Benne van határozottan kifejezése annak, hogy nem az 1867. XII. törvényben rejlik alkotmányunk biztositéka. Benne van határozottan, hogy minden törvényt, legyen az közjogi bár, alkotmányos utón megváltoztatni lőhet, és benne van, hogy fentartjuk magunknak a megváltoztatást annak idejében czélba és eszközlésbe is venni. Ezen utolsó részben azál­tal, hogy azt mondjuk „annak idejében-: benne van kifejezése annak, hogy most. midőn nem látnók kivihetőnek, nem kívánjuk azok részleteinek fe­szegetésével azon időt elveimi. amelyben tán oly dolgokat lehet eszközölni, amelyeknek az országra nézve gyakorlati haszna van. Ennyi van benne, sem több, sem kevesebb. (Helyeslés bal felől.) Igen szerettem volna, ha b. Lipthay Béla kép­viselő ur beszédére nem kellene felelnem, vagyis megjegyzést tennem. El is mellőzök minden egye­bet, csak azokra szorítkozom, amelyekkel vagy sza­vaimat magyarázta félre, vagy megtörtént dolgokkal mondott ellenkezőt. (Igaz ! Ugy van ! bal felől !) Legelőször is azzal támad meg engem, hogy hely­telen az, hogy én a trónbeszédet azért roszaltam, mert nem jelzi az elveket, melyek szerint az egyes kérdések megoldandók leimének ; holott pedig, akik figyelemmel hallgatták előadásomat, azt gondolom, fognak emlékezni, hogy épen ellenkezőleg azt mon­dottam, miszerint azt tartanám helyesnek, hogy ne je­lölje ki az irányt, és csakis azért, mert azt a trón­beszéd nem tartotta meg, mert több pontra nézve jelöl irányt, érzem magamat kényszerítve, hogy miután azon irányt helyesnek nem tartom, a ma­gam részéről ellenkező irányt jelöljek ki, és bár ez alkalommal a tisztelt képviselő ur egy igen szép passust mondott el beszédében arról, hogy ő fölsége a király alkotmányosabb volt, mint én ; azt hiszem, uraim, nem teszem ki félreértésnek magamat, miután válaszfeliratomban oly határozottan hangsúlyoztam ő felsége alkotmányos érzeteibe vetett bizalmamat: ha I a képviselő úrral szemben megjegyzem azt, hogy j ő felségének alkotmányos érziüetét egyes képviselő j alkotmányos érzületével hasonlatba hozni, ő felsége nevét annyiszor és minduntalan a parlamenti vitákba bekeverni, mint azt tisztelt képviselő ur tette, sem nem alkotmányos, sem nem tiszteletteljes eljárás ő felsége irányában. (Helyeslés bal felől) Azontúl beszéde fonalán a törvény iránti tisz­teletről azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy ha bár az ellenzék akarná is, hogy a törvények tisz­teltessenek : hiába nem teheti azt, mert azáltal, hogy a delegatióba be nem ment, önmaga megszegte a törvényt, mindenesetre pedig oly álláspontot foglalt el, melyet egy hü hazafinak elfoglalni nem volna szabad. Uraim, kénytelen vagyok a tényeket helyre állítani. Jól méltóztatnak tudni, hogy 1868-ban az ellenzék részéről is bementünk a delegatióba. Eléggé is szemünkre hányatott és hányatik ez ma is az itt ülő képviselőtársaim részéről. Midőn azonban ezen delegatiónak másodszor kellett volna Pesten összejőnie, már Bécsben merülvén fel aggályok azon törvénytelen cziin miatt, melyet az akkori kö­zös ministerek használtak, mielőtt a delegatio Pes­ten összejött volna, követeltük: hogy arra nézve megnyugtatás adassék, hogy ily törvénytelen czimck a delegatióval szemben használtatni nem fognak. És miután előzőleg ezt meg nem nyerhettük, kiléptünk ezen bizonyos delegatióból. Később azonban, midőn az akkori ministerelnök tudatta a házzal, hogy ezen kérdések kedvezőleg megoldattak, épen azért a ké­sőbbi időben pártunk a delegatiók összejövetele al­kalmával mindannyiszor azt mondotta ki, hogy mi­után a delegatio, — nekünk bár nem tetsző — de tervényes intézmény: nem tartjuk a törvények

Next

/
Oldalképek
Tartalom