Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-27

320 27. országos ülés october 9. 1872. Tökéletesen áll tehát feliratom azon nyilatkozata, hogy igen is meglehet azon kölcsönök, melyeket itt Pulszky Ferencz t. képviselő ur felhozott, beruházásokra fordíttattak ; de a kincstári utalványokban és a vagyon fogyatkozásában egy nagy és több, mint 30 millió frtnyi összeg költetett el, amely már nem beruházásokra fordíttatott. Ha egyébiránt a t. előadó urnák e tárgyban bővebb tudomást, s az ország anyagi helyzete felől ez irányban nagyobb fölvilágosítást kivárnia: olvassa el általam igen t. Csengery Antal képviselő urnák választóihoz tartott beszédét, (ügy van! balfelöl, Pulszky kérdőleg fordui Csengeryhez. Derültség.) És most még a mai napról az igen t. belügyminister ur beszédére kell, hogy reflectáljak. A t. minister ur legelsőbben is megtagadja azt, hogy azon általam idézett kifejezése fenyegetés akart lenni; azt mondja, az nem volt fenyegetés, az figyelmeztetés volt. Épen azt lehet mondani a falu végén felirt statáriumra is, az sem fenyegetés, de figyelmeztetés az annak folytán bekövetkezendő eseményekre. (Tetszés balfelől, ellenmondás jobbról.) Tisztelt minister ur felhozza, hogy helytelen azon állitásom — mintha nem az 1848-iki törvény, de az ő javaslata szerint jártak volna el több törvény-hatóságban és felhozza, hogy ez nem történt, s hogy a 48-iki törvény alapján jártak el, csakhogy a törvényhatóságok egy része —• mint ő monda — vagy 30 részletes utasítást adott az összeíró küldöttségeknek, és ő ezen eljárást helyesli, hivatkozván arra, hogy 1869-ben is volt már ily eljárás. Abban, hogy 18(5 9-ben volt ily eljárás, tökéletesen igaza van, csakhogy 1869-ben Halász Boldizsár képviselő ur választása épen azért scmmisittetett meg, mert Pestmegyének központi bizottsága utasítást adott, és épen azért a központi bizottság a költségekben elmarasztaltatott, kimondatván, hogy illetéktelen volt az utasítás, (ügy van! balfelől.) Az 1869-iki praecedens tehát épen ellene bizonyít annak, amit a minister ur mondott. (Helyeslés bal felől.) De különben is azt mondotta a minister ur, hogy helyes volt utasításokat adni, helyes volt, hogy telekkönyvi kivonattal kelljen a negyed telket, adókönyvecskével az iparosnak jövedelmét bizonyítani oly czélból, hogy szavazati jogával élhessen. Vajon ezen eszme nem-e az ő megbukott törvény-javaslatából vétetett-e ki? vajon van-e ezeknek nyoma az 1848-ki törvényekben, midőn 1848-ban telekkönyv még nem is létezett ? (Egy hang jobbfelől, igenis létezett.) Azt gondolom, hogy 1848-ban a mai értelem szerinti telekkönyv még sehol sem létezett Magyarországon. Azt követelni, hogy csak telekkönyvvel lehessen bizonyítani a negyed telek birtokát: engedelmet kérek, ez oly követelés, melynek megfelelni az ország legnagyobb részében még ma is teljes lehetetlenség. (Ügy van! bal felől) Mert igen jól tudjuk, hogy telekkönyveink, kivált az apróbb parcellákra nézve oly rendetlenségben vannak, hogy a 10-ik kézben is van már a birtok és mégis az eredeti tulajdonos nevére van irva a telekkönyvben. (Helyeslés bal felől.) És ismét a mi az adóval bizonyítást illeti, ha egy mesterember vagy tőkepénzes kibúvik azon adóbeli kötelezettsége alól, melylyel az állam irányában tartozik: kibúvik az által, hogy vagyoni állapotát eltagadja; én az ilyen embert megbüntetendőnek és megbüntethetőnek tartom pénzügyi tekintetben ; de hogy midőn eltagadja az adót, ennek az legyen a sanctiója, hogy szavazatától megfosztassák, ez nem volt kimondva a 48-iki törvényben és ha különben igazolja szavazati képességet, őt szavazati jogától megfosztani nem lehet. (Élénk helyeslés bal felől.) Igen nagy köszönettel tartozom a minister urnák, hogy azon kérdéses rendeletet, melyet Biharmegye központi bizottságához intézett, felolvasni méltóztatott. Semmivel nem igazolta annyira állitásom igazságát: mert mit mond azon rendelet, melyet ő felolvasott? Azt mondja, hogy oda utasítja a bizottságot, hogy e tárgyban ujabb végzést hozzon. és vizsgálatot rendeljen. Vagy is mit teszen? (Jobbfelöl, hogy vizsgálja meg!) Azt, hogy azon végzését, melyet aziránt hozott, hogy itt vizsgálatnak helye nincs, hanem el kell mozdítani az illetőt, változtassa meg, mert a régi végzés megváltoztatása nélkül ujabb végzést hozni nem lehet, (ügy van! bal felől) De különben a minister ur azzal védi magát, hogy igaz, ha ő bureaukrata lett volna, be kellett volna várnia a jegyzőkönyvet, arról tudomást szerezni, és azután határozni. Talán a t. minister ur is elhiszi, hogy én a bureaukratákat nem szeretem; de megengedjen, nemcsak egy tekintélyes testület, de egyes ember eljárása felett is nem a bureaukratia, de az igazság szempontjából nem szabad dönteni addig, inig ki nem hallgattatik. (Helyeslés bal felől.). Épen az, hogy a t. minister ur azt hiszi, vagy legalább azt mondja, hogy a bureaukrata követelné azt, hogy tudomást szerezzen előbb valamely testület eljárásáról, mielőtt határoz: mutatja, hogy a törvényességről és az igazság szeretetéről minő fogalmai vannak. (Ellenmondás jobb felől.) A tisztelt minister ur sokat emlegeti az átalános gyanúsításokat a házban, a sajtóban, a választási mozgalmak alatt, a programmbeszédekben és másutt. Azt mondja, hogy ő azonban ezt nem panaszképen emliti. Igazsága van, én sem panaszkodom ; pedig bizony, ha ily vádak és ráfogásokért valaki panaszkodni jogosulva volna: nincs e házban oly ember, kinek annyi joga lenne, mint nekem. (Zaj: jobb felöl.) kire egy képviselőjelölt azt fogta rá, hogy öt évig elleneztem az adóreformot, a mi