Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-26
:-»02 26. országos ülés october 8. 1872. punk önöknek nemzeni Zrínyieket, Jurisitseket és Berislavitseket, kik életöket feláldozták Magyarország védelmében azon időkben, midőn az önök Zápolyai és Tökölyjei a kereszténység és a cultura ellen a törököket bekitták. Hogy pedig ezen pillanat nincs már távol: bizonyítja azon egyetértés, a mely a fenséges koronát, a magyar kormányt és összes pártokat az önök és a mi országunkban, a magyar-horvát kérdés tekintetében ugyanegy térre vezette. Lehetne tőlünk kérdezni, hogy, midőn mindannyi felirati javaslatok országunk főtörekvésének kezet nyújtanak : miért támogatjuk épen a felirati bizottság javaslatát, amelylyel a kormány is megegyez? Vagy talán a t. kormány és ezen országgyűlés többsége által reánk gyakorolt pressio, részünkről pedig vak engedelmesség, avagy pillanatnyi maneuver következtében teszszük ezt, hogy ily módon kiki saját pártbeli politikájában, mi a kormány, a kormány pedig ami támogatásainkat megvásárolja ? Meglehet, hogy ezen kérdés senkinek sem jutott eszébe; de igen könnyen megtörténhető az is; azért tartom ezen alkalmat legalkalmatosabbnak arra, hogy kijelöljem álláspontunkat az önök közjogi vitájában. Nem hiszem el, s nagyon fájna, ha el kellene hinnem, hogy önök között egy párt is létezik, amely a horvát kérdésből politikai tőkét óhajtana csinálni. A horvát kérdés önök egy pártját sem külön, hanem egész Magyarországot illeti, s lehetnek önök politikai törekvései Magyarország tökéletes függetlensége, — personal unió, — avagy az Austriával kötött szövetség, ha ezt nem óhajtják önök homokon építeni: mindenekelőtt kell, hogy Horvátországgal eziránt tisztába jöjjenek. Horvátország nélkül önök országa nem bir biztos támpontot a világ egy részén sem. Csakis ezen szempontból világos előttem ugy az önök, mint ami jövőnk képe. Ámbár a tisztelt kormánynak és a többségnek, melyre az támaszkodik, a horvát, valamint minden más kérdésben kezdeményezési joga és döntő szava van ; mindamellett az államjogi vitában nem támogatnék, ha legjobb tudomásunk és meggyőződésünk szerint azt nem tartanok, hogy valamint a monarchiának, ugy a két nagy szomszéd közé szorított Magyarországnak is minél reálisabb szövetségre van szüksége, melyet nem bontani, hanem minél inkább erősbiteni kell. Nem akarom kuttatni, mily bizalommal viseltetik külügyérünk a barátságos viszonyban álló szomszédainknak Berlinben adott ígéreteik irányában a béke fentartására nézve; de ha azon vésznek bekövetkezését akarjuk kikerülni, hogy Németország határai ki ne terjedjenek Lajtha és Szutláig, Oroszország határai pedig a duklai szorosig : szükséges minden életképes és józan elemeket minél szorosabb ban egybefüzni, nehogy ma egy Napóleon, holnap egy Bismarck, holnapután ismét egy harmadik óriás, mint valami bálvány előtt meghajolni kényszeríttessünk. Vannak ugyan, a kik a vitéz magyar nemzetre a német cultura utász szerepét feltolni akarják; én azonban sajnálattal veszem észre azon resignatiót, amelylyel nemzetünknek némely jelesebb fia elválalja ezen Árpád és Corvin Mátyás ivadékához nem méltó szerepet. A világi hatalom dicsőségét nem hajhászva, de egy czél elérését szem előtt tartva, mi a monarchia népei, önálló lábokon állhatunk dicsőségesen uralkodó dyuastiánk körül, az örök gondviselés által a Duna, Tisza, Száva és Moldva körül lakó néptörzsöknek kiszabott békés barátság, kultúra és haladás feladatának teljesítésében. Ellenben, ha a barátságos viszony köztünk nem szilárdul meg: szomszédaink igért barátságukkal arra fognak törekedni, hogy bennünket erőtlenségben, viszályban és saját politikájok befolyása alatt tartsanak. Ezen indokokból támogatjuk a tisztelt ház többségét azon biztos reményben, hogy az, Magyarországot megszilárdítva, a valódi szabadelvüség szempontjából pártolni fogja Csehország jogos törekvéseit, melynek ellenségei Magyarországnak sem igazi és őszinte barátjai. Ha majd ezen ház termében a közjogi vita megszűnik: akkor mi Horvátország képviselői saját suhjectiv meggyőződésünk szerint ezen tiszt, ház jobb vagy bal oldalán fogunk helyet foglalni; de mindig versenyezve önökkel ugy Horvát- mint Magyarország kultúrai és anyagi fejlődésében. Miletics Szvetozár: Tisztelt ház! Miután azon felirati javaslatnak tervezete, melyet Trifunácz Sándor elvtársam saját és az én nevemben a ház elé terjesztett, tartalmára nézve elegendően ki van fejtve, annak kiegészítéséül nincs sok mondani valóm ; de miután arra több oldalról ellenvetések, sőt megtámadások is tétettek, kénytelen vagyok saját védelmünkre annyit válaszolni, a menynyit egyrészről a nyelvnek nehézsége, másrészről pedig a ház türelmetlensége megenged, mely már annyira kimerittetett — hogy már sokan magukat részint a szólók lajstromából kitöröltették, részint pedig a szótól eladottak. A felirati javaslatnak tervezetére először is a balközépnek vezére Tisza Kálmán ur két észrevételt tett; előzsör t. i. azt „hogy még azon időkből származó czimet visel, midőn Austria és Magyarország egy állam volt, vagyis a »császár-királyi felség'' czimét, a másikat pedig, hogy az Osztrák-Magyarország ugyanezen értelemben „birodalomnak*