Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-26

:-»02 26. országos ülés october 8. 1872. punk önöknek nemzeni Zrínyieket, Jurisitseket és Berislavitseket, kik életöket feláldozták Magyar­ország védelmében azon időkben, midőn az önök Zápo­lyai és Tökölyjei a kereszténység és a cultura ellen a törököket bekitták. Hogy pedig ezen pillanat nincs már távol: bi­zonyítja azon egyetértés, a mely a fenséges koro­nát, a magyar kormányt és összes pártokat az önök és a mi országunkban, a magyar-horvát kérdés te­kintetében ugyanegy térre vezette. Lehetne tőlünk kérdezni, hogy, midőn mind­annyi felirati javaslatok országunk főtörekvésének kezet nyújtanak : miért támogatjuk épen a felirati bizottság javaslatát, amelylyel a kormány is meg­egyez? Vagy talán a t. kormány és ezen ország­gyűlés többsége által reánk gyakorolt pressio, ré­szünkről pedig vak engedelmesség, avagy pillanat­nyi maneuver következtében teszszük ezt, hogy ily módon kiki saját pártbeli politikájában, mi a kor­mány, a kormány pedig ami támogatásainkat meg­vásárolja ? Meglehet, hogy ezen kérdés senkinek sem ju­tott eszébe; de igen könnyen megtörténhető az is; azért tartom ezen alkalmat legalkalmatosabbnak arra, hogy kijelöljem álláspontunkat az önök közjogi vitájában. Nem hiszem el, s nagyon fájna, ha el kellene hinnem, hogy önök között egy párt is létezik, amely a horvát kérdésből politikai tőkét óhajtana csinálni. A horvát kérdés önök egy pártját sem külön, ha­nem egész Magyarországot illeti, s lehetnek önök politikai törekvései Magyarország tökéletes függet­lensége, — personal unió, — avagy az Austriával kötött szövetség, ha ezt nem óhajtják önök homo­kon építeni: mindenekelőtt kell, hogy Horvátország­gal eziránt tisztába jöjjenek. Horvátország nélkül önök országa nem bir biztos támpontot a világ egy részén sem. Csakis ezen szempontból világos előt­tem ugy az önök, mint ami jövőnk képe. Ámbár a tisztelt kormánynak és a többségnek, melyre az támaszkodik, a horvát, valamint minden más kérdésben kezdeményezési joga és döntő szava van ; mindamellett az államjogi vitában nem támo­gatnék, ha legjobb tudomásunk és meggyőződésünk szerint azt nem tartanok, hogy valamint a monarchiá­nak, ugy a két nagy szomszéd közé szorított Ma­gyarországnak is minél reálisabb szövetségre van szüksége, melyet nem bontani, hanem minél inkább erősbiteni kell. Nem akarom kuttatni, mily bizalommal visel­tetik külügyérünk a barátságos viszonyban álló szomszédainknak Berlinben adott ígéreteik irányában a béke fentartására nézve; de ha azon vésznek bekö­vetkezését akarjuk kikerülni, hogy Németország ha­tárai ki ne terjedjenek Lajtha és Szutláig, Orosz­ország határai pedig a duklai szorosig : szükséges minden életképes és józan elemeket minél szorosabb ban egybefüzni, nehogy ma egy Napóleon, holnap egy Bismarck, holnapután ismét egy harmadik óriás, mint valami bálvány előtt meghajolni kényszerít­tessünk. Vannak ugyan, a kik a vitéz magyar nemzetre a német cultura utász szerepét feltolni akarják; én azonban sajnálattal veszem észre azon resignatiót, amelylyel nemzetünknek némely jelesebb fia elvá­lalja ezen Árpád és Corvin Mátyás ivadékához nem méltó szerepet. A világi hatalom dicsőségét nem hajhászva, de egy czél elérését szem előtt tartva, mi a monarchia népei, önálló lábokon állhatunk dicsőségesen ural­kodó dyuastiánk körül, az örök gondviselés által a Duna, Tisza, Száva és Moldva körül lakó néptör­zsöknek kiszabott békés barátság, kultúra és hala­dás feladatának teljesítésében. Ellenben, ha a barátságos viszony köztünk nem szilárdul meg: szomszédaink igért barátságukkal arra fognak törekedni, hogy bennünket erőtlenségben, viszályban és saját politikájok befolyása alatt tart­sanak. Ezen indokokból támogatjuk a tisztelt ház többségét azon biztos reményben, hogy az, Magyar­országot megszilárdítva, a valódi szabadelvüség szempontjából pártolni fogja Csehország jogos tö­rekvéseit, melynek ellenségei Magyarországnak sem igazi és őszinte barátjai. Ha majd ezen ház termében a közjogi vita megszűnik: akkor mi Horvátország képviselői saját suhjectiv meggyőződésünk szerint ezen tiszt, ház jobb vagy bal oldalán fogunk helyet foglalni; de mindig versenyezve önökkel ugy Horvát- mint Ma­gyarország kultúrai és anyagi fejlődésében. Miletics Szvetozár: Tisztelt ház! Mi­után azon felirati javaslatnak tervezete, melyet Tri­funácz Sándor elvtársam saját és az én nevemben a ház elé terjesztett, tartalmára nézve elegendően ki van fejtve, annak kiegészítéséül nincs sok mon­dani valóm ; de miután arra több oldalról ellenve­tések, sőt megtámadások is tétettek, kénytelen va­gyok saját védelmünkre annyit válaszolni, a meny­nyit egyrészről a nyelvnek nehézsége, másrészről pedig a ház türelmetlensége megenged, mely már annyira kimerittetett — hogy már sokan magukat ré­szint a szólók lajstromából kitöröltették, részint pe­dig a szótól eladottak. A felirati javaslatnak tervezetére először is a balközépnek vezére Tisza Kálmán ur két észrevé­telt tett; előzsör t. i. azt „hogy még azon időkből származó czimet visel, midőn Austria és Magyaror­szág egy állam volt, vagyis a »császár-királyi fel­ség'' czimét, a másikat pedig, hogy az Osztrák-Ma­gyarország ugyanezen értelemben „birodalomnak*

Next

/
Oldalképek
Tartalom