Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-26

kormány kevésbbé szerencsés politikáját elleneztem: azt hibásan oda magyarázták, mintha barátaim és én magam az állam ellen oponálnánk. Ámbár tisztelt ház! én igen szívesen megengedem, hogy a magyar államférfiak legjobb akarattal és szándékkal az 1868-iki kiegyezés által mind Magyarország, mind pedig Dalmát-, Horvát- és Szlavonország érdekeinek biztosítására törekedtek; mindamellett a kiegyezés terménye ugy szellemi mint anyagi tekintetben nagyon is világosan mutatja, hogy egy részről országunk önkormányzatánál nagyon is szűkre szabatott alajija, másrészről pedig a magyar kormány igen szerencsétlen volt azon közegek választásában, melyeknek feladata volt a kiegyezést végrehajtani és mindkét királyságnak érdekeit állandóan biztosítani. Nem vezetne czélhoz, hogy reeriminatíókkal a még be nem hegesztett régi sebeket most sértegessem, és a t. házat hazai ügyünkben bíróul hívjam fel. Elég lesz, ha kiemelem, hogy Horvátországnak a kiegyezés idejétől immár negyedik kormánya vau, és hogy az egész nemzet és annak minden egyes pártja azon óhajban és követelésben egyetért, miszerint a kiegyezést meg kell változtatni, országunk kormányzatát terjedelmesebb alapra fektetni és annak keresztülvitelét ügyesebb és hazafiasabb kezekre bizni. Ezen követelésünkkel karöltve jár egy másik, hason jelentőségű kivánatunk, hogy Dalmát-, Horvát- és Slavonkirályság a magyar korona területi épség kikötőjében, törvényes és állandó menhelylyel birjon saját és Magyarország érdekében. Mindkét óhaj röviden, de szabatosan ki van fejezve azon feliratban, melyet a horvát képviselők folyó évi Julius havában majdnem egyhangúlag — ritka eset a törvényhozás történetében — felkarolt, s azt ő császári és királyi felségének legalázatosabban felterjesztő. Ennek folytán most ezen országgyűlésre került a sor, hogy nyilatkozzék, vajon és mennyiben fog megfelelni nemzeti képviseletünk óhajtásainak, és Horvát-Slavonország, sőt az egész monarchia — melyet Magyarország bölcseségével és tanácsával vezet — önökre uraim! függeszté szemeit, Részemről, midőn sorba veszem a t, ház elébe terjesztett felirati javaslatokat, nyomát találom azon bölcseségnek, melylyel önök elődjei tudták Magyarországot a legnagyobb bajtól s a veszélytől megmenteni, és az egész világ előtt tiszteletben és tekintélyben fenlartani. Mert amennyiben ezen felirati javaslatok elvben és törekvésben különböznek egymástól: még is mindannyian megegyeznek a testvéri viszhangban a horvát nemzet és országgyűlés óhaja iránt. Ezen egyetértés nemcsak minket, mint képviselőket, hanem az általunk képviselt nemzetet is a legszebb reményekkel és teljes bizalommal kecsegtet, mindkét regnicolaris küldöttség feladatának mielőbbi megkezdése és annak sikeres megoldása iránt. tober 8. 1872. -JOl Mondám, t. ház! hogy bizalommal viseltetünk önök irányában. Mert ahol mindkét királyság közös érdeke a végleges egyetértést tanácsolja, s ezen tanácsot ugy az a önök, mint mi pártjaink is elfogadják, a fenséges korona és annak tanácsosai oly bölcsen és kegyesen közbenjárás- és támogatásukat felajánlják: ott az egyetértésnek más akadályát nem gondolhatom, mint talán a bizalmatlanságot," a mely, ugy hiszem, kedvezőtlen körülmények miatt, fájdalom elég mély gyökeret vert. Az 1848-ki események után, és'az utolsó időkben Horvátországban volt kormányforma mellett a kölcsönös bizalmatlanság megfoghatónak tetszik előttem; de igazolatlan és összhangzattan a nvolezszázados történelemmel. Igaz ugyan, hogy mi mindenekelőtt ami kedves honunkat szeretjük s annak érdekeit leginkább szivünkön hordjuk, sőt ha máskép cselekednénk, nem hiszem, hogy önök. mint kipróbált hazafiak tiszteletét képesek lennénk megszerezni. De az is igaz, hogy az 1860-ik év óta tartott országgyűlésünk országunk érdekeit, a magyar korona országaival való együttlétben s annak állami függetlenségében kereste még azon időben is. midőn önök jelenlegi szövetségesei minden áron minket arra utasítani törekedtek, hogy Horvátország szerencséjét és jövőjét legbiztosabban Magyarország romjain építhetjük. Politikai belátásunkról lehet különfélekép Ítélni; de oly rövidlátók még nem vagyunk, hogy honunk ügyet azon hatalmas és consoíidált Magyarország ellen intézett ellenséges esélyek és veszélyeknek kitegyük, a melyet mi földhez teritett és "fegyvertelen állapotából fölemelni segítettünk. Szóval Magyarország oly kedvező helyzetben van, hogy Horvátország irányában! barátságos hangulata és érdekeinek méltánylása következtében, képes leend nemzetünk^ örökös háláját megnyerni, s így háládatos adósává tenni, saját ereje által pedig, minden inpohticus és törvénytelen lépését még kezdetében megakadályozni. Engedje meg a t. ház, hogy mellesleg megemlítsem azon szomorú időket, amidőn a monarchia és Magyarország a fenséges korona és a magyar hazafiak között létezett bizalmatlanság miatt "oly sokat szenvedett. Azonban jelenleg mindannyian áldják és élvezik a helyreállított bizalom gyümölcseit, Magyarország mint a monarchia legerősebb paizsa, a monarchia pedig mint Magyarország legbiztosabb menhelye % Dg, r mi is együttesen fogjuk áldani azon pillanatot, midőn a helyreállított bizalomnak sikerülend, az őszinte egyetértés és a tartós kiegyezés alapját megvetni azon két királyságnak, melyek évszászadok óta jó és rósz sorson testvérileg osztoztak. Akkor nem lesz önöknek szükségök, Horvátországban egy Eauchra és Vakanovicsra; de mi fo-