Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-25

25. országos ülés octobei- 7. 1872. 285 Bak ily szerencsés keresztül vitele előtt kívánta Magyarország állami közjogát fektetni. Okvetlen kötelességem még egynehány szót mondani arra, amit Trifunácz és Miletics képviselő társaim válaszfeliratukban érintenek. Emiitette már Irányi t. képviselőtársam, hogy mi mindnyájan azon véleményben vagyunk, hogy hazánk területi épsége és politikai egységének föntartása mellett teljesíthető méltányos és igazságos követeléseket pártolni mindenkor teljes készséggel kötelességünk lesz; de nyilvánította azt is, hogy a cosmopolitismus, melyre Trifunácz képviselőtársam indokait alapította, nem azon eszme, melyet mi Magyarország államiságának, területi épségének, politikai egységének föntartásara szükségesnek, jogosnak és igazságosnak látunk. Tehát nyilvánította ő is, s én is nyilvánítom, hogy a mennyiben azon válaszfelirati javaslaton azon eszme vonul át, hogy abban inkább egy osztrák birodalom, mintsem a magyar állani jogeszméje van vitatva : onnan a túlsó oldalról ne hivatkozzanak se Irányi, se többi t. képviselő társaimra, kik a 48-as körnek tagjai vagyunk, s itt e padokon ülünk; mintha azért, mert itt ülünk, mi a haza épségét, vagy politikai egységét megtámadnék, vagy nem védelmeznők. Mindent, a mi szabadelvű azon válaszfeliratban, például az átalános szavazatjog, például a jövedelmi fokozatos adó: én részemről elfogadok; de határozottan nyilvánítani kötelességemnek tartom azt, hogy miután itt őszintén és nyíltan kijelentette Irányi t. képviselőtársam, s mégis hivatkozás történt arra, hogy hazánk államiságával, területi épségével nem törődünk: — ezt kereken visszautasítani és ugyanakkor utasítani a t. képviselő urakat, olvassák el Lipthay Béla báró jobboldali képviselőnek szerdán tartott beszédét, melyben Magyarországról, mint államról egy szót sem szólván, tisztán Ausztria érdekeinek szószólójává avatta fel magát. Ha tehát önök a túloldalról mi köztünk keresik azokat, kik Magyarország állami, területi épségét és politikai egységét nem kívánják megvédeni: forduljanak saját pártjokhoz és azokat ott meg fogják találni soraik közt. Arra, a mit 49-ről és az orosz beavatkozásról mondott, nem felelek. Elég, ha egy jobb oldali lap, a „Pesti Napló" nyilatkozatára hivatkozom, hogy az a nemzeti közérzület megsértése volt. Vannak e házban képviselők, kiknek alkotmányos, habár indokolatlan ellenvetéseit mindig azon tisztelettel hallgatom, melylyel egyik képviselő a másik irányában viseltetni tartozik. Voltak azonban oly nyilatkozatok, melyeket én az alkotmányos vitatkozás! illemmel összoegyeztethetőknek nem tartok és azok fölött csak sajnálkoznom kell. Eszembe jut, midőn Amerikában voltam, ott is volt egy szennyfolt Amerika közjogán, s ez a közjogi törvény volt a rabszolgaság egész Észak-Amerikában; egyúttal ott volt azon közjogi közösügyes törvény is. hogv ha egy rabszolga netalán természeti ösztönét követve szabaddá óhajtott lenni, még ha a szabad államokon keresztül óhajtotta is szabadságát elérni: üldözni mindenkinek joga volt. Ott azt tapasztaltam, hogy habár belátták is azt átalánosságban, hogy az embertelen tett, és mindenkinek jog- és igazságérzete fel is lázadt ellene: mégis a közjogi és közös-ügyes törvény késztette őket ez embertelenségre. Jelesül, ha már a rabszolgákat nem bírták máskép kézrekeriteni, voltak e czélra betanított vérebeik. E vérebeknek az volt természetük, hogy a szerencsétlen szerecseneket elfogván, szétszaggatták. Ritka eset volt, de megtörtént. Tudták, hogy gyilkosság követtetik el, de mégis elnézték, mert törvény volt reá, sőt mások , kik sokkal roszabb érzésüek voltak, uszították is őket öntulajdonuk szétszaggatására. Megborzadva fordult el a rabszolgatartók nagy része a vérebek és azok hajhászóitól, unszolóitól. Higyje meg a t. ház, bennem azon tanácskozási modor, mely a képviselőházban a szabad szó és alkotmányos tanácskozás ellenére és ürügye alatt, undorral és megvetéssel teljes kifejezéseket von maga után. lehetetlen, hogy az amerikai vérebek és uszitóik példáját ne juttassa eszembe, és undorral és megvetéssel ne forduljak el ezektől. Azonban azokra nézve, a miket a szombati ülésben Pólya képviselő ur, habár igen ildomos modorban, de indokolatlanul adott elő, némi megjegyzéseket kénytelen vagyok tenni. 0 azt monda: hiányzik nálunk Magyarországban a polgári öntudat; jogokat akarunk, de kötelességet nem teljesítünk, és hivatkozott Amerikára, mely leginkább a demokratia hazája, hogy ott a község visszautasítaná az állami segélyt, ha ez segélyezni akarná is. Bocsánatot kérek a tisztelt képviselő úrtól; de én azt mondom, hogy a polgári öntudat Magyarország népénél nem hiányzik, a jogok egyúttal kötelességeket követelnek; de engedje meg a t. képviselő ur, midőn azokat a szemközti padokat látom, a hol kötelességeket követelnek, de azzal viszonosan a jogokat nem tartják kötességöknek megadni. Nem fogadhatom el, hogy Magyarország népéről azt mondják, hogy nem bir politikai öntudattal és a jogokat követeli, de a kötelességet nem teljesíti. Amerikára hivatkozott, de szerencsétlen volt a képviselő ur ezen hivatkozásában is. Igaz, én is ismerem Amerika népét és becsülöm benne azt, hogy önerejéhez fordul inkább a közművelődési kérdésekben; de engedje meg a képviselő ur, hogy utasítsam arra, hogy kivált az elemi, sőt még a felsőbb tanintézetek is, — adná az ég, hogy Európának bármely államában oly segélyben részesittethetnének