Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-25
25. országos ülés october 1. 1872. 279 teljes nyíltsággal előadni kötelességemnek fogom tartani. (Élénk helyeslés.) Ha e diszes helyet egy más szintén diszes és tiszteletre méltó helyivel felcseréltem: tettem ezt csupán azért mert a politikai befolyás súlypontja kérdés nélkül e házban feküdvén, itt óhajtottam a haza szolgálatában érvényesíteni parányi erőmet, melylyel még birok; (Éljenzés jobb felől!) ezentúl semmi czélom, semmi más ambítiom nincs. Ennyit — és talán már ez is sok volt -— igénytelen személyemet illetőleg. Áttérve a napirenden levő tárgyra, mint e ház bizottságának tagja, már a bizottságban is határozottan azon nézetben voltam, hogy külön fölemlitése mellett azon tárgyaknak, melyek természetüknél fogva külön említést igényelnek: válaszfölirati javaslatunk a lehetőleg átalánosságban tartassák. — Kívántam legelsőben, mert óhajtandónak tartottam volna, hogy a fölirati vita lehető röviden tartson. A haza jelen körülményei közt a legczéíszerűbb programm, melyet egyesek és a ház fölállíthat: teljes odaadással megkezdeni a munkálkodást, és concret téren megoldani mindazt, a mit a haza tőlünk vár (Jobb felől helyeslés.) De voltak ennél fontosabb, tovább terjedő óhajtásaim, ezek a pártok állására vonatkoznak (Élénk fölkiáltások: Halljuk!) és engedje meg a tisztelt ház, ha én, mint e háznak uj tagja, a ki a pártszenvedélyek tusája által még illetve nem vagyok, e tekintetben egyéni nézetemet némely rövid vonásokban elmondani bátor leszek. (Élénk fölkiáltások: Halljuk!) Midőn a legközelebb múlt országgyűlés nagy ingerültség közt eloszlott és a pártok egymás közt, és mondhatnám, önmagukkal, az ország pedig egy pártnak eljárásával sem volt megelégedve teljesen: előre lehetett látni, hogy a legközelebbi választások nagyszerű, és óriási erőmegfeszités közt fognak lefolyni. Igazságtalanság volna ezért, egyes államférfiúi, vagy egyes pártot okozni. Vannak a nemzetek életében pillanatok, a nagy átalakulások, az életbevágó kérdések megoldásának pillanatai azok, midőn az egyes pártokban a vágyak és aggályok ellenkező sugalma alatt annyira föllobban a pártszenvedély, hogy minden párt saját zászlójának győzelméhez köti a haza sorsát, ellenfelének fölülkerekedésétől félti a haza bukását. A pezsgő erő természetszerű gymptomája ez, melytől nem kell sem félni, sem megijedni: (Atalános helyeslés) sajnálni csak kinövéseit lehet és a túlzásokat, (Atalános helyeslés.) És hazánkban, mint másutt is hasonló körülmények közt, különösen e legközelebbi választások alkalmával mármár odajutottunk, hogy egymással küzdve, mi a parlamentalis rendszer természetében fekszik, a küzdelem már majdnem testvéri gyűlöletté vált, megtagadtuk egymástól a méltányságot, a jó hiszemet, (Fölkiáltámk: Fájdalom igaz!) sőt némelykor a becsületet is; és midőn egymás fölött politikai fölényt akartunk nyerni, mi ismétlem, az alkotmányos élet természetében fekszik, egymást vádolva, hogy ne mondjam, gyalázva: majdnem oda vittük a dolgot, hogy a nemzetben már-már az intézmény iránti hit és bizalom is megingott. (Fölkiáltások: Igaz ! Ugy van!) Érezvén e veszélyt a haza, alig csillapultak le a választás mozgalmai, már is mutatkozott egy irányzat, az óhajtásnak egy neme: vajon nem lehetne-e a pártok közt egy oly közeledést eszközleni, a megértésnek egy oly nemét, mely a gyűlölködésnek véget vessen? és mint ily mozgalmas időkben gyakran történik, némelyek az ellenkező extrémekbe mentek át, magán körökben sőt hírlapokban már a pártok teljes kiegyezéséről, fusióról és coalitióról kezdtek beszélni, sőt némelyek, Mk talán vérmes reménynek, de hívatlanok: e tárgyban eljárásokat is kezdték initiálni. (Derültség bal felől.) Én, tisztelt ház, előzetesen is meg voltam győződve arról, hogy az atalános elvi kiegyezés sem a politika atalános kérdéseire nézve, de kivált az úgynevezett közjogi kérdésekre nézve, nem lehető. Nem mintha azt hinném, hogy egy párt a maga álláspontját elveiben és czélzataiban nem váloztathatja soha; nem mintha azt hinném, hogy a ki bizonyos nagy fontosságú törvényeknek alkotmányos megváltoztatását óhajtja, legyenek bár e törvények fontosságuknál fogva olyanok, hogy dominálják az egész hebyzetet és mintegy a fönállő intézmények jellegét, legyenek olyanok, a melyek bizonyos kötelmeket foglalnak magukban, a melyeket az alkotmányon, kívül álló tényezőkkel kötöttünk, aki, mondom, ) e törvényeknek alkotmányos utoni változtatását óhajtja vagy ezélozza, az alkotmányon kívül állana: e két állítás egy egymástól különböző s csak bizonyos mértékben bensoleg igaz két ellentétes fogalomnak tálmerev kifejezése és mint ilyen helytelen. De azért voltam meggyőződve tisztelt ház, hogy az elvi kiegyezés lehetetlen: mert a két párt, mely e tekintetben szóba jöhet, két, hazánk történelmi hagyományában gyökerező és még létező áramlatnak természetszerű kifolyása és képviselője, és mint ilyen oly erkölcsi kötelmek körében mozog, melyeket ez idő szerint egyikünk sem tagadhat meg. (Helyeslés.) De ha lehetetlen és mint én hiszem nem szükséges és nem hasznos a pártok közti atalános és elvi kiegyezés : vajon nem lehetne-e oly közeledést találni, a megértésnek oly nemét, mely szerint midőn különböző utakon, különböző elvek szerint keressük a kérdések megoldásánál az igazságot, és azoknak ezélszerü oldalait, legalább egyben egyeznénk meg, hogy tudniillik véleményeink különbsége daczára közös a kiindulási pont, a hazafiság, közös a találkozási pont: a haza java és boldogsága. (Helyeslés.)
