Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-25

280 25. orSEágbs ülés nctober 7. 1S72. És ezért óhajtottam volna, hogy a válaszfölirati javaslat lehető átalánosságban tartassák, hogy mintegy neutrálisáivá a különben is igen bokros harczmezőt, netalán kísérlettünk volna előkészíteni oly fegyvernyugvást, mely megengedte volna, hogy a többi nagyszerű kérdéseket ellenkező szempontból, és ellenkező indokokból ugyan, de nagyobb megnyugvással és kellő léleknyugodtsággal megoldhattuk volna. Elismerem, tisztelt ház, hogy ezen törekvés nem teljesedett, miután a vita oly keretet vett, mely a terrénum neutrálizálásának teljességgel nem nevezhető. Azonban azt hittem: tán nem helytelen e törekvésnek jelzése által indieátiót adni a jövőre, hogy a pártok, a mi most nem sikerült, más alkalommal talán kedvezőbb eszközökkel, kedvezőbb körülményekkel megkísértsék, és ha lehet, valósítsák. (Helyeslés.) Elmondván az okokat, miért támogatom a ház bizottságának felirati javaslatát: legyen szabad röviden elmondanom az indokokat is, melyeknél fogva a más oldalról beadott javaslatokat el nem fogadhatom. (Halljuk!) Fehérvár városa t. képviselőjének javaslata nem annyira válaszfelirat, mint pártprogramm. Ez nem uj eszme, már említtetett e házban itt, és én a világért sem akarom ezt vagy megrovás, vagy megszóláskép mondani: sőt inkább kijelenteni, hogy vannak benne eszmék, melyek minden párt részéről komoly figyelmet és megfontolást érdemlenek; sőt sajnálom, hogy az idő szűke, és átalában a vita szűk kerete mellett az ottan megpendített egyes eszmék fölött tüzetesebben nyilatkoznom ma nem lehet. Én csupán a ház engedelmével saját álláspontomat kívánnám kifejezni azon irányzatra nézve, melyet én reformműködésünk közben követni óhajtanék. (Halljuk!) Tudja a ház, és tudja azt a haza, hogy én gondolkozás-módomnál, hajlamaimnál és egy kissé talán véralkatomnál fogva conservativ vagyok. De mert conservativnek vallom magamat a szó magasabb és nemesebb értelmében, mely egyaránt frtózik a reactiotól, amint veszélyesnek tartja a forradalom politikáját: határozottan kijelentem, hogy szerény nézetem szerint azon haladási ösvényen, melyet az 1848-ki, • akkoron rögtönzött és sokban idő előtti, de ma jogos ténynyé vált, nagyszerű átalakítás élénkbe irt, s a mely az 1867-ki kiegyezés által létesített államintézményekben leli kifejezését, nekünk nemcsak nem megállapodni, vagy épen hátra menni nem szabad : hanem következetesen s öntudatosan alkotó és fentartó szellemben előre kell haladnunk. (Atalános élénk helyeslés.) Legyen szabad a t. házat nemzetünknek egy •sajátságos jellemvonására figyelmeztetnem. (Halljuk!) E nemzet, mely hévvel felkarol mindent, ami nemes és m gasztos, a legnagyobb lelkesedéssel kész az előrehaladott eszmék és a kor civilisatiójának reformjait könnyűséggel elfogadni; de ép oly nehézkes, — hogy ne mondjam, — közönyös ezen eszméknek a foganatosítás, a végrehajtás terén való assimilatiójára. (Élénk helyeslés.) Innen van az, hogy midőn törvénykönyvünkben még régi időkben is találunk intézményeket, melyek az akkori fogalmak szerint a kor színvonalán állottak; midőn mai nap a reformokra aéeve in theoiia majd nem a legszahadelvübb állásponton vagyunk: a végrehajtás terén, különösen a társadalom magasabb hivatását illetőleg, tekintve a családi körben való nevelést, melyet a nyilvános nevelés egészen nem pótolhat soha, tekintve az egészségügyet, a . szegényügyet, a községi és rendőrségi ügyet, a vidéki forgalmi ügyet, majdnem ázsiai állapotokkal találkozunk. (Igaz! Ugy van!) A magasabb értelemben vezetett közigazgatási politika, mely engedelemmel legyen mondva, eddig nálunk tökéletesen elhanyagoltatott: (Igaz!) az, a mely előkészíti és termékenyíti a remormok talaját, (Tetszés) mely lehetővé teszi azt, hogy a reform eszmék ne csak abstract aspiratiók legyenek; hanem a nemzet gyökerébe, a nemzet életereibe menvén át, valóságos gyümölcsöket is adjanak. (Tetszés.) E tárgyról hosszasan lehetne beszélni, de a í, ház figyelmét sokáig igénybe venni nem akarván, (Halljuk. Halljuk!) csak azt kívánom jelezni, hogy nekünk nem elég a törvényhozás terén reformálni, javítani; ez országnak nagyobb feladata jutott: társadalmi állapotainkat alkotnunk, a közigazgatás terén gyökeresen szerveznünk kell. (Helyeslés). Simonyi Ernő í. képviselő ur válaszfelirati javaslata épen az ellenkezője annak, aminőnek én kívánom a mi feliratunkat fogalmaztatni; merev eszmemenetében, rideg kifejezéseiben, és a pártállást oly térre vezeti, hol az alkotmányos kibontakozás majdnem lehetetlenné válik. (Tetszés jobb felől.) Sietek kijelenteni, hogy e szemrehányást a Debreczen városa t. képviselője által benyújtott válaszfelirati javaslat ellen tenni nem lehet; sőt ellenkezőleg, midőn mindjárt bevezetésében ama meggyőződését fejezi ki, hogy „az ország alkotmányos élete biztosítva van, és hogy e hit ő felsége alkotmányos érzelmeibe vetett erős bizalmunkban, és az ország népének az alkotmányos rendszerhez való ragaszkodásában gyökerezik" : e megnyugtató kijelentése által kizárja a merev negátiót, kizárja a pessimismusnak azon álláspontját, melyet én minden ellenzéknél sajnálok. Ha én mindamellett a t. képviselő urnák válaszfelirati javaslatát el nem fogadhatom: ennek fő oka, több más okon kivül, melyeket később fogok elmondani, álláspontunk különbségében gyökeredzik. A t. képviselő ur — és ezt máskép várni és feltételezni sem lehetett, — tisztán ellenzéki szem-