Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-24

24. országos ülés oi-tober 5. 1872. 261 győződve lenni, ez egyéni nézetein, a közjognak sem­miféle paragraphusai sem fognának bennünket meg­menteni az enyészettől, az elkoresosulástól. (Élénk helyeslés jobbról.) Szerintem tehát jelszavunk: a sza­badelvű haladás, korszerű reformok és ernyedetlen munkásság legyenek. íme, t. ház, mind a legmagasabb trónbeszéd­ben, mind az arra szövegezett válaszfeliratokban, ugy abban, melyet a válaszfelirati bizottság, ugy abban, melyet az igen t. bal-közép, ugy abban, me­lyet igen t. Schvarcz Gyula képviselő ur benyújtott, egyíránt el van mondva elszámlálhatlan sora a teen­dőknek, azt lehet mondani egy egész állam szerve­zet; és ha hozzá veszszük azokat, melyek benne nincsenek, de melyek szintén elodázhatlanok, mert kiegészítő speciális részét képezik azon főkérdések­nek: lehetetlenség bizonyos fájdalmas érzést el­nyomni, ha arra gondolunk, hogy három éven át, mily roppant teendőnk van, és hogy abból mily cse­kély lesz a végeredmény! De nemcsak ez költ fáj­dalmas érzést, hanem, ha nem méltóztatnának félre­érteni, azon aggodalom, hogy nálunk, ha a törvény­tár szaporodik is, de a törvények, hogy ugy fejez­zem ki magamat, nem válnak élő szellemmé, azok holtak maradnak sok tekintetben. Kern ugy értem én azt, hogy a törvény nincs valósággal végrehajtva, a mint a törvény megparan­csolja; hanem ugy, hogy nálunk hiányzik azon köz­szellem, mely a törvényt szivébe, lelkébe, csontjába, Velejébe fogadja. A képviseleti rendszernek megvan az a sa­játsága, hogy minden ]>olgár kéjjviselője által részt vesz a törvényhozásban, tehát minden polgár tör­vényhozó. Mi következik ebből? Az, hogy a nemzet akarata nyilvánul egy törvényben, azon törvényt mindenki szivében és lelkében érezze, tisztelje, en­gedelmességgel tartozzék irányában. Nálunk ez más­ként van. Nem én mondom, hanem emiitette a balközép részéről is több t. szónok, emiitették a szélsőbal részéről is többen, hogy csakugyan hiányzik nálunk a törvény iránti tisztelet. Csakhogy én azt hiszem, hogy ezen tisztelet­lenség forrását mindegyikünk más okból magyarázza. Én nem akarom a szenvedélyeket felkölteni, ennek nem vagyok barátja; nem is akarom ismételni azo­„ kat, amik e tekintetben mondattak. De kénytelen vagyok mégis kijelenteni, hogy azon szellem és a~zon irány, mely az ellenzéki sajtóban mutatkozik, okozza leginkább a törvény iránti tiszteletlenséget. Bocsássanak meg nekem a sajtó azon t. férfiai, én teljes mértékben meghajlok érdemeik előtt, mint a gondolat- és véleményszabadság képviselői előtt; de oiy hangon, milyennel a törvényhozásról, a kor­mányról és annak közegeiről szólnak, oly becsmérlő szavakkai, milyenekkel ezeket illetik, nem mozdítják elő a törvény iránti tiszteletet. (Helyeslés jobb felől.) Jól tudom én. t. ház, hogy azon t. urak, kik egyik-másik czikkben kifejezést adnak ilyen érzü­letüknek, hogy ugy fejezzem ki magamat, sokszor pillanatnyi befolyás alatt állanak, egyik-másik ked­vetlenség is erőt vesz rajtok, és ekkor ezen ked­vetlenség kinyomatává lesz a czikk, amelyet írnak. Ütniök kell valakit, kit üssenek'? Ütik a tör­vényhozást és a többséget, a kormányt és annak közegeit ? Pedig szivükben nem ugy éreznek. 5 perez múlva kibékülnek és szívökre ölelnék azokat, akikkel így bántak. De egy következménye ennek mégis van, és ez az, hogy a nép, a külső közön­ség ezt máskép fogja föl, az nem reflectál, hanem hisz, az azt hiszi, hogy a mi írva van, az csak­ugyan ugy áll. Egy példáját hozom föl annak tisz­teit ház ! (Halljuk!) hogy a külső közönség meny­nyire tévedésbe hozatik épen ezen irány és szellem által, mely a sajtóban nyilatkozik. Mikép itéli ez meg még azon törvényeket is, melyekben kétségte­lenül, minden pártállástól elvonatkozva, a legszabad­elvübb irány van kifejezve. A múlt törvényhozás többek közt, 2 törvényt alkotott. Mindkettőben egy­egy nagy elv van megtestesítve. Az egyik az ipar­törvény, a másik a botbüntetés és a bilincs eltör­léséről szól. És méltóztassanak elhinni, hogy ezen két törvény, ámbár egyikében az iparszabadság elve, másikában pedig egy nagy humanitási elv van kife­jezve : mégis a szenvedélyek által fölhasználtatik a pártizgalmakra. Exempla docent. Az ipartörvényt felbasználják arra, nem mon­dom mindenütt az országban, de sok helyütt fel­használják arra, hogy itt a közönség érdeke elada­tott az egyesek érdekének, és a czéh-testületeknél a czéh-szcllemet fölhasználják az iparszabadság el­len, hogy a czéhek eltöröltetnek. A másik törvény­ről pedig azt mondják : hogy a törvényhozás és a kormány a czinkosoknak fogja pártját a becsületes emberek ellenében. (Fölkiáltások balról : ki mondja ?) Nem a sajtó : — ezt künn mondják. így áll a dolog, és a törvény iránti tiszteletlenségből még más ve­szélyek is következnek. Először fogalomzavar a po­litikai kérdésekre nézve, és fogalomzavar a társa­dalmi kérdésekre nézve. A politikai kérdésekre nézve elég volna talán egyetlen egyet fölemlítenem, és ezt teszem egyenesen a t. balközép általam nagyrabe­csült hazafias politikája reputátiójának érdekében, mert én ámbár ellenkező álláspontot foglalok el; de elis­merem, hogy azon elveket t. i., a tágabb állami ka­pocs elveit, nevezzük azt a personal-unio elveinek, kétségtelenül a leplezetlen hazaszeretet dictalja, s az az által sugallott hazaszeretet követeli, és mégis ezen magas elvek, hiszen talán méltóztatnak tudni, nem a t. képviselő urak, nem a sajtó által, hanem

Next

/
Oldalképek
Tartalom