Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-24

2G0 24. országos ülés octuber 5. 1872. sága 'és elkerülhetlensége, másrészről a kiegyezésnek czélszerütlensége, helytelensége annyira volt vitatva, hogy e tekintetben a nézetek teljesen megállapodtak és krystallisalódtak. Itt a capacitatió, meggyőzés — lehet mondani — hiu törekvés, hasztalan igyekezet. Ha van valami, a mi e tekintetben a nézeteket egymáshoz közelebb hozhatja: azaz idő és tapasztalás. De nem szándékom a közjogi vitát folytatni azért sem, inert ugy vettem észre, hogy azon alapgondolat, mely az 1867-ki kiegyezést létrehozta, és" az azt ostromlógép ma is, mint ezelőtt egészen elvi ellentétben van. A kiegyezés alapgondolata nem volt más, mint megfigyelése kétségtelenül testvérietlen helyzetünknek: az, hogy kevés számmal vagyunk; s azon forrongásban, azon államalakulási processusban, mely most folyamatban van, bizonyos szövetségesre volt szükségünk. Ezen szövetséges nem lehetett más, mint azon állam, a melylyel különben is a fejedelem közönségénél fogva is századok óta együtt vagyunk t. i. a lajthántuli állam. A t. ellenfélnek politikája, illetőleg annak alapgondolata ezen álláspontnak tagadása, t. i. erőnknek, ha ugy tetszik, túlbecsülése, ha ugy tetszik jobban megbecsülése, mint a mi részünkről történik. Ezen tekintetben sajnálom, hogy nincs itt Csernátony Lajos t. képviselő társunk, a ki hivatkozott Schweiczra, hivatkozott Belgiumra és Dániára. Hogy ime, ha Schweiz, ha Belgium, ha Dánia lehetnek önálló, független államok: miért ne lehetne Magyarország is az. Igaz, hogy az emiitettek önálló államok; hanem bátor vagyok megjegyezni, hagy a hasonlat nem volt a legszerencsésebben választva és pedig két okból: először, mert Schweiz önálló, teljesen független köztársaság, Belgium és Dánia önálló független királyság. Nekünk minden esetre nemzetközi szövetségünk van egy más állammal, a mely viszonyt, ezen nemzetközi szövetséget, nekünk ignorálni nem lehet. De még egy más tekintetben is helytelenül van szerintem választva a hasonlat; mert köztudomású, hogy Schweiznak — tisztelem ugyan lakosainak polgári erényeit, erkölcseit, vitézségét és ezer éven keresztül tanúsított bátorságát, — de nem ezen tényezők tartják fen függetlenségét, hanem fentartja az úgynevezett európai egyensúly. Nem foglalhatja el Olaszország, nem foglalhatja el Németország, nem Francziaország : mert nem engedi Európa elfoglalni. T. képviselőház! Tovább megyek. Épen ezen helyzet van Belgiumra nézve is. Méltóztatnak tudni, t. ház, hogy Belgiumnak egész függetlenségi existentiája compromissum kérdése. Midőn 1830-ban felállittatott, mint királyság, többet mondok, midőn Belgium trónja betöltetett: mind a kettő, mind a királyság felállítása, mind a trónnak ki általi betöltése compromissum kérdése volt. Tehát itt is ugy áll a dolog, mint Sehweizban, hogy az európai egyensúly által tartatik fen. Nem kell messze viszszatérnünk, csak a legközelebbi évek történetét figyeljük meg. Valahányszor az egyik szomszéd hatalom, például a franczia, sóvárgó szemeket vetett Belgium felé: mindannyiszor azonnal ott volt Németország, azonnal ott volt Angolország a maga tiltakozásával. A mi Dániát illeti, méltóztassanak megbocsátani, hogy ha nem volna azon benső viszony, mely kétségtelenül mainap a politikában még bizonyos fontossággal, bizonyos sulylyal bir, mely benső rokonsági viszony létezik az orosz czár uralkodó háza és Dánia királya között: méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy Bismarck herczeg vagy Moltke gróf vagy mindakettő s velők Vilmos császár rég meghúzták volna felettük a lélek harangot. Valamint Schleswig-Holsteinra nézve találtatott jogezim, hogy az Németországba kebeleztessék : ugy bizonyosan találtatott volna jogezim arra, hogy Sund és Kattegat ma nem a dán királyságnak, hanem Németországnak határát képezze. Még egy körülmény, van t. ház, a miért én nem akarom a közjogi kérdést vitatni. Lehet, hogy nézetem hibás; egyátalában az ember magának csalhatatlanságot nem vindicálhat, tehát egyéni felfogás, hogy állami jövőnk szerintem nem a közjog ilyen, vagy amolyan alakulásától, hanem bérreformok, különösen a társadalmi reformok és érdekek kérdésétől függ. Hogy mit értünk ezen kérdések alatt: azt én hosszasan fejtegetni nem akarom. Politikai reformok alatt értem, hogy intézményeink a korszellemmel, szabadelvüséggel és szabadsággal egyöntetűen életerős intézményekké fejlesztessenek. hogy azok biztosítsák a szabadságot, biztosítsák a személy és vagyon bátorságot és garantiát nyújtsanak arra nézve, melyek szükségesek az államélet fentartására. Társadalmi reformok alatt értem azt, mire Székesfehérvár t. képviselője már igen nagy súlyt fektetett, ugy, hogy nekem azt bővíteni nem kell, az értelmiségnek, közmivelődésnek, polgárisultságnak terjesztését, E kettőtől, a szabadelvű intézményektől és az értelmi súlytól függesztem fel azt, hogy mily alakot nyerjen az állam. Nem tehetek róla, de ugy vagyok meggyőződve, hogy nem a közjogi állapitmányok ilyen amolyan paragraphusai, hanem egészséges, erős viszonyok, értelmi súly és fölény biztosítják csak jövőnket. Ha szellemi és erkölcsi viszonyaink izmosuknak, anyagilag nemzetünk, hazánk gazdagabb lesz: akkor minden időben és körülmények közt meg fogjuk szerezni a közjogi alakulásnak azon keretét, melyben állami életünket folytathatjuk. (Helyeslés.) Ha vagyonban, szellemben szegények leszünk: méltóztassanak meg-