Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-23

238 23. országos ülés october 4. 1872. elfelejtette megmondani, hogy ezen még képzeleti szerb államban vajon más nyelven, illetőleg magyar nyelven fognak-e birói intézkedések teljesittetni ? de kimondotta azt is, és ez jellemző, hogy a katonai végvidéknek katonai organisatiója, máskép mint az összes szerb nemzetnek congressusa nélkül nem eszközölhető ; tehát vétóját küldötte Karloviczról, már akkor, már előre is a magyar országgyűlésnek, hogy a magyar országgyűlés valamikép saját maga területén ne merje tenni azt, a mit saját maga existentiájának, erősbödésének föltétele gyanánt tekint. (Mozgás). Nem akarom hosszasabban untatni a t. házat; (Halljuk) nem akarom elősorolni mindazon javaslatotokat, melyek szerb részről a kérdés megoldására 1867. év óta tétettek; csak azt állítom, hogy oly részről, a hol nagyon szeretik magukat legmérsékeltebbeknek állítni: — oly részről is a vajdaság felállítását mint a béke mellőzhetlen követelményét helyezik előtérbe. Azt biszem, hogy a magyar országgyűlés soha, de soha nem fog beleegyezni abba, hogy saját területe nemzetiségek szerint osztassák fel; hogy saját területének bármely része, — ha nem is szakittatik el egyenesen az anyától, a hazától, hanem elszakittassék szellemileg annyiban, a mennyiben nem azon eszme fog ott uralkodni, a mely szükséges, hogy az állam életét áthassa ; a mennyiben közvetve, közvetlenül: de okvetlenül be kell következni azon helyzetnek, a mit az előbb csak az idő kérdésének jeleztem. (Tetszés.) Én óhajtom, kívánom a nemzetiségi kérdésnek minélelőbbi és kielégítő megoldását; én ezt saját erősbödésünk kérdésének tekintem. De épen abból, hogy azok is, kik nagyobb súlyt fektetnek a nemzetiségi kérdésre; egy bizonyos vonalon merev ellentétben állanak azokkal, kik e kérdés megoldásának lehetőségét, épen követeléseik tulfeszitése által lehelenné tették: épen abból méltóztassanak meggyőződni arról, hogy az ut, melyet követnek, nem jó, hogy az inkább elidegenít, hogy az elrémít, hogy az bennünket nem fog összehozni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Uraim ! Trifunácz képviselő ur a válaszfeliratot elfogadás végett ajánlván a t. háznak, Sieyes egyik mondatára hivatkozott s mintegy szemünkre vetette: „Ti szabadok akartok lenni s nem tudtok igazságosok lenni." Engedje meg a velem szemközt ülő ur. hogy egyenesen hozzá intézzem egy igen kitűnő, és évezredek óta bölcsnek elismert nagyférfiunak mondatát: „Qui parti civium eonsuhint, — mondja Cicero — partém autem negiigunt: rem perniciosam in eivitatem inducunt, seditionem, atque discordiam." (Élénk éljenzés s helyeslés jobb felől). Helfy Ignácz : T. ház ! Azon válaszfelirati javaslat, melyet Simonyi Ernő t. képviselőtársam és barátom benyújtott, s a melyet magam is aláirtam, annyira különvál azon felirati javaslatoktól, melyek más oldalokról benyujtattak, (Halljuk!) hogy tulaj donkép annak indokolására, hogy miért nem fogadhatom el a többi benyújtott felirati javaslatoknak egyikét sem: elegendő lenne, ha annyit mondanék, hogy azok mindegyike ezen országgyűlést törvényesnek ismeri, holott azon felirat, melyet magam is aláirtam a törvényességnek minden hiányjait látja benne. Ez oknál fogva ezen többi felirati javaslatokra én csak néhány igen rövid megjegyzést fogok tenni. Beszédemnek, illetőleg felszólalásomnak főczélja levén, hogy, csekély tehetségem szerint, megczáfoljam azon néhány igen kevés, de mégis komoly érvet, melyet ellenünk felhoztak, s hogy azokat az illő határokba visszaszorítsam azon sok, igen sok és oly igazságtalan mint kevéssé parlamentalis kifakadásokat, kitöréseket, melyek igen sok oldalról ellenünk intéztettek, és épen, mert e támadások nemcsak a ház minden oldaláról intéztettek felénk: már előre is kénytelen vagyok a t. háznak szives elnézését kikérni, ha nem leszek képes előadásomat oly rövidre szabni, mint azt magam is óhajtanám. Azon rövid megjegyzések, melyeket a többi javaslatokra tenni akarok, következőkből állanak. Nem fogadhatnám el a ház bizottságának javaslatát még akkor sem, ha jelenlegi álláspontja nem lenne oly rendkívüli, mint a minő. Mert először ezen javaslatból ugy tűnik ki, mintha Magyarország boldogságának teljéhez nem hiányoznék semmi egyéb, mint egy pár apró törvény meghozatala, mint egy pár vasútvonal kiépítése. Nem fogadhatnám el azért sem, mert ámbár van benne sok üdvös teendő kijelölve; de a múlt tapasztalatai nem jogosítanak engem föl azon reményre, hogy azon üdvös föladatok üdvös irányban fognak megoldatni. Ugyanazon oknál fogva és talán még kevésbbé fogadhatnám el a Schwarcz Gyula képviselőtársam által benyújtott válaszfelirati javaslatot; mert ott világosan ki van mondva némely igen fontos pontra nézve, hogy igenis retrográd irányban akarja megoldani azon kérdéseket. Elég hivatkoznom arra. a mit • a sajtóról és az országgyűlési képviselői mandátum meghosszabbításáról mond. Nem fogadhatom el a Tisza Kálmán képviselőtársam által benyújtott föirati javaslatot már csak azon oknál fogva sem, mert a legfontosabb kérdés a közjogi kérdés, benne érintve nincs; és mert, mint alkalmam lesz később kimutatni. hogy ha valaha, épen most főkötelessége az ellenzéknek kiválólag a közjogi kérdést hozni tisztába. Fölösleges, ugy hiszem, tisztelt ház, kijelentenem azt is, hogy semmikép sem fogadhatnám el a Trifunácz Sándor és Miletics képviselőtársam által benyújtott válaszfölirati javaslatot. Én csak őszinte sajnálatomat fejezhetem ki a fölött, hogy lehetet-