Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-23

232 23. országos ülés october 4. 1872. Ha igen, miképen következhetett a részvétel elleni tilalom? Mind az egyik, mind a másik esetben miképen egyeztethető, a főkonsulnak Belgrádon való további megmaradása, a ki a kormányt compromittálta; vagy kit a kormány compromittált Szerbiávali jó szomzédos viszonyok megtartásával? II. Á belügyminister úrhoz az útlevelek és egyéb rendőri intézkedések miatt a belgrádi ünnepély alatt. Szerbia fejedelmének kormányzat- átvétele alkalmával tartott ünnepély folytán a magyar királyi belügyminister ur kibocsátott f. é. augustus 12-én 3386. szám a. egy rendeletet, mely figyelmeztet a fenálló utlevéli rendeletekre az ország határán való utazást illetőleg, s melyek addig annyiban gyakorlatból elmaradtak, hogy p. o. Szerbia ellenében a határon Osztrák-Magyarország hatóságai részéről sem az útlevelek, sem afőiigynökségi visák nem követeltettek. De a kormány nem elégedett meg ezen rendelet megújításával, hanem más rendőri intézkedéseket használt. Magyarország alsóvidéki hatóságainak, mint p. o. az újvidéki tanácsnak épen az ünnepély tartama alatt meg lett tiltva az uti igazolványokat kiadni, melyeket rövidebb időre a polgármesternek jogában állott kiadni. Újvidék és más helységekből lefelé utazó hajók belépténél elő kellett mutatni az útlevelet, a mi az előtt sóba sem volt s a hajókapitányoknak meghagyatott — habár rendszerint siker nélkül. — hogy ne engedjenek senkit útlevél nélkül a hajóba lépni: minden utazó- gőzhajón voltak rendőri biztosok és kémek; a ministeriumnál lévő rendőri-főnök Jekelfalusy vezette minden intézkedés foganatositását Újvidéken a gőzhajókon, s Zimonyban; Újvidéken ott állt a katonaság néhány nap készen, ugy, hogy tisztjei, mint a táborban sem éjjel,' sem nappal meg nem mozdulhattak onnét, hanem katonákkal együtt ettek, aludtak: az illető gőzhajók Belgrádbóli visszajövetelénél az útlevelek másodízben megvizsgáltattak, még pedig nem csak Zimonyban, hanem a közép állomásokon is, mint péld. Zalankemény, Titel, és Karloviczban. Újvidéken stb.. ugy, hogy azok, kik ezen helységek között Belgrád és Zimony megérintése nélkül utaztak, és igy útlevelek birtokában nem voltak: legnagyobb bosszantásnak és kellemetlenségeknek ki voltak téve. Tekintette] arra: hogy már az elévült intézkedések megújítása valami szokatlan, rendkívüli állapotot tesz fel; hogy az útlevelek kiadásának megtiltása a határ helységekben lehetetlenni teszi az évi útlevelek gyors megszerezhetését s igy a polgárok személyes szabadságukat biztosító jogot korlátolja; hogy az útlevelek másodszori sőt harmadszori megvizsgálásának még a régi rendeletekben sem található alapja; hogy ez tehát a rendőrfőnök Jekelfalusy ur alatt álló közegek önkényes, bosszantó rendeletnek tekinthető ; tekintettel arra: hogy mindez képes volt az állam szélén lakó békés polgárokat nem csak nyugtalanságba hozni, hanem több polgároknál is ferde nézetet adni az ügyek állásáról, és a kedélyek hangulatáról Alsó-Magyarországban, és ezáltal ezeket alaptalan aggodalomba, azokat ingerültségbe hozni, mindnyájan közt, sőt a Száva innen és túli részén lakó polgárok közt a bizalmatlanság, izgatottság és előítélet lángját vetni; tekintettel végre, hogy az ily okot, indoklást és alapot nélkülöző intézkedések használása a kormány tekintélyét csorbítják, s a kormányt egyenesen compromittálják: interpellálom a belügyminister urat: 1. Miféle okból és miféle czélra újította meg a külföldre szóló útleveleket illető rendeletet, még pedig tekintettel a belgrádi ünnepélyre? 2. Miért tiltotta meg a határvidéki hatóságoknak úti igazolványok kiadását, még pedig azon időben, midőn már nem volt lehetséges rendes külföldi útleveleket szerezni a ministeriumtól ? 3. Mely joggal teljesítette a ministerium rendőri osztályának fönőke Jekelfalusy ur a belgrádi ünnepély alatt, annakelőtte, valamint utána Újvidékben a rendőri hatóságot, még pedig a tanács és főispán nélkül osztogatván parancsokat a városi kapitányságnak, és átalában mindenütt önállóan intézkedvén, sőt Zimonj'ban is, mely ezen szakot tekintve nem esik a magyar kormány alá ? 4. Van-e tudomása az utazó polgárokon elkövetett bosszontásokról, a mennyiben útleveleik minduntalan megvizsgáltattak igy Belgrádba való elindulálásaknál, onnan visszajövetelökuél, és azoknál is, kik a közbeeső állomásokon utaztak; és ha igen, mivel véli igazolhatni ? 5. Mire szolgált Újvidéken a katonák több napon át tartott készen létele és vexalása ? 6. Van-e jelenleg is gyakorlatban a régi rend Szerbiába szóló útlevelek tekintetében, miért, és meddig fog tartani ? A belügyminister úrhoz. A szerb fejedelem kormányzás-átvétele alkalmával adott ünnepély tartama alatt és befejezte után terjesztettek mindenfelé a közönséget nyugtalanító, az egyeseket, sőt egy részét a nemzetnek denunciáló, megtámadó, és vádló hírek, melyek a közönség figyelmét különösen azért vonták magukra, mert részint czikkek, részint levelezések alakjában terjesztettek oly lapokban, melyek hozzáférhetőknek tartatnak a kormány intrigálásaira, és mert ép azon időkben lettek gyakoriabbak, a mikor élükön Jekelfalusy úrral az alvidékeken tartózkodtak, úgy, hogy ama hírek forrása visszavihető volt ezen hivatalos