Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-22

22. országos ülés október 3. 1872. emiitette, hogy a belügyniinister urnák még annyi befolyása sincs, hogy a központi bizottságoknak parancsolni tudna. De nem gondolják meg, hogy ki az oka ennek. Nézzenek végig magok működésén, és találni fogják, hogy az elterjedő tiszteletlenségnek, és engedetlenségnek egyedül az önök eljárása az oka. (Ellenmondás bal felől.) Én ugyan azon nézetben vagyok, hogy a mi népünk hála Istennek sokkal fölvilágosodottabb, és józanabb gondolkodású, hogy sem az önök szavai által félrevezettethetnék. Megvagyok győződve, hogy az önök eljárása a társadalomnak csak igen kis rétegét fogja megmételyezni; de legyenek meggyőződve önök, hogy ha eljárásukat tovább is igy folytatják : a történelem kérlelhetlen szigorral fogja feljegyezni azt, hogy volt egy 48-as párt, mely magát szabadelvű pártnak nevezte, melynek azonban több évi működése alatt az volt föladata, hogy a törvényhozó testület és a kormány iránti tiszteletlenség és engedetlenség magvait hintse el. Pártolom a bizottság felirati javaslatát. \(Zajos helyeslés jobb felől.) Csernátony Lajos : Tisztelt ház Mindenekelőtt az előttem szólott képviselő urnák beszédére mondok egy pár megjegyzést. Először is értesítem őt, mert nem tudja, ámbár olvasta, hogy amit fölolvasott Irányi Dániel tisztelt barátom beszédéből, azt nem Irányi Dániel mondotta, hanem idézte. ... (Toszt Gyula : Engedelmet kérek ! Zajos fölkiáltások bal felől: Csend ! Halljuk ! Halljuk !) idézte egy lapból; (Toszt szólni akar; bal felől zajos fölkiáUások : Csend!) következőleg az ráfogás, (Toszt Gyula szólás végett fölíratja magát a jegyzőnél.) inert, ha tetszik, megmondom, hogy az a hely, hol az mondva volt, a mit föl tetszett olvasni: az én lapom, és én a mondottakért felelőséget válalok (Jobb felöl zaj, bal felől fölkiáUások: Csend!) A másik a mit mondani akarok, mert többet e beszédről mondani, nem akarok: az, hogy a képviselő úr igen furcsa fölfogással látszik birni a képviselői hivatásról és a képviselői jogokról. Én ugy tudom, hogy e házban nincsenek fractiók, hanem van ház, nem jobboldal, nem baloldal, hanem képviselő ház, ennélfogva arról beszélni, hogy közülünk egyik-másik melyik fractióhoz tartozik, és hogy egjdk képviselő milyen kis fractióhoz tartozik, milyen nagy fractióval szemben (Zajos fölkiáUások jobb felől: Igenis, lehet! Élénk fölkiáUások bal felől: Halljuk!) megbocsássanak, de ha ez irányban lármáznak, ez nem — mondom oktalan, de ok nélkül való. (FölkiáUások jobb felöl: Hát Kossiith nem beszélt törpe minoritásról ?!) Tisztelt képviselő ház! Én megvallom, egy olyan hangon tartott beszédet, minőt most hallottunk, egyátalában nem tartok egyéb megjegyzésre méltónak. (Balfelöl élénk helyeslés. Paczolay János közbeszól: Mintha csak, az „Ellenőrből" tantdta volna!) KÉPV. H. XAPLÖ 18-;j. I. KÖTET. Tisztelt ház! Nekem egyátalában nem volt szándékom és most sincs szándékom oly provocatiók nélkül, mint a minő a most hallott beszéd, és azon sajnos beszéd nélkül, mely tegnap tartatott, olyasmit mondani, mi ingerültséget költsön. Nem mondom, hogy nem mondom ki egész tisztán, kereken nézetemet; de óhajtok megkísérelni mindent, hogy nézetem kimondása oly modorban történjék, mely az egész tisztelt háznak szives figyelmét megnyerje. (Helyeslés.) Én, tisztelt ház, azt tartom, hogy előttünk a következő tárgyak vannak: elő szőr a trónbeszéd, a központi bizottság által javasolt fölirat és a többi fölirati javaslatok. Én, megvallom, hogy azok nézetén vagyok, kik szeretnék, hogy a fölirati javaslat szerkesztésében, ne a franczia minta, hanem az angol minta követtessék; de ez csak akkor lehetséges, ha a trónbeszéd szerkesztésénél ugyanazon minta követtetik, vagyis, ha a trónbeszédben nem foglaltatik semmi véleménymondás egy vagy más oldalról, hanem tisztán elősoroltatnak a megtörtént tények, elősoroltatnak a kormány által előhozandó javaslatok egyszerűen azon zárszavakkal, melyeket az angol királyné szokott mondani: hogy számít híveinek közreműködésére stb. Ha ily trónbeszéd állana előttünk a kormány munkálata gyanánt: akkor, még ha a kormány állása iránt — mint van a jelenben — bizalmatlansággal viseltetünk is, az ő fölsége iránti tisztelet kifejezése gyanánt nem fognánk — legalább az én nézetem az, hogy ezt megtehetnők — nem fognánk semmiféle részletbe bocsátkozni; hanem igyekeznénk oly válaszföliratot, hozni létre, mely ellen ne lenne kifogás a házban egyik oldalon sem. De ez nem történvén meg: ez maga is elég ok más fölirati javaslatok benyújtására. Ezenkívül és ebből kifolyólag van egy másik ok is erre, mit ismét sajnálok, hogy tudniillik a háznak központi bizottsága tisztán csak egy véleményárnyalat kifolyása s abban semmi más véleményárnyalat nincs képviselve, mint az, melyet a többség gyanánt szoktunk emlegetni, vagyis a jobboldal. Én, tisztelt ház. ezen másik oknál fogva sem tarthatnám lehetőnek azt, hogy itt válaszfölirati vita lehessen csupán egy válaszfölirati javaslat alapján, és ez megmagyarázza azon körülményt, hogy miért van több javaslat. Ezek után áttérek némely nézeteim elmondására. Sokszor volt arról szó a trónbeszéd elkészülése alatt, hogy ugyan ki Írhatta azt? Emlékezhetnek a tisztelt képviselő urak, hogy a lapokban eziránt egy kis zivatar is volt. Némely lap azt állitá, hogy Lónyay Menyhért gróf, a kormányelnök irta; más lapok pedig azt mondák, hogy Szlávy kereskedelnúminister irta. Jobboldali lapok mondták ezt is, azt is. Természetesen, az ellenzéki lapok aztán átveszik az efféléket. A variatio továbbá az volt, hogy ketten irták, azután dramatizálódott a jelenet: hogyan jött létre a javaslat. 29