Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-22

226 2-2. országos ülés october 3. 1872. Én sohasem hittem azoknak a lapoknak s a következés megmutatta, hogy igazságom jván, mikor nem hittem nekik. A trónbeszéd szerkesztője iránt nem lehet kétség: annak szerkesztője nem lehet más, mint Lónyay Menyhért gróf kormányelnök. Le styl ce l'ui. Megismerni rajta, hogy ki készítette a trónbeszédet; hiszen csaknem megnevezve vannak benne a consortiumok, melyeknek átfognak adatni bizonyos vasutak. (Derültség hal felöl.) Hozzá teszem még azt is, hogy a trónbeszéd elmondása után oly tapintatlanság követtetett el, milyen nem követtetett el az előbbeni ministerium alatt soha. Emlékezhetik — nem mondom, a tisztelt ház, mert hiszen uj ház. — hanem emlékezhetnek sokan képviselőtársaim közt, hogy a múlt országgyűlés alatt, midőn még Andrásy Gyula grófot volt szerencsénk tisztelni a kormányElnök: széken, szó volt e házban a budavári zászlóról. A vita folyamában fölszólalt Pest belvárosa érdemes képviselője is, s szavai után az akkori kormányelnök Andrásy Gyula gróf ígéretet tett arra nézve, hogy állami ceremóniák alkalmával a budai váron ott lesz. — bár a szerintünk nem megillető helyen — de ott lesz a magyar lobogó, és Andrásy gróf meg is tartotta szavát: ott volt a zászló mindig. Mi történt most legközelebb? ő fölsége méltóztatott az ország képviselőit fogadni. Azt lehet mondani, hogy ez privát, nem állami cerimonia, mert utóvégre az megy oda, a leinek tetszik, — igen, de ugyanazon alkalommal volt ott állami "cerimonia is. A ház ülést tartott, és ez ülés alatt tette le a koronaőr a budai várban az esküt, következőleg a várnak azon helyén, melyet mi ugyan nem tartunk a mi zászlónk méltóságához illőnek, de azon helyen ott kellett volna lennie azon kis zászlónak ; de nem volt semmi magyar zászló a magyar országgyűlés ülése alatt azon a házon, a melyben a magyar országgyűlés ülést tartott. Ilyen tapintatlanság kapcsolatban a trónbeszéd bizonyos részével, bennem semmi kétséget sem hagyhatott fon az iránt, hogy azon trónbeszédet nem készíthette senki más, mint Lónyay grőf kormányelnök. Ezt bizonyítja a trónbeszéd első tétele is. Senki előtt sem kétség az, s nem tagadhatja senki, hogy politikai helyzetünkben egy nagy forrongás van — nem kell azt még egyébnek nevezni, — pártkülönbség nélkül. Tudva vannak a tények is, tudva vannak a kormányelnöknek lépései is, és tudva van egy levélre, a mely megjelent a lapokban ezen háznak egy igen tisztelt tagjától a kormányelnökliöz intézve. Ezen levélben előleges értesítés után figyelmeztetve lett a kormányelnök, hogy ne dobjon oda — ha lehetséges — a vitába egy olyan tételt, a mely okvetlenül fölizgatja ismét a kedélyeket, mely tétel nélkül ki lehet kerülni, vagy legalább simábban lehet vinni bizonyos vitákat. Daczára ennek, az első tétel nem maradt el a tronbeszédből, s hogy helytelenül maradt benne annak: bebizonyítására elég azon válaszföliratra hivatkozni, melyet a központi bizottság előterjesztett, mert a trónbeszédnek minden tételére van benne felelet, csak azon tételére nincs. Tisztelt ház! Bárki irta is azonban azon trónbeszédet, miután benne volt annak első tétele, elvbarátaimnak szükségük volt azon első tételre nézve jelezni saját álláspontjukat, Másodszor kötelességük volt a trónbeszédnek egy másik tételére, vagyis inkább hallgatására is jelezni a ministerium iránti érzelmüket. Ami a trónbeszéd első tételét illeti, örömmel constatirozom részemről azt, hogy öt esztendő után eljutottunk végre oda, hogy elismerjék azt, a mit öt esztendeig tagadtak. A kormánysajtóban három olyan lapban, melyek közül kettőnek szerkesztője ezen háznak tagja is. a harmadiknak szerkesztője pedig legbensőbb viszonyban áll a kormány elnökével és ezen házban is tegnap Lipthay Béla báró képviselő úr, valamint ma is egy tisztelt képviselő, kinek nevét, bocsánatot kérek, nem tudom hirtelen megmondani, elismerték azt, hogy nincs törvény, a mely változtatható ne legyen azon a módon, a melyen mi mindig állítottuk, hogy változtatható (Helyeslés hal felöl. Fölkiáltás jolh felől: Sohasem mondotta senM, hogy nem lehet változtatni.) Már bocsánatot kérek, hanem az egy kissé mégis csak a köztudat elleni tagadás: ha önök azt mondják, hogy ilyet állítottak öt esztendő alatt. (Ellenmondás jobb felöl.) Kimutathatom. Hisz egész vitánk öt esztendő óta mindig a körül forgott, hogy mi mindig azt mondtuk: mi alkotmányos, békés, rendes utón, vagyis hogy egész precisióval röviden kifejezzem magam, más törvény által akarunk módosítani és javítani bizonyos törvényeket, és ez ellen mindig fölállítottak önök és önök orgánumai a sajtóban egy .nole me tangere"-t. Ez ellen volt az egész harcz: mert mig ez nem tisztult; nem tisztulhatott a helyzet sem. (Ellenmondás jobb felől) Mondom, nem is ereszkedem, nem is emlegetem többé föl, hogy az öt esztendő előtt és öt esztendő alatt máskép volt; annyira örvendek ennek, hogy azt mondom reá: „reqtüeseat in paee." Mi részünkről, legyenek meggyőződve, hogy e nagy akadály elmozdítása folytán, részünkről is megfogunk mindent tenni, hogy tisztuljon a helyzet, Daczára ezen nyilatkozatnak, melyet én, mint mondom, igen örvendetesnek tartok: ma is és tegnap is, említtetett bizonyos törvények szentséges hezzáférhetlensége. Legyenek szívesek megengedni nekem, hogy erre nézve még utoljára elmondjak bizonyos dolgokat, (Halljuk!) En, tiszteit h 1867-ki törvényeket s jelesen a XII. törvényezikket soha sem tartottam alapnak. Én, a magyar nemzetnek ezer éves történetét tartom alapnak, az önök 1867-ki constitutiója és törvényei, legfölebb egy emeletecs-