Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-22

22. országos üícs oetolier A. lü'íi. 217 társunk oly szépen indokolt volt saját couferentiájában ; (Derültség bal felől), az tudniillik, midőn kimondotta, hogy az államjogi kérdéseknek tovább erőltetése vagy vitatása e haza közművelődési haladásának, a reformok életbeléptetésének akadályául szolgál. Ezek után, uraim, meggyőződésem szerint, nem maradhattam azon pártnál, (Derültség bal felől) s kénytelen voltam csatlakozni ahhoz, mely már eddig is oly eredményeket mutathat fel, hogy azokat csak az nem látja, ki látni nem akarja. Vannak, uraim, még több okok is, melyek folytán Tisza Kálmán javaslatát el nem fogadhatom; (Halljuk! bal felől) mert csak két szempontból indulhatok ki: vagy elfogadom azt, mely pusztán udrias válasz azon pontokra, melyek a trónbeszédben foglaltatnak; vagy ha a részletekbe kellene bemennem : inkább elfogadnám azt. melyet Schwarcz Gyula nyújtott be; mert mig egy részről ott a reformok világosan és nyiltan vannak praecisirozva: addig másrészt az államkormácyt erősíteni szándékozik. A Tisza Kálmán által benyújtott javaslatban pedig a részleteket nagyon fölületeseknek találom. Itt van például a felsőháznak reformja. Az mondatik erről n fölirati javaslatban, hogy ez helyes alapokon reformáltassék. Már bocsánatot kérek, de kérdem én: van-e valaki köztünk, ki azt saját szempontjából helytelen alapon akarná reformálni? Ilyenek, uraim, továbbá a cloture s a sajtóra vonatkozó pontok. — Ezek, uraim, bocsássanak meg, ismét akarnak valamit kimondani, de ugy látszik, hogy nem merik; (Derültség) mert azt mondják, kell szabad sajtó, de nem mondják ki a határt. Az mondatik itt, hogy a törvényhozó-testület mindig rendesen és akadálytalanul működhessék. Már mi által nem működhetik az akadálytalanul "? Láttuk, uraim, hogy csak az által, ha a szólásszabadság teljes mértékben fenáll, (Nagy derültség' bal felől) s ha az illető képviselőkben nincs tekintet vagy figyelem arra, hogy elvégre is a többség előtt meg kell hajolni; de érveknek erőszakkal lépnek ellene. Ily esetekről kell majd gondoskodni, mert lehetetlen lenne törvényt hozni : ha egy kisebbségnek megengedjük azt, hogy a jelenlegi házszabályok alapján végig beszéljen egyenként, kinek tetszik, különösen ha nem tartják magukat a házszabályokhoz, de virstlikről és más eféíékről beszélnek. (Derültség.) Van azonban tisztelt ház! mégis egy pontja ezen javaslatnak, melyet egy nagyon csekély módosítással hajlandó volnék elfogadni: ha a többség elfogadná. Ezen pont igy hangzik: „Egyátalában a legjobb igazságszolgáltatás és közigazgatási rendszer is csak ugy lehet áldásos a nemzetre, ha a kormány jó példával jár elő a törvények megtartásában, ha minden irányban követett eljárásban megszerzi azon erkölcsi súlyt, mely még az ellenvéleményüeknél is tiszteletet parancsol, KÉP-V. H. NAPLÓ 18,v 1. KÖTET. ha e példát az elíenpártiak is köretik. vagy ennek követésére kényszeríttetnek. Hol a rágalom virágzik : ott az állam érdekei hervadnak el, ott nincs áldás a legjobb intézményeken sem." Nézzünk már most tovább. Itt van Miletics felirati javaslata. Ezen felirati javaslat az, a mely engem is jogaimban sért, mert ezen két aláíró ur 20 millió nevében beszél Én tagadom az ő jogukat, hogy azoknak nevében is beszéljenek, kik engem küldöttek; pedig engem is épen szláv választók küldöttek ide. Ezen felirati javaslat oly vádakat akar terjesztem ő felsége elé, a melyeket elfogadnunk nem lehet, megengednünk nem szabad. A magyar e hazában századokon át él együtt a többi nemzetiségekkel és nem volt rá eset, hogy a magyar elnyomta volna a többi nemzetiségeket, vagy meg akarta volna őket fosztani nemzetiségöktől. Mi tiszteljük az ő nemzetiségöket: de kívánjuk, hogy ők is tiszteljék a miénket. De hiszen, uraim miként, látszik, nem is a magyarországi nemzetiségek hangján van az irva. Csak két embernek egyéni nézete ez, még pedig oly egyéni nézete, mely ellen tiltakozni vagyok kénytelen; mert ezen nézet által nemcsak nem használ azon nemzetiségeknek, melyeket védeni akar; de ügyetlensége által még árt is azoknak; árt pedig azért, mivel ha ily ingerültséggel akarna valaki föllépni egy nemzet ellen: bizonyosan nem várhatna méltányosságot. Mi pedig, uraim, méltányosak akarunk lenni minden nemzetiségi méltányos kívánság iránt. Meg vagyok győződve, hogy bármikor merüljön föl az a kérdés, hogy a nemzetiségeknek az, mi őket jogosan és méltányosan megilleti, megadassák: mindnyájan ott leszünk, s azt fogjuk mondani: igen. De azon határtalan, mértéktelen vonalat nem lépjük át, mely itt előterjesztetik. Itt van, uraim, Simonyi Ernő felirati javaslata. Ebben ismét vesztegetés, a romlottság említtetik. — erről már különben szólottam; —• de bocsássanak meg, hogy még egyszer egy pár szóval visszatérjek, mert erre nem lehet elégszer visszatérni. (Derültség.) Önök uraim emlegették itt a kukoricza- és szántó-földeket s tudja Isten mit; önök, ugy tetszik, mindig csak az anyagi vesztegetést értik: pedig van ennél sokkal veszélyesebb, sokkal roszabb vesztegetési mód, mert ki választójának valamit adott : vétkezett; de nem rontotta meg annyira, mint a ki csak igért. (Élénk derültség bal felől) igért olyasmit, mit megadni nem akar, mit azon öntudattal igért, hogy megadni nem képes. (Helyeslés jobb felől.) Ez az, uraim, mi leginkább árt hazánknak, ami megmételyezi a nép ei kölesét és oly aspiratiókat ültet keblébe, melyeket kiirtani képesek nem leszünk. Nem tagadhatni, uraim, hogy népünknek azon része, a mely nem bír elegendő értelmi képességgel : félrevezethető és félre is vezettetett; de nem 28