Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-22
21G 22. országos ü melyben voltunk akkor, mikor Tisza Kálmán, Simonyi Ernő és JMnyi képviselő urak szóltak. Midőn ez állásra vállalkoztam, tudtam, hogy nehéz feladat vár reám. mert egyenlően akarok igazságos lenni ugy fel — mint lefelé. El is voltam készülve arra, hogy sok nehézséggel kell küzdenem; jártam én már sok felé, meg lett támadva tárczám és életem, — ez ellen megvédtem magamat: de itt e házban uraim más történik. Emlékezzenek csak azon fölirati javaslatokra, melyek beadattak és nekünk elfogadás végett ajánltattak. Emlékezzenek Simonyi Ernő és Miletics képviselő urak felirati javaslataira: ezekben uraim, corruptióról és vesztegetésről van szó. Ez oly kellemetlen illat, hogy ily feliratot ő felsége elé terjeszteni lehetetlen. (Zaj) Nagyon sajnálom, tisztelt ház! hogy Debreczen város képviselőjének felirati javaslatát némileg szintén ezekhez kell sorolnom: ha kapcsolatba hozom azon beszéddel, melyet az emiitett képviselő ur mondott, és melyben a corruptio és a vesztegetés szintén megvolt említve. Már ha ez ki is mondatik egyes egyén ellen, vagy ha mondatik több egyén ellen, és bebizonyittatik: ez ellen kifogásom nem lehet; sőt azok közé tartozom, kik követelik, hogy, ha azok ellen ez bebizonyittatik, a büntetés el ne maradjon. De midőn ez a kormányról, midőn a többségről, — melynek igénytelen tagja vagyok, — kivétel nélkül mondatik, midőn a megyei bizottmányokról, az összeirási küldöttségekről, a választási elnökökről, a biráló bizottságokról, tehát az ország színe-javáról mondatik : akkor, már bocsássanak meg, ez olyasmi, a mit elhallgatni, eltűrni nem lehet. (Helyeslés jobb felöl.) Az embernek legnagyobb kincse a becsület. Ez az, a mit minden ember megvédeni kénytelen. Azonban e házban miként védhető ez meg? Házszabályaink értelmében azért, a mi itt mondatik, nem lehet megbüntetni senkit; ha valakinek becsülete itt megtámadtatik, hol szerezzen magának elégtételt? magán utón? akkor azt mondják az illetők, hogy nem tartoznak az itt ejtett sérelemért magán utón elégtételt adni. Mire van tehát utalva a háznak azon tagja, mikor ily utón elégtételt szerezni nem lehet? Uraim! e helyzet sajnos, e helyzeten segíteni kell: ha egymás becsületét meg akarjuk védeni. Midőn a házszabályokat alkották : meg vagyok győződve, hogy azon föltevésből lettek meghozva, hogy itt becsületes emberek ülnek, kik egymás becsületét mint legdrágább kincset védeni fogják, és senkinek se jut eszébe azt megtámadni. De ha az nem respectáltatik, ha vannak, kik ezt nem respectálják: — kell találni módot, hogy a képviselő becsületét megvédeni lehessen; (Derültség bal felől.) mert különben uraim e hely lenne a legveszedelmesebb, pedig e hely a hazának szentélye. Fölkérem és októlier 3. 1872. tehát magas kormányunkat, (Bal felől nagy derültség, Halljuk!) hogy miután a házszabályok e tekintetben elegendő biztosítékot nem nyújtanak, oly törvényjavaslatot nyújtson be, mely által minden ember szabadon más becsületét ne sérthesse. (Nyugtalanság.) Uraim! a corruptiót oly nagy mérvűnek állították önök, hogy jó formán az ország legnagyobb része abban helyet foglal, mivel a megválasztottak nagy többsége benne van; de benne vannak másrészt a választók is, miután az ország nagy többsége van általunk képviselve; tehát önök uraim az országnak nagy többségét, vagy megvesztegetőnek, vagy meg-vesztegethetőnek nyilvánították. Bocsánat, uraim, tudom én, hogy van az országban sok ember, kit meg lehet vesztegetni; (Bal felől nagy derültség. Halljuk!) de vajon nem követ-e el vétket az, ki az egész magyar hazáról, ily átalánosságban meri ezt kimondani itt e házban, hogy ennek hire menjen a világon? Ha igaz volna, magam lennék az első, ki a világ előtt is, ki merném mondani; bár akkor nem vallanam többé magam magyarnak, mert az ily corrumpált nemzetnek tagja nem akarnék lenni; mert tudnám, hogy akkor nem lehetne jövőnk, akkor vesznünk kellene. De én más véleniénjd>en vagyok; én azt hiszem, ha vannak is egyesek, kik ily vétkek elkövetésére képesek: arra nem képes az ország többsége, mert becsületesebb, és hazafiasabb mint azok, kik ezt felőle fölteszik. (Nyugtalanság.) Midőn tisztelt ház! ezen föliratokra nézve megmondottam, mely indokokból nem fogadhatom el azokat együttesen; nézzük meg azokat külön-külön, Itt van Tisza Kálmán képviselő-társunknak fölirati javaslata ; ezt nem fogadhatom el már azért sem, mert még mindig azon államjogi különbségen nyugszik, melyen én már nem állok. (Derültség.) Vannak uraim önök közt többen, kik tudják, hogy, midőn a kiegyezés megköttetett: magam is aggódva néztem következményei elé; (Fölkiáltások bal felől: Nem tudjuk!) de mivel megköttetett, kötelességemnek tartottam meghajolni hazám többsége előtt. Utóbb azt láttam, hogy aggodalmaim alaptalanok voltak ; (Fölkiáltások bal felől: Halljuk !) alaptalanok voltak azért: mert azon rém, mely előttünk lebegett, az erőszakos németesítés, megszűnt; mert az erőszakos osztrák absolutismus ránk nézve lehetetlenné vált; mivel az európai és birodalmi átalakulás következtében a birodalom népeinek érdekei a mi érdekünkkel oly szoros kapcsolatban vannak, hogy ők a mi alkotmányos életünket támogatni kénytelenek; és továbbá, mivel meggyőződtem arról, hogy ő felségét nemcsak szive és hajlama, de érdeke is hozzánk köti. Ez oly érdekközösség, uraim, mely nekem biztosítékot nyújt az iránt, hogy aggodalmaim fölöslegesek voltak. De ezenkívül volt még egy indok, uraim, mely reám hatott, s ez az, mit Ghyczy Kálmán képviselőd