Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-22
22. országos ül« ; s oktiibír ^. Í8Í2. 215 túl az ország érdekében e tekintetben szükséges, mindig erélyesen fogják követelni. A mi pedig a reform kérdéseket illeti, ezekre nézve nézeteim eddigelé azon párt nézeteivel, melyhez tartozom, mindig egyezők voltak. í)e sokban gyakran és lényegesen eltértek a kormány és az országgyűlés többsége nézetétől, s hogy ez jövőben máskép lesz, erre nézve semmi biztosíték nincs. Igaz, hogy a közjogi kérdések némely részleteire nézve egyéni nézeteim az országgyűlés azon pártjának véleményével, a mely közt helyet foglalok: nem mindenben egyezők. Házi dolga ez azon pártnak, és én ezt csupán azért említem föl. mert itt is már több oldalról fölemlítve volt. Igaz továbbá az is, a mi az átalános tárgyalásnak kezdetén mindjárt e helyen érintve volt, hogy t. i. eltérő nézeteimről egy más helyen tett nyilatkozatom nem vált hasznomra: e részben azonban bátran merek nyilvános életem egész eddigi folyamára hivatkozni, arra nézve, hogy a közügyek tárgyalásánál saját hasznomra soha tekintettel nem voltam. (Éljenzés.) A miket én az emiitett alkalommal a párt nézetétől eltérőleg mondottam: azok saját egyéni nézeteim, nem a párté. Ha valakit, azokra nézve megrovás illethetne: engem illethet csak; de nem a pártot, a mely eddigi programmjánál felszóllalásom után is megmaradt. Kis hitüség volt-e, mit azon alkalommal tettem, vagy a tényállás helyes ismeretének következése : arról én ítéletet mondani nem akarok; ítéljenek azok, a kik erre hivatva vannak. — Irányi tisztelt képviselő urnák minapi beszédére mindazonáltal lehetetlen azon megjegyzést nem tennem, hogy erőnknek a tények által nem igazolt túlbecsülése, s a valódi tényállás helyes ismerete, a képzelődés és valóság közt a határvonalat meghúzni csaknem lehetetlen azokkal szemben, a kik elismert kissebbségben lévén a házban, és hazában, azon tévedésben élnek, és azon tévedésüket hirdetik fenhangon minden alkalommal, hogy csak egyedül ők azok, a kik az egész nemzetnek, vagy legalább a nemzet tálnyomó nagy részének, és mint ők mondani szeretik, színének és javának, mondom: színének és javának — rokonszenvét kizárólag birják. Elismerem, hogy kinek-kinek joga van bírálni mindazt, a mi tetteimből, vagy nézeteimből a közügyekre vonatkozik ; de nekem is megvan a jogom meggyőződésem erejére támaszkodva nem vonakodni annak kijelentésétől, hogy valamint egyrészről nem teszek le azon reményről, |hogy a nézetek tisztázása, mely említett nyilatkozatomnak czélja volt, sem az egyik, sem a másik országgyűlési pártnak és azon pártnak sem volt ártalmára, melyhez magamat számítom : ugy más részről erős meggyőződésem, hogy az nem volt ártalmára a hazának sem, melynek érdekét én is, ugy mint e háznak bármely más tagja, a pártok érdeke fölé helyezem. (Élénk helyeslés bal felöl) Akármint legyenek azonban ezek: az eddig mondottak szerint kétségtelen, hogy én az 1867. esztendei törvényeknek azon módosításait, melyeket magam is szükségeseknek tartok, — s a reform kérdésekben nézeteimnek érvényesítését csak azon országgyűlési pártnak kebelében, melynek sorai között ülök, csak jelen pártállásomban szorgalmazhatom, és azért abban, mindamellett, hogy egyéni nézeteim némely részletekre nézve barátaim nézetétől eltérnek, annyival is inkább megmaradni óhajtok ; mert ezen nézet-eltéréseknek gyakorlati jelentőségök és értelmük különben is csak akkor lenne: ha az ellenzék többségre, vagy nagyobb befolyásra jutván a közjogi téren formálandó követelések nagyobb vagy kisebb mérvének megszabásáról lehetne szó ; ez jelenleg napirenden egyá/ialában nincsen, és alig fog egyhamar napirendre kerülni. Mindezek után. tisztelt ház , azon válaszfelirati javaslathoz, melyet a ház bizottsága nyújtott be, a melyben a közjogi kérdésnek tökéletes elhallgatása a jelen helyzetben való feltétlen megnyugvást jelenti ki. s a mely eszerint nevezeteimmel nem egyező: nem járulhatok. Nem járulhatok továbbá az itt már elmondott némely okoknál fogva azon válaszfelirati javaslatokhoz sem, melyeket Simonyi Ernő, Trifunácz Sándor és Schvarcz Gyula képviselő urak adtak be; azon válaszfelirati javaslatot azonban, melyet tisztelt barátom Tisza Kálmán nyújtott be. s a mely, — miután az 1867. esztendői kiegyezésnek némely főbb pontjait én is megváltoztatni akarom, — saját nézeteimet nem zárja ki. s egyéb tartalmára nézve is nézeteimmel megegyez : aláírhattam és még inkább elfogadhatom, mint Irányi Dániel képviselő ur elfogadhatta, Simonyi Ernő képviselő urnák válasz felirati javaslatát, a melyet, mint beszédének zárszavaiban kijelenté, csak a dolog érdemére nézve pártol. Ezeknél fogva kérem Tisza Kálmán tisztelt barátom válaszfelirati javaslatát a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatni. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés bal felöl.) TarnóCzy Gusztáv s Mélyen tisztelt képviselőház! Érzem helyzetem súlyát, midőn oly kitűnő parlamenti tag után vagyok kénytelen felszólalni, ujoncz létemre, mint a ki előttem szólott. Ne is kívánják tőlem, hogy rögtönözve válaszoljak előadására, bár nézeteinek némelyikével nem értek egyet. Annálinkább érzem helyzetem súlyát, minthogy a tisztelt ház az utolsó szónok által más hangulatba jött, mint a melyben én még ma sajnosán vagyok. És azért kérem a tisztelt házat, kegyeskedjék szintén visszaemlékezni azon hangulatra,
