Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-22

22. országos ülés október íl. 1S72. 213 De nem fogom tovább folytatni ezen már talán j kelleténél ugy is hosszabbra nyúlt érveléseket. {Hall- \ gmk bal felöl. )Nem is lehet szándékom, ily nagyfon- | tosságu tárgyat csak igy mellesleg tüzetesen tár- j gyalni: én mint mondám, csak indokolni akarom sza- \ vazatomat, és t. barátom Schvarcz Gyulának némely \ észrevételeire kívánok válaszolni, s azért a dolog I érdemére nézve, azok után, amiket mondottam, röviden összefoglalhatom a hadügyre nézve nézeteimet. Beismerem, hogy a monarchia összes véderejének egy közös főhadparancsnokság alatt kell állania; be- ! ismerem, hogy ezen főhadparancsnokságnak a dolog I természete szerint tágas jogköre van; beismerem, hogy a monarchia összes haderejének a harczképes- j ség elutasitkatlan igényei szerűit egyenlő alapszer- j vezettél kell birnia; de mindamellett azon erős meg- I győződésben vagyok, hogy a monarchia védereje erős, jó, a nemzet ifjú értelmiségének egész törne- j gével ellátott, a külvédelem minden igényeinek megfelelő nem lesz mindaddig : mig egy eszme helyett, ! melyért nem lelkesülhet, az öszbirodalnd eszme he- j lyett, a saját hazája iránti.szeretetének szent érzete i nem ébresztetik fel keblében: inig evégre ugy mint a pénzügyre nézve, nagy részben már kedvező sikerrel történt, a hadügyre nézve is a monarchia védelmi erejének kezelése ketté nem választatik, és a j magyarországi hadsereg a magyar honvédelmi minister vagy hadügyér rendelkezése alá nem bocsáttatik, annak költségvetése pedig az országgyűlés által nem állapittatik meg. Hogy ez a harczképesség hátránya nélkül megtörténhetik : arra egy szemeink előtt történt nagy történelmi tény alapján, mindazok után. amik ennek ellenére mondattak, továbbá is bátran merek a német császárság példájára hivatkozni; sőt azt állítom, hogy a hadsereg administratiójának kettéválasztása, nálunk inkább megtörténhetik, mint ott, mert Bajor, Szász- és Würtenberg országokban, melyeknek a nagy-német porosz hadsereg mellett külön hadseregük van: a hadparancsnokságnak jogköre meg van osztva a német császár és azon országok fejedelmei közt, mi némi összeütközésre egyszer is másszor is alkalmat szolgáltathat. Ez eset azonban nem történhetik meg nálunk; mert nálunk az összes hadsereg főparancsnokságának egész jogköre magát a közös fejedelmet illeti, ki önmagával összeütközésbe jönni bizonyosan nem fog. Mindamellett azonban beismerem, hogy azon változások, melyeket a hadügyre vonatkozólag tétetni óhajtok: az 1867-ik XII. törvényczikknek és az abban foglalt egyezménynek megváltoztatása nélkül nem történhetnek meg, s igy nem történhetnek meg némely részben a birodalmi tanácsnak hozzájárulása nélkül; erős meggyőződésem azonban és kétségtelen nézetem szerint az is, hogy a hadsereg administratiójának ketté választása iránti elhatározás leginkább magának ő felségének saját akaratától függj mert ugy a magyar, mint az osztrák törvény a hadsereg vezérlete, vezénylete és belszervezete iránti intézkedést magára a közös fejedelemre ruházza; ha tehát ő felsége rendelkezhetik a hadsereg belszervezete iránt: rendelkezhetik administratiójának ketté választása iránt is, s egyedül csak a költségvetés megosztásának kérdése, aminek megoldásához tulajdonkép a birodalmi tanács hozzájárulása szükséges. Beismerem végre, hogy az 1868-ik XL-ik tczikk, mely a véderőről szól, azon 10 év tartamára, melyre köttetett: kötelező ; de mindamellett az ezen törvényeknek és egyezményeknek törvényes alkotmányos utoni megváltoztatására irányzott törekvést sem tilosnak, sem alkotmányellenesnek nem tartom; s azért mindazok után. miket eddig elmondottam, szükségkép kívánnom kell, hogy magyar hadsereg létesíttessék és a közös főhadparancsnokságnak, és egyenlő szervezetének föntartása mellett, a magyar hadsereg a magyar hadügyér administratiója, kezelése és rendelkezése alá bocsáttassék, s annak költségvetését az országgyűlés állapítsa meg. Schvarcz Gyula képviselő ur ezekkel nem elégszik meg. 0 egy más helyen tett nyilatkozatomban elmondott nézeteimet hibásan fogván fel, olyanokat fog rám, miket én nem mondottam. Ő azt mondja, hogy én beérném azzal, ha a magyar hadseregben fenálló sorhadi csapatokat az országgyűlés szavazza meg és nem a delegatio. Én ezt nem mondtam, és felteszem tisztelt barátomról, hogy ő viszont feltesz rólam annyi törvényismeretet, hogy tudom, hogy a közös sorhadi csapatokat nem a delegatio: hanem az országgyűlés szavazza meg. (Derültség bal felől.) Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy az én nézetem szerint az országgyűlés nem ellenőrizhetné a hadsereg szervezetét, csak költségvetését határozhatná meg, s azután felkiált, hogy mily lényegtelen lenne azon költségvetési ellenőrzés, mely a hadsereg szervezésébe nem avatkozhatnék. Bocsánat tisztelt képviselő ur: én ezt sem mondtam. Én csak azt mondtam, hogy a két hadseregnek a hadászat igényei szerint egyenlő szervezettel kell birnia. S vajon a hadseregre szükséges költségvetésnek megállapítása, a hadseregre kívánt öszszegeknek megajánlása vagy megtagadása nem foglalja-e magában a hadsereg szervezetének ellenőrzését ? Van-e monarchicus állam, melyben az országgyűlés másként folyna be a hadsereg szervezetének ellenőrzésébe, mint épen a költségvetés megállapítása által ? Nem ismeri-e a tisztelt képviselő ur az 1867. XII. t. ez. 13-ik §-át, mely szerint a védrendszer megállapítása és átalakítása Magyarországra nézve csak a magyar országgyűlés beleegyezésével történhetik ? S ezen. e szerint országgyülésileg megalapított védrendszer elvei szemmeltartásával a magyar or-