Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-22
212 22. országos u menyeket szült, és közelismerés szerint még kedvezőbbeket szülend, ha egy önálló bankrendszer létesítése által mintegy betetőztetni fog: a hadügyi kérdésnek megoldására nézve mégis az 1867-ik esztendőben azon úttal, mely a pénzügyi kérdése megoldására nézve választatott, épen ellenkező ut követtetett. Az előbb egységes állam pénzügyi kezelés, nagyrészben, ketté választatott. A hadügyre nézve ellenben ezzel ellenkezőleg a kezelésnek közmondásossá vált legrosszabb neme, a közös kezelés fogadtatott el. — A monarchia védereje nemcsak közös főhadparaucsnokság alatt hagyatott, nemcsak egyenlően szerveztetett, — a mik ellen én kifogást nem teszek; — hanem egységes hadsereggé is alakíttatott, s annak magyarországi része az osztrák országok és tartományokéval együtt egy közös kezelés, administratio, igazgatás alá rendeltetett. Kern tagadom t, ház ! hogy nem csekély fontosságnak az érvek, melyek ezen megállapodás mellett felhozathatnak. Sokan a hadsereg egységében a monarchia egységének kapcsát, oltalmát látják a támadható beimozgalmak ellen, oltalmat látnak a hazánkban is támadható, az ország érdekeivel ellenkező nemzetiségi törekvések ellen; sokan vélik azt, hogy az egységesen kezelt hadsereg háború esetén az államvédelmére alkalmasabb, erősebb oly hadseregnél, mely a közös főhadparancsnokság és egyenlő szervezet föntartása mellett, két külön administratio alá, t. i. egyrészről a magyar, másrészről az osztrák hadügyér kezelése és igazgatása alá rendeltetnék; és sokan kérdezték már tőlem, vajon lehetséges-e, hogy a külön magyar hadsereg az e részben felmerülhető nemzetiségi igények ellen magyar is lehessen. Én részemről azoktól, kik a hadsereg egységében a monarchia egységének kapcsát, oltalmát látják a támadható belmozgalmak ellen: azt kérdem, vajon nem látják-e, hogy ez állítással hütlenségi, alaptalan hütlenségi vádat emelnek a magyar nemzet ellen, mely erélylyel védelmezte jogait minden megtámadások ellen mindig; de hasonló készséggel és önfeláldozással védelmezte fejedelmének jogait is, és történelmének egy szakában sem volt talán hivebb az uralkodó házhoz, mint most, midőn érzi, hogy sorsa ép ugy van az uralkodó ház sorsához csatolva, mint az uralkodó ház sorsa az övéhez. (Élénk helyeslés bal felől.) Ha továbbá azon mozgalmak alatt, a melyek említtetnek, olyanok értetnek, a melyek nemzetiségi törekvésekből származhatnak: akkor kérdem vajon azon ellenvetés, mely a magyar hadsereg ellen tétetik, nem tétethetik-e a közös hadsereg ellen is? (Ugy van! balfeUl) kérdem: vajon a közös hadsereg nem számos, a magyarországiaknál számosabb nemzetiségek fiaiból áll-e, és pedig oly nemzetiségek fiaiból, kiket Magyarország számos polgáraihoz a fají-s október Ü. 1ST2. rokonság kapcsa csatol ? És ha mindamellett a közös hadsereget a katonai fegyelem összetartó szilárd testté tudja alakitni: miért volna ez lehetetlen a magyar hadseregre nézve ? Elismerem, hogy a győzelem a harcz mezején sok esetleges körülménytől, gyakran a szerencse esélyeitől is függ; de két határozottan szerencsétlen hadjárat után méltán fel lehet vetni azon kérdést is, hogy vajon ezen veszteségek oka egy részben nem a hadszervezet hiányaiban keresendő-e ? s e kérdésre nézetem szerint, nem lehet igenlőleg nem felelni: ha meggondoljuk azt, hogy a hadsereg egyenlően van ugyan szervezve, egységesen kezeltetik, évről-évre öregbedő költséggel fölszereltetik a hadászat minden eszközeivel, és mégis hasonlít egy olyan testhez, mely gépileg tetszés szerint mozgatható ugyan ; de melyből az önkéntesség az éltető erő, a lélek, egy nagy eszme hanti lelkesedés hiányzik, (Helyeslés bal felől) mely nélkül a hadseregekben állandó kitartás, a hadjáratok veszélyei és nélkülözései közt, életáldozatra kész elszántság nem létezik, a mely a történelem tanúsága szerint a tökéletes hadi felszerelés hiányait nem egyszer pótolta; de teljesen a legtökéletesebb felszerelés által sem pótolható. (Bal felől: ugy van !) Ily eszmének a közös hadsereg vezénylő köreinek nézete szerint az osztrák hazafiuságnak, az osztrák birodalmi eszmének kellene lenni. Megengedem, hogy ez eszme él a hadsereg egy részében', különösen vezénylő köreiben; de a hadsereg zömében nem létezik és soha többé föl nem éleszthető ; helyét a hadsereg tagjainak saját hazájok iránti szeretetének lehetne, és kellene elfoglalni, s ez érzés, ott hol elevenen él : csodákat is képes mivelni. (Bal felől: Igaz ! Ugy van!) Ezen érzés azonban az, mely a közös hadsereg kebelében nemcsak nem ápoltatik, hanem rendszeresen elfojtatik, abból számkivetve van, s csak a katonai becsületérzés, a dicsőség utáni vágy és a katonai fegyelem az, a mi tettre ösztönzi a közös hadsereg tagjait, ösztönzött is egyeseket, és egyes hadosztályokat nem egyszer a vitézség nagy tetteire, de nem elégséges arra, a mi a győzedelmes hadjáratoknak fő feltétele, nem elégséges arra, hogy a hadsereg összes zömét állandó kitartásra a veszélyek közt, életének és vérének önkéntes feláldozására lelkesítse. (Bal felől helyeslés.) Azoknak ellenvetése végre, kik attól tartanak, hogy a magyar hadsereg a felmerülhető nemzetiségi törekvések miatt magyar nem lehet, s a kik e miatti félelmükben a nem magyar, a német hadsereget kívánják föntartani: azon tul, hogy aggodalmukban nem osztozom — egy római költő azon mondatát hozza eszembe, mely szerint nagy gyarlóságot követett el az, ki a haláltól félvén, e miatti félelmében öngyilkossá lett.
