Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-22
22. országos iiléíi Fentartom magamnak, hogy azokra, miket Schvarcz Gyula t. képviselő ur kölönösen reám és nézeteimre vonatkozólag mondott, későbben visszatérjek ; most beszédének csak egy részére akarok megjegyzést tenni. (Élénk felkiáltások: Halljuk) Ö azt monda, hogy ezelőtt remélte maga is, hogy azon té yezők, melyek a közjogi kétoldalú szerződést kötötték, annak önkéntes felbontására lehetnek, a viszonyok által, utalva: most azonban, jelesül a németfranczia háború végezte után ezen reményről végkép lemondott és teljesen meg van győződve, hogy az emiitett tényezők a szerződés megváltoztatására már egyátalában többé nem hajlandók. Gondolkodtam egy ideig arról, hogy mi lehet azon causalis nexus, mely a német-franczia háború és a mi belügyi s közjogi kérdéseink megoldása közt létezik : s végre rájöttem, hogy Schvarcz Gyula képviselő ur bizonyosan európai complicatiókra számított, számított a franczia nemzet támogatására, a cselszövényekre mindig hajlandó napóleoni dynastia közreműködésére, és ezen utón reményiette az illető tényezőket rábírhatni a kiegyezés megváltoztatására (Élénk tetszés bal felől). E nézetben más időben, más körülmények között többen osztoztak, s azért kifogást az ellen én nem teszek: habár azon időben, midőn Schvarcz Gyula képviselő ur az 1867-ik év után így gondolkodott, e nézetnek érvényesítése hazánkra nézve nemcsak üdvös, hanem az ország belbékéjének megzavarása mellett igen sajnálatos eredményeket is vonhatott volna maga után. Ha nem igy gondolkodott, a t. képviselő ur: akkor valóban csodálnom kell, hogy nem ért velem egyet abban, hogy épen azon tartósabb béke, melyre a franczia-német háborúnak bevégzése kilátást nyújtott, legbiztatóbb alkalmat nyújt arra, bog]' azon kérdéseket, melyek köztünk és ő felsége többi országai között fenforognak, békés utón, törvényes, alkotmányos utón kiegyenlíteni igyekezzünk. Megdöbbentem továbbá a határozottságon is, melylyel a t. képviselő ur azt állítja, hogy a kiegyezés tényezői annak megváltoztatására egyátalában nem lesznek hajlandók ; de utóvégre megnyugodtam annak megfontolásában, hogy az, mit a t. képviselő ur mondott, egyéni véleménye, melyet-mint hazafias meggyőződésének eredményét őszintén tisztelek ; de olyannak nem tarthatok, hogy azt véljem, miszerint a kiegyezés tényezői azt irányadóul tekinthessék. (Derültség bal felől). Áttérve már most beszédemnek tulajdonképi czéljára s szavazatom indokolására, azon kérdések közt, melyek közjogiaknak neveztetnek, legfontosabbak a pénz- és hadügy kérdései, részint azon érdekek fontosságánál fogva, melyek általok érintetnek, részint azon nagy nehézségeknél fogva, melyekkel azon kérdéseknek megoldása épen az általuk érintett érdekek fontossága miatt jár. október :!. 1872. 211 Ezen kérdésekre a pénz- és hadügy kérdéseire nézve eltérő vélemények érvényesítésére irányzott, törekvések voltak főokai azon eseményeknek, melyek 1848—49-ik években a monarchiát alapjaiban megingatták ; ezek voltak főokai azon sokféiekép változó kísérleteknek, melyek a monarchia ujáalakitására nézve 1867-ig évig tétettek, és sikertelenségökben azt eredményezték, hogy a monarchia Intelének csaknem teljes megromlása után, pénzügyére nézve a bukás szélére jutott, hadügyi tekintetben pedig hadszervezetének két határozottan szerencsétlen hadjárat által bebizonyitott hiányai miatt a világ e részében M megillető tekintélyét, befolyását, hatalmi állását elvesztette. A pénzügyi kérdés 1867-ik évben nagyrészben megoldatott az által, hogy az az előtt egységes állami pénzügyi kezelés nagy részben ketté választatott és a monarchia mindegyik állama saját pénzügyei nagy részére nézve visszalépett az őt megillető önrendelkezési jogába és ezen előlépésnék, annak, hogy a monarchia mindegyik állama saját pénzügyei nagy részéről már most önállóan rendelkezik: már eddig is az a következménye lett, hogy midőn azelőtt az összes moiiarchia hitele csaknem imll-pontra szállt le, most a monarchia mindegyik államának nagyobb hitele van, mint azelőtt az egésznek volt; mindegyik?! ek ipara, kereskedelme fejlődött, állami bevételei növekedtek, és ha e jótékony következmények nem oly mérvben érezhetők a magyar borona területén, mint ő felsége többi országaiban : ezt nagyrészben saját pénzügyi gazdálkozásunk hibáinak, s azontúl, hogy az ország legnevezetesebb állami költségéről még mindig nem maga rendelkezik, nagyrészben azon körülménynek tulajdoníthatjuk, hogy az országos pénzügyi önállás áldásos hatásának egjuk főkelléke, a bankügy, még mindeddig nem magyar, hanem más, velünk ellentétes érdekű kormánynak és törvényhozásának kezelése alatt áll. (Helyeslés bal felől). Nem gondolom, hogy lenne valaki e házban, ki tagadná azt, hogy egy önálló, czélszerü bankrendszer életbe léptetése mily nagy előnyöket biztositana országunk ugy állami, mint magán polgári pénzügyének, s mégis t. ház, azon esélytelenség, azon tétovázás, azon hideg közöny, vagy félelem, melylyel e fontos ügyet a kormány, s az országgyűlés a többség kezelik: a ház ez oldalán ülő képviselőknek még mindig elengedhetlen kötelességökké, mulaszthatatlan feladatukká teszik, ernyedetlenül védeni az országnak ezen fontos ügyét a kormány mulasztásai ellen, erejöknek teljes megfeszítésével igyekezni hazánk bankügye és az ezzel összekötött pénzügyi függetlenségének kivivására. (Helyeslés bal felől). Mindamellett, hogy az azelőtt egységes állami pénzügyi kezelésnek ketté választása, habár eddig csak részben történt is meg, már is kedvező ered27*
