Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-21

198 21. országos ülés október 2. 1872. Én azt hiszem, hogy ezt nem azért tette, és ezt nem is óhajtja, de már maga azon körülmény, hogy e feltevésre okot látszik adni: káros és pedig annál károsabb, mert nem volna indokolt. Orosz­országnak épen olyan érdeke van Ausztria fentar­tására, mint a többi szomszéd nagy hatalmaknak; sőt tovább megyek és azt mondom, hogy épen Orosz­ország volt az, mely tényleg bebizonyította, hogy annak fenmaradását akarja. (Bal felől: Láttuk 49-ben!) Bátor vagyok e tekintetben épen az 1849-ben történtekre hivatkozni, midőn Ausztriától több szomszéd hatalom elfordult és épen Orosz­ország volt az, mely annak fentartására közremű­ködött; (Derültség bal felől.) ne méltóztassanak en­gemet félreérteni. (Zaj! Halljuk!) íme, ha Orosz­ország ezt csupán reactionarius poütikája tendentia­jából tette volna: erre más tartományban is lett volna alkalma ezt érvényesíteni, mint erre példa egy másik birodalom, hol a legszabadelvübb törek­véseket, sőt magát a forradalmat támogatta. Hivat­kozom Görögországra. Midőn tehát akkor ugy járt' el Ausztria irányában: ezzel kitüntette, hogy óhajtja annak fenmaradását. (") felsége népei jól felfogott érdekében, hogy a béke fentartását biztosítsa, megfeledkezett a múlt keserűség emlékéről, s így azt hiszem, hogy ne­künk is meg kell felejtkeznünk a múltról, hogy ál­tala ő felsége trónját és hazánknak legszentebb érdekeit biztosítsuk. De nemcsak ezen kérdésben, más kérdésre nézve sem osztozhatom a tisztelt képviselő úr néze­teiben. iSfem osztozhatom különösen akkor, midőn az ezen oldalon ülőknek azon szemrehányást teszi, hogy azon pártot, melynek ő egyik érdemes tagja, gyakran alkotmánykivülinek nyilvánítottuk, s ennek következtében megfeledkeztünk arról, hogy bárkinek, de különösen egy pártnak jogában áll arra mű­ködni, hogy a meghozott törvények módosíttassanak, megelöntessenek a nélkül, hogy ezért bárki is a haza­fiság szabályait, törvényeit megszegné. Elösmerem s a magam részéről is helyeslem, hogy minden törvénynek, mely meghozatott, tör­vényes utón módosítása szabad, s kinek ezt meg­győződése sugallja, kövesse is; de ennek föltétele az, hogy ezen törvény, míg meg változtatik, tisztel­.tessék is. Öhök uraim! nem tisztelték ezen törvényt. (Ohó! bal felöl.) Ezt tényekkel bizonyítom. Emlé­kezzenek vissza, midőn önöknek e törvény értel­mében és annak végrehajtása végett a delegatióba részt kellett volna venniök: azt megtagadták! (De­rültség bal felől!) Tisztelt uraim, ki ilyen ténynyel megtagadja a törvény szentségét: az nem veheti zokon, ha később szemrehányást teszünk neki, hogy ime nem tisztel­vén a törvényt, bizonyosan nem azon álláspontot foglalta el, melyet minden jó hazafinak el kell fog­lalnia. (Zaj bal felől.) Ezek alapján én a Debreczen városa tisztelt képviselője által bemutatott felirati javaslathoz nem tudnék járulni. De nem tudnék még járulni azon felirati ja­vaslathoz sem, melyet Schvarcz Gyula és elvtársai benyújtottak. Teljes elismeréssel viseltetem azon férfiak irányában, kik mintegy önfeláldozással készek voltak és készek lesznek azon tátongó mélység be­töltésére, (Bal felől: Gurtius!) mely az országban, fájdalom, még most a hazafiakat elválasztja. Én a politikai bátorságot és azon erélyességet tisztelem, mely az ő felirati javaslatukban nyilat­kozik olyan törvények hozatala iránt, melyeknek létesítését mi átalában óhajtjuk. Ők bizonyos irány­zatot emeltek ki, mely nem lehet tagadni, hogy népszerű. Én ezekre vonatkozólag részletekbe bo­csátkozni nem fogok, s pedig azon felfogásnál fogva, melyet már előadásom elején hangsúlyoztam. Ezek átalában azon indokok, melyeknél fogva én azon válaszfelirati javaslatokat, melyek itt a Mzban a négy ellenzéki pártárnyalat által be­mutattattak, részemről el nem fogadom. De egyszersmind sajnálattal kell kinyilat­koztatnom, hogy midőn az igen tisztelt ellenzék a maga javaslatainak támogatására indokokat keresett: azokat ott kereste, hol nézetem szerint helyesen nem voltak kereshetők. Az indokok, melyek fel­hozattak, két irányban nyilvánultak. Azok egyik része oda volt irányozva, hogy ez országgyűlésnek megválasztása törvénytelen már alapjánál fogva, tehát határozatai semmisek, és ezeknek támogatására fölemiittettek a vesztegetések, visszaélések, hivatalos pressiok stb. A másik része csakis ez utóbbiakra fektette súlyát. Uraim, ha ily nyilatkozatok történnek, azo­kat, ha nem is bizonyittatnak be, a házán kivfil tűrni kell, a mennyiben a sajtó-szabadságnak sok üdv^s momentuma mellett még ez árnyoldalát is el kell viselni. De itt a házban mondattak ki gyanú­sítások; ezeket pedig, midőn fölhozatnak, vagy be kell bizonyítani, vagy a rágalom jellegét magukon viselik. Tisztelt urak! legyenek meggyőződve, hogy mi is itt azon meggyőző dósben vagyunk, hogy az alkot­mányos szabadság legnagyobb biztositéka csakis a polgárok erényében keresendő; legyenek meggyő­ződve, hogy mi is kárhoztatjuk az elkövetett vissza­éléseket ; de mi túlzók nem vagyunk! Mi épen ar­ról vagyunk meggyőződve, hogy az adott visszonyok közt kevesebb visszaélés történt, mint bárhol történt volna; de mi nem vagyunk annyira ábrándozók s hogy a törvényhozási intézkedéseket elégnek tart­suk, s hogy azok csupán a nemzet becsületére legyenek fektetve; ne feledjék el, hogy a visszaélés csábjainak oly nehéz elientállani, ha az ember a szenvedélyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom