Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-21

21. országos ülés októbi'i' 2. IH'Z. 199 kifakadásaiban. a politikai tusák által elragadtatva nem lát maga körül korlátot. Hogy itt is, ott is viszaélések történtek, ezt én részemről nem tagadom és elhiszem; de tagadom, hogy mi ennek elejét nem óhajtottuk venni törvény hozatala által, s azért nem kis megütközéssel hallottam tegnap, hogy a törvényhozás e részbeni intézkedéseinek mi voltunk akadályai. Önök bennünket okoznak: noha a tények ellenkezőjét bebizonyítják. Miért tagadják, hogy önök voltak a halasztás okozói? (Zaj, ellenmondás bal felöl.) Én, uraim, megvallom, még talán tiszteltein volna ezen nyilatkozatokat, ha ugy szólanak, hogy igenis mi megakadályoztattuk a választási törvénynek általatok ajánlott módosítását, mert a szabadságot, a választási jogot megtartani kívántuk és el nem fogadtuk azon intézkedéseket, melyek ezeknak megszorítására czéloznak; de, uraim, ezen tényt tagadni, és ily kívánságot tagadni : nem akarom jellemezni, hogy micsoda eljárás (Zajos felkiáltások bal felől: Csak halljuk!) és engedjék meg, hogy én ne keressek arra kifejezést. (Zajos felkiáltások bal felől: Halljuk ! Csak keressen!) Nem igazolásául mondom ezeket a netalán történt visszaélések eseteinek, sőt ha történtek azok, megtorlandók lesznek; de tagadom, hogy ezen visszaélések olyanok lettek volna, hogy azok miatt hazánk becsületében kétkednünk kellene; tagadom továbbá jogosultságát és hasznát, hogy mi puszta rágolmakkal felizgassuk a kedélyeket; (Helyeslés jobb felöl:) sőt tovább megyek és azt mondom, hogy ezen rágalinok határozottan károsak. És épen azért, midőn bevégezném előadásomat, hangsúlyozni kívánom azt, mit Debreczen városa tisztelt képviselője előadása végén mondott: „Ne bántsd a magyart!"; de hozzá teszem: „Ne bántsd a becsületét!" Én ezek után tisztelt ház! elfogadom azon fölirati törvényjavaslatot, melyet a bizottság a ház asztalára letett, s melyre nézve, mint előre bocsátottam, meggyőződésem az, hogy a jelen körülmények között minden irányban kielégítő. (Helyeslés jobb felöl.) Pauler Tivadar igazságügyi miilíster. A felirati vita folyamában több rendű vádak emeltettek a kormány eljárása ellen, különösen a választásokra nézve. Ezen vádak során fordult elő egy, mely közvetlenül az igazságügyi ministeriumot illeti. Többek által említve volt, hogy az akkori igazságügyi minister körrendelet által korteskedésre hivta fel a bírákat: (Felkiáltások bal felől: Ugy van!) említve volt, hogy baloldali birák ellen fegyelmi eljárás indíttatott meg; (Ugy van! bal felől) említve volt, hogy ez által megingattatott a bíróság iránti bizalom (Felkiáltás bal felől: Ugy van!) és hogy azok, tik igazságot kerestek : megfosztattak az egyedül lehetséges orvoslattól, {Felkiáltások bal felől: Ugy van!) Vádak, igen súlyos vádak ezek, ha igazságon alapulnának. (Nyugtalanság bal felől. Élénk felkiáltások jobb felől: Halljuk ! halljuk!) Oly időre vonatkoznak ezek, melyben még én nem állottam az igazságügyi ministerium élén. (Felkiáltások bal felől: Most is! Jobb felől: Halljuk!) de melyeket azért válasz, czáfolat nélkül nem hagyhatok; (Halljuk!) nem hagyhatom, mert nem akarom, hogy a kormánynak épen azon szerve, mely által ő felsége legeslegfenségesebbo jgai egyikét, t. i. az igazságszolgáltatás fölötti felügyeletet gyakorolja: részrehajlósággal, igazságtalansággal vádoltassák. (Helyeslés jobb felől!) Nem hallgathatom el azért, mert ezen vádak oly férfiút érintenek, ki iránt a képviselőház bizodalmát jelentette ki elnökké választása által és a ki velem nemcsak a collegiális viszony, hanem a barátságnak és a tiszteletnek kötelékei által is egybe van fűzve. Lássuk tehát (Halljuk !) a václakat és elemezzük azokat. „A volt igazságügyéi- korteskedésre hivta fel a bíróságokat körlevele által". Miben áll ezen vád ? miben áll a tények valódisága ? Április hó 4-dikén az igaz ságügymini ster szolgálati utasítást bocsátott ki a bírósági hivatalnokok számára. Ezen utasítás 8-dik §-ának d) pontja alatt nyíltan ki volt fejezve, hogy a bírósági hivatalnokok nem lehetnek politikai egyletek és politikai gyülekezeteknek tagjai. Ezen utasítás némely bíróságok tagjainál azt a téves felfogást idézte elő, hogy nekik választási jogaikat gyakorolni, a választások iránti szabad meggyőződésüket nyilvánítani, tilalmas. Némely törvényszékek elnökei részéről ez iránt kételyek támasztatván, az igazságügyminister kötelezve érezte magát, hogy ezen felfogást helyreigazítsa. Először kijelentette körlevelében, hogy szolgálati utasítása nem a bírákra, hanem a bírósági hivatalnokokra vonatkozik. (Nyugtalanság bal felől). Kijelentette másodszor, hogy az utasításnak eme pontja tökéletesen megegyez az 1869-dik IV. t. czikkelylyel, a mely egyenesen azt mondja, hogy a bírónak nem szabad politikai egyletekben, gyülekezetekben részt venni, de hogy ez alatt, felfogása szerint, a törvény nem érthette a politikai jogok gyakorolhatását, nem érthette a politikai jogok gyakorlatának megszüntetését a bíróra nézve; nem érthette azt, hogy a bírónak nem szabad választani; nem érthette azt, hogy a választás iránti meggyőződésének kifejezést ne adhasson. A törvény tehát, igy monda, nem tiltja azt, hogy a bíró miután a választási tanácskozmányokat és értekezleteket politikai egyleteknek mondani nem lehet, (Nyugtalanság bal felől) hogy abban részt ne vehessen és a békés eszmecsere