Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-21
21. országos ülés október 2. 1872. 197 kozott a török zászlóra, mely a budai palotán lengett, hivatkozott a feketesárgára, mely jelenleg is ott leng. Ha a képviselő ur ily mértékben tudja méltányolni azon kegyeletet, melylyei épen a felséges ur családjának fényes múltja emlékéhez ragaszkodik, hogy ő azt a török zászló idejével egy helyen és időben említi: ez azt gyanittatja velem, hogy azon tanács, melyet ő felségének adni kivan, miszerint elfordulva a többségtől, a kisebbség óhaja követtessék. hogy ezen törekvés talán közel állhat azokéhoz, kik másszor is a fejedelmeket arra kívánták bírni, hogy a többség ellen működjenek. Hivatkozhatom Angolország történelmére : a Károlyokra, Jakabokra, hivatkozom III. Györgyre. Tudják azok tetteinek következményét: az egyik vérpadra hurezoltatott, másik száműzetett, harmadik megőrült. Ez azon pietas, melylyel viseltetnek önök ő felsége irányában? (Zaj, ellenmondás balról. Csernátony: Ez -felsőházi styliis!) De az igen tisztelt képviselő ur egyszersmind tovább ment, és annyira nagjdelkü, hogy még ellenfeleinek is tanácsokkal szolgál az iránt, hogy miként kellett volna inkább hangsúlyozniuk érdekeiket, miként kellett volna eljárniuk, hogy czéljaikat elérjék, mert ime •—• és ez ritka példája a parlamentalis életnek — ha ellenfeleiket ily nagylelkűen figyelmeztetik, hogy mit kellett volna a fölirati javaslatba fölvenni, mert csak így lettek volna egyrészt következetesek, s mert csak így érhették volna el czéljaikat. Es e bölcs tanácsokat intézte Debreczen város igen tisztelt képviselőjéhez, nem tudom, azon hitben és reménjdien-e, miszerint azok elfogadtatnak, vagy pedig csak azon hitben és reményben, hogy ez által a múlt eljárásaira nézve árny vettessék ? Azt nem vagyok hivatva megítélni, (Sálijuk!) hogy ezen tanács jó-e vagy rósz; de azt hiszem, hogy nem létező dologért politikai ellenfelet megtámadni, azért megtámadni, hogy valamit nem vett föl a maga javaslatába : olyan eljárás, melyet én nem vagyok képes megérteni. (Derültség a baloldalon. Haltjuli!) De azért t. báz, ne méltóztassanak gondolni, hogy Debreczen város t, képviselőjének és elvtársainak, különben igen érdekes érveléseiben azokra nézve, a miket felirati javaslatának támogatására felhozott, osztom. Ő átalánosságban azt említette, hogy talán nem is lett volna a bizottság felirati javaslata ellen kifogása, ha a trónbeszédben nem volnának oly tételek, melyeket mellőznie lehetetlen, és melyek ellen fölszólalnia kötelessége. Hivatkozott a sajtó és a választási törvényeket tárgyazó és a hadseregre vonatkozó pontokra, melyekre nézve kiemelte, hogy ő kívánta volna, hogy kijelöltessék az irány, melyben annak reformját ő felsége s annak kormánya kívánja. Én azt hiszem, hogy alkotmányos felfogás szerint minden esetre helyeselhetőbb, hogy nincs kijelölve a trónbeszédben azon irány, melyet ő felsége és kormánya bizonyos reformok keresztülvitelénél követni kivan; banem elég, ha a postulatumok csak átalánosságban hangsulyoztatnak. Ugyanezen nézetben vagyok a képviselő urnák a pénzügyi kérdésre tett észrevételeire, melyekben, ugy látszik, szintén roszalja, hogy ő felsége és kormánya nem emliti meg a trónbeszédben, hogy önálló bank fog létesíttetni. Azt hiszem azonban, hogy e tekintetben ő felsége alkotmányosabb volt, mint maga a tisztelt képviselő úr. Mert ő felsége nem feledhette el azt, hogy a múlt országgyűlés e kérdésre vonatkozólag határozatokat hozott, melyeket mindaddig nem lehet szem elől téveszteni, és épen ennek következtében azt hiszem, hogy ha kimondatott volna a trónbeszédben, amit a tisztelt képviselő úr e tekintetben óhajt: ez határozottan alkotmánysértő nyilatkozat" lett volna, mert nem vette volna figyelembe a ház határozatát. Egyébiránt azon átalános kifejezés, mely által a kereskedelmi és ipar-érdekek kellő tekintetbe vétele ajánltatik: sokkal czélszerűbb és czélra vezetőbb, mintha mindezek részletezve volnának és ennek következtében a tisztelt képviselő úr ebbeli nézeteiben nem osztozhatom. De nem osztozhatom különösen azon nézetben sem, — mely szerint az általa javasolt fölirat utolsó pontozatában ő a szomszéd viszonyokat .megemlitvén, Németországot kiválóan kívánta hangsúlyozni. Távol legyen tőlem azon felfogás, .miszerint ezen kiválólag történt megnevezés által azt akarta volna elérni és azt akarta volna hangsúlyozni, miszerint szomszédaink közül egyikkel, vagy másik kat talán barátságos viszonyban maradását inkább óhajtja: mint inkább talán csak azon nézetnek kívánt kifejezést adni, hogy miután azon viszonyok, a melyek ott fejlődnek, már is barátságosabbak, mint a korábbiak, — ennek következtében talán nagyobb elismerést érdemelnek. Én részemről ezen fölfogást nem tudnám helyeselni, nem tudnám helyeselni pedig azért, mert könnyen félreértésekre adhat alkalmat. Én azt hiszem, hogy oly államnak mint a miénk, jól fölfogott érdeke az. hogy a szomszédokkal jó viszonyban maradjon, — nem volna helyes és nem volna politikailag ildomos, hogy az egyik vagy másik iránt több rokonszenvet tüntetnénk. De nem lenne ez ildomos és nem lenne ez helyes még azért sem, mert tekintetbe kell vennünk, hogy nem ismerünk a szomszéd nagy hatalmak közt oly államot, a melynek érdekében nem volna, monarchiánk mostani csoportosulását fentartani. A múlt jobban bizonyít, és talán nagyon is sötét képet fognék felidézni, ha hivatkoznám az egyik ismert hatalomra, s mert azon tévedésre nyújthatna alkalmat, hogy talán azért kívánjuk Németország különös megemlítését, hogy Oroszország elmaradjon. (Zaj bal felől.)
