Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-19

15G 19. országos ülés september 30. 1872. zokon vennők, ha rámutatnak önök közülünk azokra, kik ily gyalázatos módon jutottak a törvényhozás szentélyébe; {Egy hang jobb felől: meg is tehetjük!) köszönettel veendjük, ha ezektől megtisztítják sorainkat! (Helyeslés bal felöl) De aligha nagyra tehető ezeknek száma, ha meggondoljuk egyrészt, hogy az ellenzék aránylag kevés törvényhatóságban birt többséggel, és hogy a gazdagság a papsággal szövetkezett aristokratiának , mely a jobboldal főtámaszát képezi, létezik kezeiben leginkább; és ha számba veszszük másfelől azt. hogy a jobboldal a kormánynak, ha nem is egyenes támogatásában, de legalább is elnézésében részesült. (Fölkiáltások bal felöl: Igaz!) Egyébiránt, mit bizonyít az ellenzék fejéhez visszavágott szemrehányás, hanem ha azt, hogy Magyarország felső osztályai pártkülönbség nélkül megromolvák. S mi kötelessége van ily szomorú helyzetben az ország vezérletére hivatott kormánynak? Az-e, — hogy ezen erkölcsi romlottságra, mivel az magának inkább kedvez, mint az ellenfélnek, szemet hányjon, azt terjedni engedje, vagy épen előmozdítja; vagy pedig az, hogy azt minden módon kiirtani iparkodjék? {Helyeslésből felöl!) S ki ellenezte a titkos szavazást, ki ellenezte a vesztegetések és egyéb v isszaélések megb üntetésére irányzott törvényj avaslatok tárgyalását?(Fölkiáltások jobbfelöl: az ellenzék!) Mi-e uraim, az ellenzék vagy pedig önök jobboldal és a ministerium? (Fölkiáltások jobb felől: az ellenzék, fölkiáltások bal felől: a jobboldal!) kit sújt tehát a történtekért , kit az erkölcsi romlásért, mely végre is e szegény haza veszedelmét fogja okozni, •— a felelősség? Ah, önök tudták, uraim, miért ellenzik ezen törvényeket; tudták, hogy csak azok nemlétében, számithatnak biztos győzelemre: pedig önök minden áron győzni akartak. (Fölkiáltások bálfelöl: Igaz!) Győzni akartak. És miért? Lehetnek, megengedem vannak is, kiket semmi önérdek nem vezérel, kik azért hitték magokat bármely eszköz fölhasználására jogosítva, mivel azt vélték, hogy a jobboldal bukásával a mostani, olyan a milyen alkotmányos életnek is vége szakad. Ámde nem veszik-e észre, uraim, hogy az által önmagok törnek pálezát a magok műve fölött, önmagok ítélik el az 1867-ki egyezést? Mert micsoda alkotmányosság az, midőn nem a körülményekhez képest, szükségkép változható, és változtatandó akarata szerint a nemzetnek vitetnek az ország ügyei; hanem egy változhatatlan törvény köti meg örök időkre a jelen és jövő nemzedék kezeit? És micsoda törvény az, melyet csak önkénj'es és erkölcstelen eszközökkel lehet föntartani ? S hacsak ezen eszközök csak kivételesen alkalmaztattak, ha csak egyes választások ejtettek volna meg törvény és igazság ellenére, hagyján: Ilyesmi más országban is fordul elő, s ily bajokon ott, hol a többség törvényes alapon áll, ott, hol u többséget a jogérzet és igazság vezérli: az igazolás könnyen orvosol. De midőn ellenkezőleg a törvényes választások képezik a kivételt, a törvény ellenes választások ellenben a szabályt, az óriási többséget: kinél keressünk akkor orvoslást, kihez folyamodjunk segítségért? A többséghez? Hisz ez csak nem fogja önmagát elitélni. Nem azért szegte meg a törvényt, nem azért költött milliókat vesztegetésre, hogy most meg törvény, igazság, és erkölcsiség nevében visszavonuljon. (TJgy van] szélső bal felől) s lehet-e az ily eszközökkel létre jött többséget a nemzet többsége kifolyásának tekinteni? lehet-e várni, hogy az általa hozandó törvények azon tiszteletben részesüljenek, mely lyela törvényeknek szükségképen körű Ív étetni ök kell? hacsak nem akarjuk, hogy akár holt betűk maradjanak, akár pedig mint terhes járom csakis addig türessenek, mig azok lerázására alkalom nyílik? S mivé lesz a polgári társaság, ha a törvények iránti tisztelet még azon rétegekben is megszűnik, melyeket eddigelé a felsőbb osztályok mételye csak felületesen érintett ? Mert, hogy az uralkodó osztály, — ha ugyan valaha birt vele, — régen levetkőzte a törvény iránti tisztelet erényét: azt a történelem, azt saját tapasztalásunk bizonyítja. S ha az ily módon létre jött többséget nem lehet a nemzeti akarat tolmácsának elfogadni egyrészt, s ha más felől nem lehet józanul azt várni, hogy az önmagát halálra kárhoztassa: csak két ut között lehet választani, ha ugyan az egyiket választani, az egyikre csak gondolni is szabad. Vagy ahhoz folyamodni orvoslásért, kit az alkotmány a pártok fölé helyezett, vagy pedig a vak sorsra bizni e sokat hányatott nemzet életét, s talán a kétségbeesés karjaiba lökni megbocsáthatlan könnyelműséggel. Mi. noha a forradalom szitásával vádolnak ellenségeink, az első utat akarjuk választani, mi a királyhoz akarunk folyamodni orvoslásért. Nem a többség kormányát, nem a többség uralmának eszméjét támadjuk meg ez által; ezt maga a fejedelem által is tiszteletben tartatni kívánjuk. A valódi többség jogait bitoidó kisebbség ellen, s a valódi többség nyilvánulhatás végett akarunk fordulni a fejedelemhez. A ki ezt alkotmány ellenes eljárásnak, a ki ezt az absolitismus keretébe való cselekvésnek tartja: az, miután a nemzet valódi többségét elnyomta, magát a koronát és a többség jogait bitorló kisebbség labdájává s talán áldozatává akarja tenni. Mert ily többségek voltak amazok, melyek miután a forradalom örvényébe sodorták az országokat, nem egyszer magukat a fejedelmeket is száműzetésbe küldték. S ha bűnös és rövidlátó egyszersmind azon fejedelem, a ki a nemzet valódi többsége igazi akaratának makacsul ellene szegül: legalább is rövidlátó lenne az, ki a többség jogait bitorló kisebbség aka-