Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-19

19. országos ülés septemlier 30. 1872. 155 azért tagadtuk mog az ujonczokat és a hadseregre megkívánt költségeket, mintha az állandó hadseregtől idegenkednénk: hanem, mivel a közös hadseregre nem akartuk megszavazni a költséget, és a közös hadsereghez nem akartunk adni ujonczokat. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) És most, engedje meg a tisztelt ház, hogy a dolog érdemére térjek át, vagyis a Simonyi barátom által benyújtott válaszföliratnak azon pontjára, a mely a jelen országgyűlés eloszlatását tárgyazza. (Halljuk^ Tisztelt képviselőház! A parlamentáris kormányrendszer elméletileg a legészszerűbb, de hogy ezéljának a gyakorlatban is megfeleljen, arra három föltétel szükséges: 1) oly választási törvény, mely által a nemzet valódi többségének akarata nyilvánulhasson, 2) hogy ezen törvény hiven, lélekismeretesen alkalmaztassák, 3) hogy a többséget a a jog érzete vezérelje; és miután ez a párt-élet természeténél fogva nem mindig várható: oly intézkedések kellenek, melyek a kisebbséget a többség önkénye ellen megóvják. Ezen föltételek nélkül, a parlamentáris kormány-rendszer nem egyéb szemfényvesztésnél, álcza vagy palást, mely hol a fejedelem, hol az uralkodó párt önérdekét, önkényét eltakarni van hivatva. Ami választási törvényünk, uraim, nem egészen alkalmas ugyan arra, hogy általa a nemzet többségének igazi akarata nyerjen kifejezést, — a mennyiben eltekintve szerkezeti hiányaitól, a terheket viselő polgároknak millióit választási jog nélkül hagyja; a nyilvános szavazásnak megrendelése, vagy ha ugy tetszik, megengedése által a vélemény szabad kifejezését sokakra nézve megnehezíti ; és végre a mennyiben a visszaélések fékezéséről elegendően nem gondoskodik: mindamellett alkotmányos polgárok levén, megfognánk hajolni az ezen törvény alapján választott képviselet előtt is, hogyha az hiven és becsületesen hajtatott volna végre. (FölkiáltásoJc a szélső bal felől: Igaz!) Ámde a tények, fájdalom, ellenkezőt bizonyítanak. Elkezdve a választók összeírásán, vagy helyesebben a központi választmány és az összeíró küldöttség alakításán, egészen a megbízólevelek kiszolgáltatásáig a választási művelet számtalan és mondhatni a legtöbb esetben a törvénytelenségek, az önkényes, erőszakos és erkölcstelen tettek szakadatlan lánczolatát képezte az utolsó választásoknál. (Ugy van! a szélső bal oldalon.) Elejétől végig csak a pártérdek volt az irányadó (Igaz! a szélső baloldalon) melynek követelményei elől minden törvény, ig becsület eskü, szemérem háttérbe szoríttatott. (Élénk helyeslés a szélső bal felől.) Pártérdek vezette a törvényhatóságokat a központi bizottságok alakításánál, pártérdekből indultak ki ezek az összeíró küldöttségek alakításánál, pártérdek szerint jártak el az összeíró küldöttségek a választók összeírásánál, pártérdek uralkodott a központi bizottságokban a felszólamlások elintézésénél; pártérdek a belügjTninisteriumban a hozzá fölterjesztett kérdések eldöntésénél. És hogy a jogaiban sértett kisebbség még személyes erőszak esetében se találhasson orvoslást: az igazságügyminister egy eléggé nem sajnálható órájában oly rendeletet bocsátott ki, mely még a bírákat is, a világos törvény ellenére, a pártmozgalomban való részvételre hítta föl, (Bal felől: Igazi) ugy, hogy ajogaiban sértett akár egyesek, akár egész pártoknak nem maradt e földön, nem maradt a hazában kihez fordulniok orvoslásért. És míg ily módon az önkény és erőszak ritkította az ellenzék sorait, tette nehézzé, néhol éppen lehetetlenné annak győzelmét: addig másfelől a legundokabb telekvásárlás űzetett majdnem országszerte. Amit az összeíró küldöttségek és központi bizottságok, a mit a szolgabirák és csendbiztosok, amit a ministeri rendeletek kivinni nem voltak képesek: azt a boros- és pálinkáshordók, azt az uj találmányú hús-utalványok, azt a kukoricza, és burgonyaföldek, (Mozgás a jobbon, fölkiáltások: földosztások! Helyeslés a balon: igaz! Ugy van!) azt végre a szennyes bankók segítségével iparkodtak elérni. S e vesztegetések ország-világ láttára, oly szemtelenül űzettek, mintha mindannyi törvényes és becsületes eszközei lennének a párthívek szerzésének. A német birodalmi gyűlésen a jezsuiták ellen hozott törvény következtében a magyarországi hírlapok is annak lehetőségével foglalkoztak, hogy a hazájokből kiűzött szerzetesek Magyarországban telepedhetnének le, s ebben és nem ok nélkül veszedelmet láttak pártkülömbség nélkül, talán csak az ultramontánok kivételével, a haza békés fejlődésére, a polgárok nyugalmára. Hát ugyan kérdem, mivel veszélyesebbek Loyola reverendás tanítványai azon kurtakabátu urak és korteseknél, kik előtt semmi sem szent, csak a párt és önmaguk érdeke, s akiknek minden eszköz jó, a mely czélra vezet. Néhány száz idegen baráttól féltek: holott idehaza ezrével találhatni mindenütt, akik ugyanazon elvet vallják és követik, melyet amazoknak tulajdonítanak: a czél szentesíti az eszközöket. Azt mondják: az ellenzék sem válogatott az eszközökben, ahol többségben volt, az is törvénytelenül és önkényüleg járt el a választók összeírásánál ; sőt a vesztegetések undok fegyverétől sem riadt vissza. Meglehet, hogy igy volt, megengedem, hogy több helyütt igy történt. Ámde, mióta ment ki másoknak bűne, mióta törvényesiti vétkes tetteinket másoknak hasonló cselekvése? Mi távol attól, hogy