Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-19

14íi 19. or§zágos ülés septeinber 30. 1872. gyár minister, kit magyar hadügyérnek lehetne ne- 1 vezni, kezelné. Óriási különbség van ily hadsereg és olyan között, melyet önálló nemzeti hadseregnek szabad nevezni, miután a kiegyezési törvény, az alap törvény, a hadsereg szervezetét, vezérletét és vezényletét 6 felségének a királynak tartotta fen; és habár nincs is országgyűlés, nincs parlament, mely a hadsereg vezényletébe elegyednék : mindenesetre, azt hiszem, nagyon lényegtelen lehetne az oly költségvetési ellenőrzés, melyet az országgyűlés gyakorolna, mihelyt bele nem bocsátkozhatik magába a hadsereg szervezésébe. Pedig tényleg a fonállá alap megváltoztatása nélkül, ha elérnők azon hadsereget, melyet Ghyczy Kálmán kilátásba helyez: legkevésbbé sem lehetne a szervezésbe belebocsátkoznia az országgyűlésnek, és igy nem lehetne az oly hadsereget önálló magyar hadseregnek nevezniük azoknak, a kik nyíltan mást kivannak alatta, mint Ghyczy Kálmán. (Helyeslés jobb felől.) A magyar hadsereg alatt mást kivan értetni Vukovics Sebő is, ki választóinak adott programmjában határozottan kijelentette, hogy a magyar hadseregkérdést megoldottnak hiszi: ha az, a mit már 30—40 év előtt az országgyűlés hangoztatott, életbe léptettetik a hadseregnél, •— tudniillik a magyar sorezredeknél a magyar tiszteknek előléptetése, az úgynevezett circulatio. Engedjék meg, uraim, hogy ha az önök táborában a legelső kitűnőségek véleményei annyira eltérnek a hadsereg fogalmára nézve : engedjék meg uraim önök kifejeznem, hogy azon programm-pontok nem képviselnek elveket; hanem képviselnek tiszteletre méltó nemes hazafias vágyakat. Mondjanak le uraim e hazafias vágyakról most. (Nagy derültség a bal oldalon.) Ha uraim, szolgálatot akarnak tenni a hazának, most mondjanak le e vágyakról ! De, ha nem mondanak le vágyaikról: bírjanak annyi férfias nyíltsággal, hogy ne léj)jenek a választó, az ország kerületei, az ország és a külföld elé kétértelműséggel! Ha azok után. a miket tisztelt képviselőtársam Tisza Kálmán válaszfeliratára elmondottam, röviden szólok Simonyi Ernő javaslatáról: ez csak azért történik, hogy kijelentsem, hogy annak közelebbi elemezésébe nem bocsátkozom. És ez nagyon természetes, mert, ha én részemről nem tartom hasznosnak, hazánkra nézve üdvösnek a közjogi vita folytatását, nem még oly gyöngéd dfplomatiai adagokban sem, mint azt Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur javaslata helyezi kilátásba: akkor e tekintetben azt hiszem, hogy elitélném magamat, ha támogatnám azon javaslatot, mely oly keserűségig van fokozva, mint a melyet Simonyi Ernő képviselő ur nyújtott be. Ezek után szabad legyen néhány szót mondani azon javaslat védelmére, melyet bátor voltam elvtársaim nevében is benyújtani. Sok ellene az ellenvetés. A mi a javaslat formája elleni ellenvetéseket illeti, azokra azt hiszem, beszédem elején némileg már megfeleltem; a mi azonban tartalmát illeti, azt vesszük észre, hogy az ellen kétféle ellenvetés tétetik. Azt mondják először, hogy a javaslat nem jó: mert nagyon ábrándos ; aztán meg azt mondják, hogy veszélyes, mert nem szabadelvű, hanem reactionarius. (Helyeslés a szélső balon.) Uraim, hogy mennyire ábrándos a mi javaslatunk : azt én nem érthetem; mert nem találok benne egy pontot, melyet én részemről legalább szükségesnek ne tartanék. Avagy azért ábrándszerü javaslatunk, mert némely köztörvényhatóságokat egyesíteni kivan, oly törvényhatóságokat, hol az administratio lehetetlenség, hol a közpénztárak, a házi pénztárak magukat nem fedezhetik'? Vagy pedig azért ábrándszerü: mert közegészségi szervezetet, közegészségi törvényeket akarunk; és nem akarjuk tűrni azon állapotot, midőn mind a gyermekhalandóság, mind a ragályok országunkat annyira pusztítják, hogy e tekintetben Európának minden országa alatt állunk, kivévén a török birodalmat? Vagy pedig azért volna ábrándszerű, mert a szegényügyet végre valahára komolyan rendeztetni akarjuk; és nem akarjuk tűrni azon állapotot, hogy ha egy müveit külföldi jön hozzánk: az ország fővárosának legdíszesebb utjain, s átalában az országban egész seregét lássa a nyomorultaknak, s azon gondolatra jöjjön, hogy ezen nemzet barbár nemzet, mert egyrészről nem könyörül nyomorékain, és másrészről nem bir elég erélylyel a munkakerülőket eltávolítani, kiket a politia kötelessége volna a dologházba kergetni? Azt hiszem, ebben nincs ábránd. (Helyeslés jobb felől.) Vagy talán azért ábrándszerü : mert mi végre valahára komoly mérvben akarjuk a népnevelést és a közoktatás ügyét előmozdítani ; és nem akarjuk tűrni azon állapotot, hogy tanítóink százanként, csapatostól menjenek beszegődni vasúti pályaőröknek, vagy egyéb durva kézi munkával foglalkozó házi szolgáknak, mert előnyösebbnek tartják az ily foglalkozást. s mint a népnevelés körüli fáradozást ? Ha ezt nevezik önök ábrándnak : akkor megengedem, hogy ábrándszerü e javaslat, (Helyeslés jobb felől.) Egyébiránt van egy másik ellenvetés, mely azt mondja, hogy a mi javaslatunk veszélyes, mert reactionarius. Nevezetesen Debreczen városa igen érdemes képviselője volt szíves felhozni némely mozzanatot, és ugy mutatni be ezen mozzanatok felemlítése által bennünket, mint a kik nagyon furcsán akarjuk képviselni és előmozdítani a szabadelvüséget; utalt nevezetesen mindjárt a képviselői megbízatás időtartamának meghosszabbítására, és a képviselők számának leszállítására. Uraim, én ugy tu-