Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-19
144 19. országos ülés sept ember 30. 1872. túlnyomólag különleges érdekekben gyökerez, természetesen nem is említem. (Helyeslés.) Mindenekelőtt kötelességemnek tartom nyíltan és határozottan kijelentem, hogy én, részemről a franezia-német háború bevégzése óta, a közjogi küzdelem folytatását, legalább részemről, nem tartom egyébnek mint valódi szerencsétlenségnek (Élénk tetszésnyüatliomtoli jobb felöl) s e részben nyíltan bevallom solidaritásomat a ház tisztelt többségével a közjogi alap kérdésére nézve; (éljenzés jobb felől) de ép oly nyíltan és határozottan bevallom azt is, hogy nem vagyok azon helyzetben, hogy azok sorába tartozzam, kik a koimány eddigi belpolitikájával, legalább annak nagy vonásaiban meg lehetnek elégedve. Uraim! Önök a többség részéről az mondják, hogy önök egyátalában nem látják szükségét annak, hogy a választfelirat egyéb legyen, mint a trónbeszéd visszhangja, és én beismerem, hogy van bizonyos parlamentáris alapja az önök érvelésének; mert hogy a párt, mely többségben van, mely tényleg kormányoz, nem látja szükségét annak, hogy tüzetesebben szóljon hozzá a fölveendő tárgyakhoz: ezt természetesnek találom. . Hiszen e párt a házonkivül is mmdennap befolyásolhatja a kormányt, mely nem egyéb, mint az ő bizalmának letéteményese; a párt értekezleten mindennap kérhet tőle felvilágosítást, bármely perczben, midőn elveszti bizalmát, a koimányt el is ejtheti. Azt hiszem tehát, hogy az önök fölfogása az önök szempontjából teljesen helyes. De ha meg is engedem ezt, és ha különösen a parlamentális gyakorlat főleg Angliában, mely a parlamentalismus mintaállama, némileg indokolja, az önök fölfogását; de visszont önök is meg fogják nekem engedni, hogy azok, a kik a többség keretén kívül állanak: nem helyesen járnának el, ha ki nem jelölnék, hogy mely kérdéseket és mily sorrendben kivannak felvétetni és hogy mily irányban kívánják a megoldást: önök 'meg fogják engedni, hogy ha azok, kik a kormányt más irányba kívánják terelni, mint a melyben jelenleg van, nem helyesen járnának el, hanem ügyekeznének tüzetesebben megismertetni a kormánynyal és a házzal azon kérdéseket, melyeket fölvétetni, a sorrendet, melyben azokat targyaltaim kívánják, és a módot, melyen a megoldást óhajtják. Ugy hiszem tehát, hogy megegyeznek abban, hogy a mi szempontunkból a mi eljárásunk szintén nem helytelen. Midőn ezt indokoltam, indokoltam azt is, hogy miért nem járulhatunk, elvtársaim és én, a tisztelt előadó ér által előadott javaslathoz s talán jeleztem előre azon indokokat is, melyek folytán nem vagyok oly szerencsés a Tisza Kálmán és Simonja Ernő képviselő urak által benyújtott javaslathoz járulhatni. A mi a Tisza Kálmán igen tisztelt képviselő ur által benyújtott javaslatot illeti, sajnálom, hogy azt kell mondanom, miszerint az nem felel meg azon várakozásnak, a mely várakozásnak jelenleg a magyar országgyűlés megnyíltával egy ellenzéki válaszfelirati javaslatnak nézetem szerint megfelelnie kellene. Mit várok én egy ellenzéki fölirattól jelenleg? Az ellenzéki felirattól várom mindenekelőtt azt, hogy az oly korszerű eszmékre támaszkodjék, a melyek a tényleges helyzet helyett biztos javítását ígérjék a nép sorsának; de a melyek ne követeljenek oly áldozatokat, melyek ezen sokat szenvedett és ha nem is megtört, de igen elbágyadt nép életerejét még jobban fenyegetnék. (Jobb felől helyeslés.) Én azt hiszem tisztelt képviselő urak! e kellékeknek Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársami felirata. bármennyire is kell dicsérnem szerkezet és irálytani kitűnőségét, nem felel meg. Nem felel meg pedig ezeknek két okból, és pedig először: mert ámbár nem hangsúlyozta az ellenzék közjogi programmjának főbb pontjait, — és megvallom oly mesterileg igyekezett érvényesíteni irálytani fordulatait, miszerint az ember azt hinné, hogy a régi diplomatiának egyik okmánya van előtte, melynek föladata volt a gondolatot lehetőleg eltitkolni; — (Derültség jobb felől) mégis — megvallom igen sajnálom, hogy az ellenzéknek vezérférfía nem birt — szabadjon e kifejezéssel élnem — azon erkölcsi bátorsággal, miszerint tartózkodott volna a közjogi kérdést a válaszfelirati vitába bonyolítani; de sajnálom más részről azt is, hogy a belügyi reformok terén sokkal halványabb programmot ad, semhogy azzal a párton kívül elméket hódíthatna. Azt mondottom, tisztelt ház! hogy a francziaporosz háború óta szerencsétlenségnek tartom a közjogi kérdés fölötti vitának folytatását. Részemről ezt egyszerűen indokolom, és ez meggyőződésem. Hogy az 1867-ik évi XH-ik törvényczikk kétoldalú szerződés: ezt magam részéről akkor sem vontam kétségbe, nn'kor még az ellen az ellenzékkel magam is küzdöttem; részemről azonban az indított az az elleni küzdelemre, mert reméltem, hogy ugyanazon tényezők, melyek ezen közjogi kétoldalú szerződést létrehozták: ezen szerződés önkénytes fölbontására lehetnek a visszonyok által utalva. Meglehet rajongás volt, a mit hittem, meglehet valóság: az események hatalma azonban a dolgok más állását hozta elő Európában; és tény, hogy talán mégis nem józan gondolkozó az, ki azt hiszi, hogy mióta franczia területen jött létre a német egység, Németország politikájának iránya pedig más mederbe lépett f hogy ezen idő óta azon factorok, melyek szükségesek ezen két oldalú szerződés fölbontására: belenyugodjanak e fölbontásba, csupán azért, mert tán, hogy azon párt, a mely eddig a fölbontást sürgette többségre találjutni, az egyik fél országgyűlésén, a magyar országgyűlésen.
