Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-475f
SS 4<5. országos ülés április 4. 1872. tése lehetetlenség, oly' országban legezélszerűbb kormányforma a demokratia alapján levő parlamenti rendszer. Azt is tudom, t. ház, hogy akármelyik az általam nevezett kormányformák közül, csak akkor lesz a szó teljes értelmében valóság, csak akkor lesz minden következményében eszméjének megfelelő : ha abban az átalános szavazatjog életbeléptetve lesz. Ily érzelemmel, ily meggyőződéssel birván, azt hiszem, hogy azoknak, kik a. közügyekre befolyást gyakorolnak, kötelességök, hogy oly államokban, hol a műveltség előbaladottsága folytán az állam élete és a társadalom érdekeinek komoly veszélyeztetése nélkül lehetséges, az elméleti igazság gyakorlatilag is életbe léptettessék. Ott azonban, a hol az egésznek az egyes érdekeken felülemelkedő érdeke, a közjó, annak életbeléptetését meg nem engedi: ott igyekezni kell elhárítani azon akadályokat, melyek az átalános igazság életbe léptetésének útjában állanak ; kötelesség egész buzgalommal oda törekedni, hogy azon végezel, mely ma talán még távolinak látszik, fokozatos előhaladással, következetes fejlesztéssel, mindinkább közelebb hozassék. (Helyeslés.) E kötelességnek igyekszünk mi eleget tenni, kik a ház ezen oldalán foglalunk helyet; habár különböző módon, a rögtöni átalakítás vagy a fokozatos haladás czélszerüsége iránti fogalmak különbözősége szerint. De az irány és a végezel előttünk egy, és azért tévednek azok, a kik azt hiszik, hogy egymásnak ellenfelei vagyunk. Mi e kérdésben, nem egymással, hanem mindketten azokkal állunk szemben, kik a törvény magyarázatának ürügye alatt a jogcsonkitás, a reactio politikáját követik. így lévén meggyőződve, azon szenvedélyességét, melylyel Madarász t. képviselőtársunk indítványának pártolói közül többen ellenünk nyilatkoztak: nem annyira az indokok jogosultságának, mint inkább a nemes eszme altali elragadtatásnak akarom tulajdonítani. En igyekszem lehetőleg tárgyilagos lenni, midőn elmondom röviden azon okokat, melyeknél fogva Madarász t. képviselőtársam módositványát el nem fogadom. A ki azt hiszi, hogy valamely intézményt, mely az igazság elvein alapszik, a körülmények figyelembe vétele nélkül életbe kell léptetni csak azért, mert az igazság igy követeli: az lehet igen jeles jogász ; de nézetem szerint politikailag nem cselekszik helyesen. A bírónak kötelessége a jogosság elveit életbejéptetni szigorúan, behunyt szemmel és mereven. Neki a következményekhez semmi köze ; hanem a politikának a czélszerüség egyik alapja, és azért ha szívesen elismerem azt, hogy semmi sem czélszerü a mi nem jogos: ugy talán mások is el fogják ismerni azt, hogy nem minden czólszerü, a mi különben az igazság elveinek megfelel. Már pedig t. ház, ha valamely absolut igazságnak életbeléptetése megkívánja a körülmények komoly és lelkiismeretes figyelembe vételét : igényli mindenekfelett az átalános szavazati jog életbe léptetésének kérdése. Tudom, az eddig hallottakból el vagyok reá készülve, hogy azon t. barátaim, kik Madárász képviselő ur indítványát pártolják, azt fogják mondani, hogy ezen ellenvetések csak üres szavak. Azt mondották már eddig is, hogy ily ellenvetésekkel az absolutismus emberei is megtámadhatják az alkotmányosságnak minden érvét. Mocsonyi Sándor t. képviselő ur még tovább ment és azt mondotta, hogy a ki ily érveket használ: annak vagy nincsenek valóságos indokai és az ily üres kifogásokkal akarja érveinek hiányát elpalástolni, vagy ha vannak érvei, akkor jónak látja elhallgatni azokat. Ily gyanúsítás a háznak oly kitűnő tagjától, mint a minőnek elismerem Mocsonyi Sándor urat. bir rám annyi hatással, hogy óvatos legyek és gyenge érveimnél erősebb fegyvert keressek, melylyel t. képviselőtársamnak váratlan támadása ellen magamat megvédhessem. (Halljuk!) E fegyvert t. ház, én feltalálom a világirodalom legszabadelvübb férfiainak, a t. képviselő ur által is mindenesetre tekintély ékül elismert első rangú reformereknek műveiben. Sajnálom, hogy az igen t. képviselő ur nincs jelen ; de ha elolvasásra méltatja igénytelen beszédemet, akkor talán felelni fog kérdésemre; kérdem én képviselőtársamat, hogy mutasson fel ezen tekintélyes reformerek közül, kiknek szabadelvüségét ő is bizonyára minden gyanún felől helyezi, csak egyetlenegyet, a ki az átalános szavazatjognak feltétlen, a körülmények minden figyelembevétele nélkül életbeléptetését tanácsolta. Talál-e csak egyetlenegy tekintélyes művet, mely az átalános szavazatjogot oly korlátlanul ellensúlyozó óvszereknek annyira figyelmen kivül hagyásával indítványozná, miképen azt Madarász József t. képviselő urnák indítványa teszi? Ha tud az igen t. képviselő ur nekem a legszabadelvübb, de tekintélynek elismert irók közül ilyet felmutatni: én nagy köszönettel fogok neki tartozni, hogy meggazdagitotta szerény ismereteimet; de mig a t. képviselő ur és bizonyára elvtársai sem lesznek erre képesek : addig engedje meg, hogy ne hagyjam magamat megijeszteni gyanúsításaival.
