Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-475
475. országos 3 tagadják azon nevet, azon zászlót, mely alatt harczolnak. Ha önök elég hálátlanok voltak elfelejtkezni arról, hogy volt idő ezelőtt 5 évvel, midőn e nagy név nymbusa teremtette meg az önök pártját: legalább most e név, e zászló ellen ne szálljanak ki a sikra, mert ha önök a tőrvényjavaslat irányában akarnak baladni, megtagadják pártjuk eddigi vezérét is ; de ha mégis erre határozták el magukat, legyenek is bátrak ezt nyiltan kimondani, és ne bitorolják többé azon nevet és zászlót. Én legalább a magam részéről ezt ugy tenni, mint önök, nem tudnám. Ha önök elég erőseknek hiszik magokat, ha mostani helyzetűkben eléggé felmelegedtek: legyenek elég bátrak, ha elég hálátlanok tudnak lenni, tegyenek az egyszeri tótként és túrják ki szállásadójukat saját házából; fejezzék be következetesen úgyis elég sivár és kegyelet-szegény eljárásukat. Legalább intő példa lesz ez jövőre hasonló jóhiszemű vezérférfiaknak. Most is füleimben hangzik Deák Ferenez t. képviselő urnák 1867-iki nyilatkozata, midőn a közősügyi törvényjavaslat elfogadása forgott szóban; a mély meggyőződés hangján mondta el következő nyilatkozatát. „Elfogadom ez álláspontot, nem azért, mintha meggyőződésem szerint a legjobb volna, vagy engem is teljesen kielégítene, hanem elfogadom azért, hogy legyen tér és alkalom hazánk és alkotmányos jogaink tovább fejlesztésére." Most kérdezem 1867. óta 5 év telt el, ha visszatekint a t. képviselő ur, nem látja-e hogy keserűen csalódott — akkor jóhiszemű feltevésében? Meg fogjuk érni, hogy a t. képviselő ur ismét keserűen fog csalódni, ha azt hiszi, hogy zászlójára irt, fönebb idézett szabadelvű nyilatkozata a jobb qldalnak irányadóul fog szolgálni. Higyje el a t. képviselő ur, annyira irtóznak és félnek, legalább is a túlsó oldalon azok megtestesitésétől, mint az ördög a tömjéntől. Sajátságos a mi mostani helyzetünk ezen törvényjavaslattal szemben. Mi a kormány intentióját belátva, ezen törvényeknek tárgyalás alá hozásával határozottan egyenesen kötelességérzetből tömörültünk arra, hogy ennek Keresztülvitelét megakadályozzuk. De nem zártuk ki a lehetőséget az elől, hogy ezzel egy idejüleg legalább a parallel ülésekben más halasztást nem szenvedő törvényjavaslatok is tárgy altathassanak. Mi lett mindennek eredménye 1 Egyedül az, hogy mindenkor, minden ülésben, mellékes ülésekben, mindenütt az a szó hangzott, hogy legelső ez, s csak azután jöhet a többi bár legszükségesebb törvényjavaslat is. De igaz, hogy az ellenzéki ajánlat irányában — nem akarok indiseret lenni — volt egy ajánlat téve, az, hogy adjuk meg mi az öt éves országgyűlést: akkor szabadságunk és április 4. 1872. •;.'"" 33 ban lesz a választási törvényjavaslaton holmi javításokat tenni. De itt bizonyosan a helyzet kellő fel nem fogásával tették önök ez ajánlatukat, mert ha tudták volna a helyzetet, és a körülményeket kellő figyelemre vették volna, meg vagyok győződve, hogy ilyen osztályt nem ajánlottak volna. Emlékeztet ez az egyszeri ravasz czigányra, ki mindenesetre az őzet akarta magának biztosítani az osztály alkalmával. Mit tettek önök ? Nagy hanggal megkezdték e törvényjavaslat tárgyalását, az illető miniszter hozzá kötötte tárczáját, a miniszterelnök pedig négy héttel ezelőtt határozottan óhajtotta, és jelezte, hogy a részletes tárgyalás azonnal meg fog indíttatni. S mi lett az eredmény ? Az, hogy ma 4 hét múlva, még ma is a kezdet kezdeténél alig vagyunk tovább, és meg vagyok győződve, hogy ha oly kitartóan fogjuk e harczot vinni, mint kell, hogy az igaz ügy iránti meggyőződésből vigyük: nem is fognak önök egyhamar czélt érni. Hogy tudják hát önök az osztálynál nekünk azt ajánlani, hogy az őzet adjuk önöknek át; holott önöknek még a nyúl meglövéséhez is kevés, úgyszólván semmi kilátásuk nincs. Mi elfoglalt álláspontunkat nem adjuk föl annál inkább, mert csak a jog védelmére, kényszerűségből fogtunk fegyvert. Erős a mi helyzetünk azért, mert a parlamentalis alapjogoknak egyik kiváló ága, a választási szabadságnak kiterjesztéséért küzdünk; de ha kiterjesztésére nem, minden esetre azon alapok megőrzéséért, melyet az 1848-iki törvények megalapítottak. De jogos küzdelmünkben már azért sem vagyunk hajlandók engedni, mert meg vagyok győződve, — és ezt nem oda vetve, hanem tapasztalásból mondom, alkalmam lévén mióta ezen törvényjavaslat tárgyalás alatt volt, a nagy közönséggel érintkezni és láttam azon ellenszenvet, mely ezen javaslatok irányában nyilatkozik, nemcsak a bal oldalnál, hanem épen az úgynevezett mérsékelt Deák pártnál; különösen kétszeresen növekedik e jelzett ellenszenv, mikor meg vannak győződve és naponként szomorúbban tapasztalják, hogy minden más törvényjavaslat, bármily üdvös legyen, áldozatul hozatik ezeknek. Harmadszor azért is erős a mi állásunk, és azért sem vagyunk hajlandók felhagyni a küzdelemmel ; mert küzdelmünk jogossága és alapossága felől tökéletesen meg vagyunk győződve és mivel csakis védelemből vettük föl e fegyvert, és ha e védelem a mint reményiem minden esetre azon jogok teljes épségben megtartásával fog végződni, melyeket az 1848-ki törvény ez irányban adott: mi eleget tettünk e jelen helyzetben, szerintem, hazafiúi, morális és képviselői kötelesséffűnknek. 11*
