Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-475

82 475. országos ülés április 4. 1872. selői adott szavunkkal, — mert hisz azon választóknak vagyunk képviselői, kiknek választási jogaik csorbittatni szándékoltatnak, és kik az 1848-ki törvények alapján minket ide küldöttek, — hát azoknak jogaival illő-e hogy ily mostohán bánjunk? Meggyőződésem szerint ezt sem méltányosnak, sem jogosnak és igazságosnak nem tartom. Azért e szempontból, mivel a mottó nem felel meg a tartalomnak, — én ezt, mint nem valót el nem fogadhatom, de nem fogadom el továbbá azért sem a törvényjavaslatot, mert ha én ezt ugy veszem, hogy ez nem akart több lenni, mint magyarázat: legalább meg kellett volna tartama az 1848-ki alapot. A 1848-ki alap, tekintve az akkori körülményeket igen nagy előhaladás volt, s szabadelvűén jelezte az irányt, melyben előhaladni kell, és felfogásom szerint annyiban megközelíti az átalános szavazati irány felé haladást, hogy csak egy lépést kell tennünk s benne vagyunk. Kérdem most a fejlettség e korszakában 25 év múlva, akkor midőn egy-egy évtized a múltnak egy századával ér fel: szabad-e megállapodnunk itt, a nélkül, hogy a haladó kor általi eltipratás veszélyének kitennők magunkat? Az én felfogásom szerint ez lehetetlen. Nekünk mindig s folytonosan az egyedüli átalános fő czél felé t. i. az átalános szavazatjog felé kell közelednünk. Kérdem most, midőn e törvényjavaslat fejezete csak magyarázatot igér, s még e magyarázatot sem tartja meg , sőt r vissza felé megy : conservál-e legalább ? — Én azt hiszem nem, sőt igen nagy jogcsorbitást involvál magában. Kérdem, mi, kik azt mondjuk s ugy vészük föl, mint Chorin barátom monda, hogy a parlamentalismus a szabadelvüség és alkotmányos jogok őrzője és védője: őrizzük és megvédjük-e azon parlamentális jogokat, midőn már az előbbi törvények szerint jogosultakat is abból kizárni akarjuk % Kérdem, hogy ez eljárás olyan-e, mint a minőt ez országgyűlés testületétől méltán kívánhatnak a népek ezrei? Az én felfogásom szerint semmi esetre sem. Vannak ennek a helyzetnek olyan körülményei is, hogy ha végig tekintünk ezeken : kénytelenek önök bevallani, hogy a mi mostani álláspontunkból kifolyólag kötelességünk a hátralépést meg nem engedve — legalább, és minden esetre erős védőjekép lépni föl aanak, a mit az 1848-iki törvények megállapítottak. Igaz, hogy az akkori vezérférfiaknak az országos helyzetet felfogó, és a kor igényeinek megfelelő szabadságérzete egy olyan átalakulást hozott létre, a melytől mindannyian első tekintetre, ha sokak nem, de minden esetre nagy előmenetelt várunk. Es tapasztaljuk is most, hogy azok a jogok, melyek az addig kizárt osztályoknak megadattak ; kellő mérvben elterjedve nagyobb érdekeltséget hoztak létre, s azonnal a haza javára fel is használtattak. Mikor mi még ma is naponként tapasztaljuk s meggyőződhetünk a multakból, hogy ez irányban biztos a haladás, hogy naponta élet erősebbek leszünk, ha a szabadelvű demokraticus irányt megtartjuk: kérdem, méltányos-e akkor nemcsak megállapodni, hanem pláne visszafelé tenni lépést ? Ez, nézetem szerint, nem helyes s nem czélirányos. Azt mondják, hogy mi, midőn ezen legalább conserváló alkotmányos és partialis jogokkal élünk, épen a parlamentalis jogok tökéletes letiprására ezélzunk. Már most kérdem, mi a parlamentalis jogok essentiája? Az, hogy a szabadelvű és alkotmányos jogok megvédője legyen, legalább ha terjesztője a helyzet-adta körülmények közt nem lehet; s midőn mi ezt tesszük s a túlsó oldalról csak a látszólagos fegyverét használják a pari amentalismusnak, vajon kérdem bátran: melyik részen van az igazság és jogosság ? Meggyőződésem szerint, ha előbbre nem lehet menni: legalább azon álláspontot, a mi ezelőtt 25 évvel tüzetett ki tartsuk meg. Igaz, hogy mi ezen parlamentalis jogoknak védelmére a legvégső határokig mentünk; de erre egyenesen önök makacssága, egyenesen önök azon megrögzött akarata kényszeritett, hogy ezen törvényjavaslatot minden, a helyzetből és a mostani körülményekből folyó más törvényjavaslatok háttérbe szorításával, úgyszólván keresztül erőltessék. Meg vagyok győződve, és teljes tudatában vagyok annak, hogy ha mi, ezen oldal, a parlamentalis jogok védelmére, pusztán kényszerűségből vettük kezünkbe e fegyvert: azt minden esetre fogjuk is addig használni, mig hazafias kötelességünk-, t. i. a jogok megvédésére czélt nem értünk. De nem fogadhatom el ezen törvényjavaslatot a központi bizottság szövegezése szerint azért sem, mert ez az önök intentiójával kell, hogy ellenkezzék. Hogy ezen állitásom való, elég legyen hivatkoznom a túloldal vezérének Deák Ferencz igen tisztelt képviselő urnák martius 15-én a jobboldali párt országos értekezlete alkalmából mondott beszédének egy passusára, mely igy hangzik: „A mi a reformkérdéseket Uleti, itt sem lehet többet mondani, mint hogy a szabadelvű demokratia alapján akarunk haladui és létrehozni, a mi létrehozható." Kérdem, a demokratia szabadelvű iránya felé haladás-e ezen törvényjavaslat ? Ha nem az: akkor nem lehet önöknek azt követni. Ha pedig mégis követik e ; törvényjavaslat által kijelölt irányt: akkor meg-