Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-475

475. orsiágos ülés április 4. 1ST2. ~$ dulási pontom — a census kérdésében és igy a szavazati jog kérdésében az hogy — a szavazati jog el nem vonható, a szavazati jog visszafelé nem vonható, meg nem szorítható soha. De miután a szavazati jogot megszorítani, nem lehet nem szabad : épen azért óvatosnak kell lennünk minden tetemesebb nagyobb előrelépésnél. Azt mondottam hogy ez a cultura kérdése, — és azt mondom most is, hogy a szabadság kérdése, és engem, midőn mégis bizonyos censust még ma Magyarországon fentartandónak hiszek, erre első sorban magának a szabadságnak nem veszélyeztetendő érdeke kötelez. (Helyeslés bal felől.) Elmondom igen röviden azon indokokat, miért én az átalános szavazatjog behozatala által Magyarországon még ma épen magát a szabadság, cultura és a meghamisitatlan parlament ügyét veszélyeztetve látom és e tekintetben nem azok mellé szegődöm, kik a magyar köznépet, az alsóbb osztályokat tartják éretlennek az átalános szavazat jogára. Én tapasztaltam azt, hogy a legalsóbb néposztályokban, ha nincs valaki, ki a vesztegetést elkövesse : oly ép érzék van a nemzet minden közjoga iránt s oly érzék van a saját igazán hü embere megválasztására, hogy azt a világ akármely más mivelt nemzete nem éri utói. Hol van tehát a baj? Én csatlakozom e tekintetben Szontagh Pál t. barátom nézetéhez, ki a bajt nem a megvesztegethetőkben, hanem a megvesztegetőkben kereste. En ma Magyarországon a bajt abban keresem, hogy épen a felsőbb osztályokban van meg — hiába tagadjuk — a corruptió bizonyos foka, mely nem engedi, hogy épen a legolcsóbban vásárolható osztályokat adjuk kezére a választáskor. Ellenvetették ennek, mit Szontagh barátom mondott, hogy hiszen a régi nemesi jog szintén ilyen átalános szavazatjog volt. Igaz; de méltóztassék csak visszatekinteni e régi nemesség históriájára. Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy például épen Deák Ferencz Zalában az adókérdésben megbukott, s hogy épen a nagy Kölcseyt, a hazának akkori szemefénye, Szathmármegye visszahívta; tehát akkor is bizonyos, hogy a fütykös botok és a vagyontalan nemesség felhasználása nemcsak megrontotta a közvéleményt ; hanem sokszor épen azon osztályt tette vagyonilag tönkre, melyre a nemzet támaszkodhatott, s melyről ma is állithatom, hogy hazafiság tekintetében még ma is a hazában az első. Hanem azért a mi álláspontunk és a kormány álláspontja — mint ezt egyik t. képviselőtársam a szélső balról mondotta: — nem egy. Ok állóponton állanak, a kormány és mi egy mozgóponton állunk, esak hogy azzal a különbtéggel, hogy a két mozgópont ellenirányú. Mi előre akarunk haladni, mi fokozatosan akarjuk leszállítani a censust: ellenben a kormány hátra felé halad; tehát mind a kettő mozgó pont és az állandó csak az, a mely az átalános szavazati jogot kívánja. Vajon mi mentheti meg az átalános szavazati jogra való törekvés sikerét a jövőre nézve i Az én nézetem szerint kettő: elhárítása azon akadályoknak, a melyek a megvesztegetést előidézhetik és fölemelése azon osztályoknak értelmileg, sőt függetlenítése lehetőleg anyagilag is, a melyekben a megvesztegetés történik. Mik azon akadályok, melyek elháritandók? Hisz van nekünk igen jó iskolai törvényünk. Kérdem: miért nem hajtatnak azok végre? Es én a vádat egyenesen ide intézem. Én még ezen retrográd törvényben is kevesebb hibát találok — mert ez csak a közelebb jövő érdeke — mint abban, hogy a kor. mány azon törvényt, mely iskolákat átalában és különösen jó iskolákat megteremtene, és a nép mivelődését tömegesen előmozdítaná : nem képes és talán nem akarja végrehajtani. A mi kormányunknak mumusai, félelmes állatai, rettentő szörnyetegei vannak. Ilyen például a felekezeti hatalom. En azt hiszem, hogy egy erélyes kormány észrevenné, hogy ezen nagy háta lom csak olyan, mint a lánczhid oroszlánjai, melyek iszonyú nagy szájat tatának, de utoljára a madarak költenek a szájokban. Hisz ha a kormány, támogatva az összes intelligentiától, ezen törvényt végre akarja hajtani : akkor nem kell gondolnia sem Rómára, sem Debreczenre, hanem minden akadályt, mely — megjegyzem egyszersmind akadálya annak is, hogy én az átalános szavazati jogot nem vagyok képes még elfogadni — el fogja hárítani. Mondok egy érdekes példát. Egy érdekes esetnél, egy képviselőválasztásnál, voltam jelen. Tiz órakor kellett kezdődni a választásnak; 3

/H0-kor a népnek nagy tömege jelen volt a választandó képviselőnél és rettentő panaszokat emelt papjai ellen. Azt mondotta: Uram! mi a császárnak nagy adót fizetünk; de ez az adó semmi ahhoz képest, mit papjaink megvesznek rajtunk. Kérünk megválasztunk képviselőnek, de az országgyűlés előtt emelj panaszt ezen zsarnokság ellen. Hisz megesik, hogy egyetlen tehenünket is elviszi a pap, mint jutalmat azért, hogy gyermekünket eltemette. És kevéssé! 10 óra előtt jött a parancsolat a papság részéről és elvitték a tömeget a képviselő orra elől s arra szavaztattak vele, kit ők akartak. Mindaddig, mig oly hatalmak léteznek, melyek kül felől nyernek erősbödést; mindaddig, mig oly hatalmak léteznek, melyeknek nem képes a kormány gátat vetni, és azok működnek