Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-475

80 475. ország >s ülés úprilis 4. J872. sokszor az állam kárára : addig én az atalános szavazati jogot nem fogadhatom el. Tegyen meg a kormány mindent arra, hogy a közművelődés akadályai elháritassanak s itt megjegyzem, hogy én közművelődés alatt nem azt a külmázat értem, a mely itt az irni-olvasni tudás által jeleztetett, hanem az atalános józanságot, melyet Vukovics Sebő t. képviselőtársammal én is elégnek tartok arra, hogy valaki saját meggyőződéséből választottjára szavazzon; segye meg a kormány ezt: akkor sokkal közelebb tutunk a czélhoz; hanem addig, mig a kormány jnemcsak jogos, de jogosulatlan eszközöket is használ épen saját jelöltjei mellett, midőn itt olyan sérelem fordulhat elő, minő itt ma felhozatott, hogy egy miniszteri hivatalnok vissza élve hivatalos körével és pártszempontból összejövetelt rendezett és fenyegette azokat, kik meg nem hajolnak és túloldalról erre azt hallottuk, hogy jól tette: addig nehéz itt a választási jog oly nagy kiterjesztésére gondolni; addig mig a közönséges társadalmi közökben egy conjugatio van, mely körülbelől igy hangzik; én vesztegesek, te vesztegetsz, ő veszteget; addig mig bizonyos választási érdekeknek határ van szabva: addig a vélemény nem fog szabad lenni, és addig nem hiszem, hogy akárminő kiterjesztett census többet tenne, mind több több áldozatokat adni, azon molochnak kezébe. Nem lehetek egy véleményben igen t. képviselőtársammal Yukovicsesal abban sem, hogy a képviselő előre látván, hogy azon eszme, melyet kitűzött, kisebbségi voltánál íogva ugy sem mehet keresztül: bátran rászavazhat; mert nézetem szerint a képviselőnek véleményét mindig ugy kell adni, mintha annak többségre kellene emelkedni. Kern a jövőre kell alkotni a törvényeket, hanem a jelenre, mert ugy lehet, hogy talán csak egy negyed század múlva, én is az atalános szavazatjog mellett szólanék ; de legközelebbi időről van szó, s a legközelebbi időben én nem birnám elfogadni az általános szavatot, épen magának a szabadságnak érdekében, mert az csak arra vezetne, hogy mindig lejebb és lejebb sülyednénk, a korteskedés nagyobb terjedelmet venne, és annál többen esnének áldozatul neki mind fön, mind alant. Ezért én t. ház, nem fogadhatom el Madarász t. képviselőtársam indítványát, hanem egyszerűen járulok ahhoz, melyet Csernatony t. barátom beterjesztett. (Helyeslés hal felől.) Matkovich Tivadar: T. ház! Ha a természeti jogok behozataláról volna szó : akkor én is elismerném Jókai Mór t. képviselőtársam beszédjének az atalános szavazatról szóló részét, sőt még azon tant is, mely azt mondja : „hogy minden tulajdon rablás"; azonban miután rendezett államban és állapotban élünk és most csak arról van szó, hogy a választási jog kire terjesztessék ki? én csakis az igazság, méltányosság és a jogosság szempontjából Kiindulva, emelek szót az atalános szavazat mellett azon néposztály érdekében, mely daczára annak, hogy az adóval aránylag szintúgy terheltetik, mint bárki, daczára annak, hogy a katonáskodás terhét szintén személyesen viseli mindenki, mindamellett ezen tárgyalás alatt levő törvényjavaslat által a választásból kizáratik; kizáratik épen azon törvényjavaslat által, melynek szerkesztője Szilágyi Dezső képviselő ur az atalános vitánál tartott beszédében azt állította: „hogy csak jogos alapon lehet törvényt hozni." Már pedig a választói jogot meghatározó törvény alkotásánál jogosabb alapot fölvenni nem lehet, mint azt, hogy mindenki, a ki az állam által terheltetik: egyszersmind jogokban is részesittessék, vagyis az atalános szavazati jog kimondását és megállapítását. Többen azért nem járulnak az atalános szavazathoz, mert a politikai jogok gyakorlására csakis az értelmiséget tartják alkalmazandónak, és azért nem fogadják azt el, mert félnek, hogy ha az atalános szavazat megadatnék, az értelmiség a képviselőválasztásoknál kisebbségben lenne. De kérdem: ha a törvényjavaslat elfogadtatikj: akkor az értelmiség fogja-e megválasztani a képviselőket? Én azt tartom, hogy nem. Sőt azt hiszem, hogy az értelmiség választóvonalát az egynegyed telkes választók és a nem-választók közt megvonni majdnem lehetetlen. Mert vannak esetek, midőn a nem-választók sokkal értelmesebbek, mint számos választók. Felhozattak erre példát 1865-ből, mely akkor történt, midőn a szavazók összeírása végett kiküldött bizottság egy községben megjelent, a hol a község birója ép akkor egynyolczad-telkes birtokos volt. Midőn a küldöttség a szavazókat összeírta és a törvény értelmében a bírót kihagyta, az ezen kérdéssel fordult az összeirókhoz: „Mivel vagyok én hitványabb, mint azon birtokostársaim, a kiket beírták a szavazók lajstromába?" Akkor a küldöttség elnöke megfelelhetett ugyan e kérdésre azzal: „hogy az 1848: V. törvényczikk folytán őt a választók közé beírni nem lehet" ; de kérdem : hogy ha ezen községi bíró e kérdést a képviselőházhoz, mint törvényhozótestülethez, intézné: vajon megtudnának-e erre felelni a törvényhozók? Azt hiszem, hogy nem. Többen azt hozták javaslatba, hogy csak azok birjanak választói képességgel, kik irni ós olvasni tudnak. En az irni és olvasni tudást nem tartom oly természetű tulajdonnak, mely