Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-474f

5* 474. országos tHés Április 8. 1872 ur ugy fogta fel a dolgot, hogy a községi ügyekre nézve a szegényebb néposztály azoknak elintézése körül bizonyos mérvben szakértő, azokat érti, tehát bir a képességgel arra, hogy azoknak kellő végzésébe befolyjon. De hát vegyük azt, hogy miként szokta a nép a maga községi elöljáróit választani? Vajon magához hasonlókat, olyanokat, kik az értelmiség alacsony fokán állanak, szokott elöljárójának megválasztani, vagy csak azt nézi, hogy ki azon községben a legértelmesebb, legmegbízhatóbb, legbecsületesebb és nem arra szokta e bizalmát ruházni? Kétség kivül arra; — s igy bátran föltehető, hogy ott, hol még fontosabb, még nehezebb ügyek elintézéséről van szó : ugyanazon logika szerint még okosabb, még alkalmasabb egyéneket fog választani. (Helyeslés bal felől.) Nagyon különös felfogás: azt tenni fel a pépről, hogy az saját maga értelmetlen typusát íogja igyekezni rányomni választottjaira; nagyon különös felfogás azt hinni, hogy a választótőmegekben majd akként fognak a pártok alakulni, hogy egyik részen lenne az értelmiség pártja, másik részen pedig a tudatlanok pártja : mintha a nép a tudatlanság glorificatióját keresné választottjaiban, mintha a nép nem ismerné igen jól a maga érdekét, hogy olyanokra bizza ügyei elintézését, kik legértelmesebbek, legmegbízhatóbbak, legbecsületesebbek, mert azok fogják az ö ügyeit legjobban, a legkellőbb módon elintézni. Említettem a régi nemesség szavazatjogát, mint egyik példát arra, hogy hazánkban is divatban volt korábban az átalános szavazat. Erre Szilágyi Dezső képviselő ur egy élczczel felelt, s azt mondotta ugyanis : ám tessék a 8 frt cencust nemesi privilégiumai tekinteni, ezen privilégium körében azután szintén megtalálható az átalános szavazatjog. Bocsánatot kérek: élczet csinálni valamire nem annyi, mint azt megczáfolni. Ha valakit meg akarunk czáfolni: elménczkedéssel ép oly kevéssé fogjuk megczáfolni, mint nem fogjuk megverni az ellenséget az által, ha seregét körülportyázzuk., csipkedjük; de a centrumot érintetlenül hagyjuk. Mit mondtam én a nemzetek szavazatjogára vonatkozólag ? Azt mondtam, hogy a nemesi osztályban hg. Esterházynak és az utolsó falusi kanásznak egyenlő szavazatjoga volt. Ki van ebben fejezve az, hogy a szabad polgártól nem kell kívánni vagyoni qualificatiót; ki van fejezve az, hogy a szegény ember épen ugy érdekelve van az országos ügyek vezetése által; és épen mivel érdekelve van, nem is veszélyes, ha a közügyek rendezésére befolyást gyakorol. (Helyeslés bal felől.) Nincs-e ebben a legtisztábban kifejezve az átalános szavazatjog alapelve? De nemcsak elvileg van kifejezve, nemcsak mint embrióként létezik régi alkot* mányunkban az átalános szavazatjog: hanem alkalmazva is volt nagyban és tömegesen. Igen jól tudjuk azt, hogy a régi nemesi osztály nálunk sokkal számosabb, mint bárhol Európában; hogy több szavazó tagot adott, mint a francziaországi census a júliusi alkotmány alapján. Tehát nemcsak elvben létezett, hanem a gyakorlatban nagyban és tömegesen, vagyis mondhatni a műveletlen tömeg kezébe volt adva az átalános szavazati jog. Én megengedem, hogy volt vele összekötve sok kellemetlenség, ismerjük a régi kortes-világot. Nem csodálkozom tehát, hogy Szontagh képviselőtársam oda nyilatkozott, hogy azon időket visszahozni nem óhajtja; ámbár 1848 óta tízszeresen benne vagyunk a mostani választókerületek utján; hanem hogy ezen korUskedés az államnak alapjait rázkódtatta volna meg, hogy ezen tömegek az általok választott országgyűlésekre rányomták volna saját typusukat, hogy ezen országgyűlések nem állottak az akkori műveltségnek és kornak színvonalán: azt állítani — azt hiszem — egyátalában nem lehet. Ezeket kívántam, t. ház, megjegyezni azokra nézve, miket az átalános vita alkalmával Szilágyi Dezső képviselő ur, vonatkozva az én akkor mondott beszédemre felhozott. Legyen szabad még egy-két észrevételt tennem azokra, miket a háznak ezen oldalán igen t. pártfeleimtől és barátaim részéről az átalános szavazatra felhozatni hallottam. Nem kívánok részletekbe bocsátkozni ezen alkalommal, hanem csak egy-két átalános megjegyzést fogok tenni. Valamennyien t. elvbarátaim közül megegyeztek abban, hogy azért nem tartják lehetségesnek, vagy azért nem tartják tanácsosnak az átalános szavazatjognak nálunk való behozatalát : mivel népünk nincs még arra megérve, még nincs arra kellőleg kifejlődve. Legyen szabad erre előlegesen azt megjegyeznem, hogy én nem tudom: vajon veszélyesebb dolog-e az, a mi szegény népünknek ezen úgynevezett éretlen és értelmetlen tömegnek megadni a választási jogot, mint megadni például Francziaországban az ottani vagyontalan, de müveit proletár ismusnak, mely azon kellékeknek, melytől föltételezik a választási jog megadását, t. i. a műveltségi qualificatiónak, ott kellőleg megfelelt. Azt hiszem, hogy az átalános választási jog korántsem mutatná magát nálunk oly veszélyesnek, mint mutatta magát ott; bár ottan műveltség tekintetébén a nagy tömeg ellen kifogást tenni egyátalán nem lehet. Ott láttuk épen azon veszélyeket, melyeket t. képviselőtársam Ghyczy Kálmán a commune-re hivatkozva, előadott, s melyekből következtette, hogy mily veszélyes dolog