Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-474f

•74. országos ülés április 3. 1S72. 55 állíttattak, nem láttam bebizonyítva, nem láttam nevezetesen bebizonyítva azt, a mit arra délelőtt egy igen t. tagja a háznak felállított és ezen elv az volt, hogy átalános emberi jog az, hogy mindenki megszerezhesse magának a választási képességet. Bocsánatot kérek, a választási képesség megszevezhetése lehetőség, mely a körülmények többé vagy kevésbbé kedvező voltától függ ; de jog természetével nézetem szerint egyátalában nem bir. Szilágyi Dezső t. képviselőtársam emiitette, hogy azon nézet, melyre én az átalános jogképességet fektettem, helytelen; de nem kísérletté meg azt megczáfolni, hanem e helyett egyszerűen azzal akarta megerőtleniteni, hogy itt ismét ellenmondást vélt állításomban felfedezhetni. Azt mondotta ugyanis, hogy midőn én azt mondtam, hogy nem találom meg a kellő határt, melyen innen meglehet és melyen tul nem lehet megadni a választási jogot: megtaláltam magam, midőn szóltam az államnak teherviselő polgárairól. Bocsánatot kérek, én a teherviselés alatt sem az adófizetést, sem a védkőtelezettséget nem értem; én e kifejezést, hogy „teherviselő polgár" csak mellékesen használtam, hangsúlyoztam pedig azt, hogy minden polgára a hazának. Én sem a teherviseléstől, sem a honvédelmi kötelezettségtől nem kívánom feltételezni a választási jogot; nem kívánom, hogy a szavazati jogot ugy birják a haza polgárai mint az államnak tett szolgálataikért nyert retributiót. Azt mondta Chorin Ferencz képviselőtársam, hogy az állam nincs kötelezve arra, hogy jutalmazza azon szolgálatokat, melyeket a polgárok neki tesznek. Bátor vagyok erre megjegyezni, hogy én mint az állam polgára nem kérek az államtól jutalmat, hanem követelem mint jogomat, hogy beleszólhassak mind abba, a mi az államot érdekli. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Szilágyi Dezső t. képviselő ur kiindulási pontja természetesen egészen más, mint az enyém. 0 az államban egy a priori létező, korlátlan hatalmat lát, mely teljesen absorbeálja az embert, confiscalja az embernek minden jogát és csak annyit szolgáltat ki a confiseált jogok tárházából, a mennyit épen jónak tart. Nagyon lehet attól tartani, hogy az állam igen hajlandó lesz szűk marokkal szolgáltatni ki a jogokat; sőt talán hajlandó lesz utánozni Krisztus urunk példáját, ki egy kosár hallal és egy kosár kenyérrel vendégelte meg a népsokaságot, csakhogy nem fog bírni az üdvözítőnek sem csodatevő erejével, sem igazságosságával. Mert hát voltaképen mi ezen minden jogokat absorbeáló állam? Nem egyéb, mint egy gyarló de uraik odni vágyó emberekből álló kormány, illetőleg többség, a mely igen gyakran lesz hajlandó arra, hogy saját szenvedélyeit, talán saját érdekeit substituálja a közérdeknek, és legyen absolutismus, legyen alkotmányosság és parlamentalismus az államhatalom gyakorlásának formája, ilyen mindent absorbeáló államhatalom mellett a szabadság az utóbbi esetben is c?ak urat cserél; de ellenében megállani soha nem lesz képes. Ily nézetekből indulván ki Szilágyi Dezső t. képviselő ur, nagyon természetesen jut el azon nézethez a törvényhozó testület megalkotására és a szavazatjogra nézve, melyeket tőle nyilvánítani hallottunk. 0 nem azt keresi, hogy miképen lehet a nép a legjobban képviselve, miként gyakorolhatja legtökéletesebben azon jogát, hogy befolyást gyakoroljon az állam ügyeire, a tö•: vényhozásra és közvetve a kormányzatra. 0 egyedül azt keresi, miképen lehetne összealkotni oly tör| vényhozó testületet, mely magában foglalja a legI bölcsebbeket, a legokosabbakát, — mint magát j kifejezé; — de én azt hiszem, ha ezenszempontból indul ki a t. képviselő ur: akkor nem lesz képes másutt megállani, mint a képviseleti rendszer iiegatiójánál, mert mindaddig, mig a választás esélyeitől függ, hogy kik lesznek az országgyűlés tagjai: soha sem nyerhet teljes biztosítékot arra nézve, hogy az országgyűlés a legbölcsebbekből legyen megalkotva ; és végre kénytelen lesz ezen szempontból oda jutni, hogy beéri országgyűlés helyett egy államtanácscsal, mely csinálja a törvényeket, talán esetleg enquétekkel, melyekbe tetszés szerint beválaszthatok a legbölcsebbek, a legokosabbak. Több példát hoztam fel az átalános vita alkalmával arra nézve, hogy az átalános választási jog hazánkban egyátalában nem újság, sőt jelenleg is több helyen gyakoroltatik. Felhozhatnám nevezetesen a községeket, a melyekben tudjuk, hogy a nagyobbakban a képviselő testület, j a kisebbekben pedig az elöljáróságok átalános j szavazatjog utján választatnak. Szilágyi Dezső képviselő ur erre azt mondja, hogy ez egészen más dolog; mert a községi, tehát kisebb fontosságú ügyeket reá lehet bizni a népre ; azonban nem lehet reá bizni távolabb eső fontosabb országos ügyeket. Ezeket a népre, a tömegre bizni egyátalában nem lehet holott amazok egyenesen őt illetik meg, azok specifice az ő ügyei. Bátorkodom kérdezni a t. képviselő urat, hogy mi jogosítja őt fel ezen különböztetés megtételére? mi jogosítja fel őt azt mondani, hogy azon népet, melyet saját községi ügyei érdeklik, nem érdekli az adó, honvédelem, a közlekedés, aközoktatás, szóval minden országos ügy?és ha ez is érdekli, mi ok van rá' hogy az ezekre való befolyásból kizárattatik? Egyébiránt meglehet, hogy a t. képviselő