Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-474f
474. orsusgos ülés április 3 1ST2. 53 Noha a szegény népre valóban minden kis haszon ráfér, melyet becsületes utón szerezhet; mindazonáltal ők együgyű eszökkel nem tudták fölfogni, hogy mi köze a politikáuak a haszonbérlethez, ós miért kelljen lelkiismeretüket és függetlenségöket föláldozni azért, hogy valamivel több hasznot nyerjenek és igy e föltétel mellett nem voltak hajlandók az uj apát ajánlatát elfogadni. Az elfogulatlanok megítélésére bizom, kit illet ez esetben az erkölcsi elismerés, vajon a tanulatlan népet-e ? amely megőrizte hazafias elvhüségét, vagy pedig a tudós politikai érettségü püspök, apát és képviselő urat kortesi minőségben? (Igazi a szélső bal felől.) E tekintetben még csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az én tudtommal legalább eddigelé még azon ígéretét sem váltotta be a dráva-szt.-mártoni apát, hogy ő körülbelül 10,000 frtnyi jövedelméből az ottani iskolát segélyezni fogja. (Derültség a szélső bal oldalon.) T. ház! Tudok még egy más érdekes tényt (Halljuk!) az átalános szavazati jog gyakorlatáról a népnek legalsóbb osztálya által és mivel ez oly rendkívüli körülmények közt történt, érdemes a fölemlitésre. 1848-ki deczemberben a honvédelmi kormány által guerillavezérnek és népfelkelési szervezőnek neveztettem ki a Duna jobb partjára, s hogy azonnal egy kész csapat fölött rendelkezhessen!, a magyar kormánybiztos vezényletem alá adott 40 fölszabadított fegyenczet. Bármily elriasztó volt a föladatot megkezdeni ily rendkívüli anyaggal: meghoztam ez áldozatot a hazának és hozzá fogtam a nehéz munkához. Elérve a Bakonyba, ahol el voltam vágva a magyar hadsereggeli összeköttetéstől, csapatomat csakis az önbizalom és honszeretet tarthatta össze, elhatároztam azon elv alapján, hogy bizalom bizalmat költ, legénységemre két speciális esetben ruházni az átalános szavazatjogot : az egyik az altisztek megválasztása volt, a másik pedig megfényitése azon bajtársaiknak, kik büntettet követtek el, tehát ez a képviselőválasztás ós a bírói jog gyakorlatát zárta magában egy dióhéjba. {Tetszés a szélső bal oldalon.) T. ház ! Soha sem volt alkalmam legénységembe helyezett ezen bizalmamat megbánni, mert valóban csodálatos volt látni, hogy a tegnapi fegyenczek mily gyorsan emelkedtek föl hazafiúi kötelességeik fölismerésének magaslatára, és midőn el kellett hagynom a Bakonyt, ezen emberek spártai odaadással kisérték engemet három hétig tartó visszavonulásomban, szigorú tél közepette, nélkülözésektől és ellenségtől környezve a Vértesen, Cserháton a Mátrán át Egerig, és az első szemlénél, a melyet csapatom fölött tartottam, előlépett egy guerilla, aki 20 évig volt azelőt ^börtönben, és azt monda bajtársai nevében: „Hát uram, kiérdemeltük-e már magunknak a becsületes polgárnevet?* (Tetszés a szélső bal oldalon,) T. ház! Én a népet megérettnek tartom az átalános szavazati jog gyakorlására, főleg, ha az két tényező által van támogatva, t. i. a titkos szavazás és egy szigorú törvény által a megvesztegetések meggátlására. (ügy van! a szélső bal felől) Ezen két tényező palládiuma alatt, bátran merem az átalános szavazati jogot hazánknak legutolsó, legszegényebb polgárának is megadni; mert ha ezen utón egy milliónál több szavazó lép is az alkotmány sánczaiba: az mit sem fog változtatni sem alkotmányos életünkön, sem pedig az ország kormányformáján ép ugy, mint a tizenkétszáz ezer munkás sem változtatta meg az angol parlament jellegét, akik a legújabb reformbill szerint szavazatjogot nyertek Angliában. Átalában, t. ház, én a censust a censura és a vallási türelmetlenség vérrokonának tartom. Egyik korlát a politikai jog gyakorlatán, másik bilincs a szellemen, a harmadik lidércznyomás a lelkiismereten s míg e korlát, e bilincs, e lidércznyomás ki nem irtatik törvényeinkből : mindaddig nem tarthatjuk magunkat a valóban haladó és szabadelvű népek sorába tartozóknak. Én pártolom Madarász József képviselőtársam indítványát. (Élénk helyeslés a szélső bal felől.) Mocsáry Lajos: Engedje meg a t. ház, hogy azokra a miket Madarász képviselőtársam indítványára nézve mondani szándékozom, egyben másbau arra is visszatérhessek, ami az átalános tárgyalás alkalmával — mely egyébiránt a jelen részletes vitával organicus összeköttetésben áll, — előfordult. Én az átalános tárgyalás alkalmával kijelentettem, hogy hive vagyok az átalános szavazatjognak, kijelentettem egyszersmind azt is, hogy a mostani körülmények közt az országyülésnek ezen végstadiumában beérném azzal, ha akként módosíttatnék az 1848. V. törvényczikk, hogy teljesen meghagyatván azon census, mely annak alapját képezi, nem fosztatván meg jogaiktól azok, a kiket a belügyminiszter ur usurpatoroknak nevezett, kik azonban az utolsó összeírás alkalmával szavazati jogot szereztek maguknak, — csupán oly intézkedésekkel toldatnék meg az 1848-iki törvény, mely kizárja annak lehetőségét, hogy a központi bizottságok önkényesen járhassanak el az .összeírás és reclamatio körül; beérném továbbá azzal, hogy ha a magyarországi választási törvény Erdélyre is tökéletesen kiterjesztetnék. Ez az én álláspontom most is. Ennek folytán én az átalános vita alkalmával csak dióhéjba szorítva adtam elő azon
