Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-474f

474. orsaiges ülés április 8. 1872. 49 kóla volt Rákóczy, Zápolya, Tököly ideje. De t. | ház az átalános szavazati jogot hazánkban igen sok commnnitás is gyakorolta, igy a Jászság és Kunság: és ez mintegy iskolája volt ama nép­nek, mindez eszét és gondolkozását kifejlesztette annyira, hogy bátran meg merem neki adni az átalános szavazati jogot. Sőt foglalkozási módja is hat politikai érettségének fejlesztésére. Ha­zánknak átalában földmivelő népe van; még az oly ember is, kinek egy talpalattnyi föld sincs birtokában, jogosan számitható földmivelőnek. Már pedig minden földmivelő ember önálló gaz­daságot folytat, neki gondolkoznia, működnie kell; a gondolkozás pedig az elmét fejleszti. Innen van az, hogy nálunk, habár írni és olvasni nem tudó, de mégis több értelmes, gondolkozó, judiciummal biró embert találunk, mint a kül­földön; mert külföldön 100,000-re megy azoknak száma, a kiknek nincs más dolguk, mint évről évre vagy szeget kalapácsolni stb., tehát ha még iskolázva voltak is, soha sem fogják a mi népünk eszejárását utóiérni; mert a folytonos ugyanegy munkában elméje eltompul. De hogy hazánk népe mennyire érett poli­tikailag, legjobban megítélhetjük abból, hogy ha figyelemmel kisérjük őt a politikai működés terén, mely ugyan ritkán adatik meg egy nem­zetnek, hogy nyilváníthassa abban való érettsé­gét; de fájdalom hazánkban épen ezen 23 év alatt alkalma alig volt a nemzetnek, hogy nyil­váníthassa érettségét. Ilyen volt 1848. Nagy próbáitatáson ment akkor a nemzet keresztül. Eltekintve attól, hogy minden magyar ember egytől egyig a szabadságügye mellett harczolt, hogy mily próbál tatáson ment keresztül a nép: tudhatják azok, kik vele közvetlenül érintkeztek. Tele volt az egész ország bujtogatókkal, ott, hol a hadi szerencse a magyar hadseregnek nem kedvezett, ígéretekkel, fenyegetésekkel próbálták meg a népet ; de mind hiába, mert mindig hiven szolgálta a szabadság ügyét. A nép már ekkor érettnek mutatta magát a politikai jogok gya­korlatára. Ha visszaemlékezünk, hogy 1861-ben mint lelkesedtek még azon polgárai is a hazának, kik nem birtak jogokkal, mint vártak egy jobb jövőt és midőn megszűnt az alkotmány és újból falu­ról falura jártak a bujtogatok, finanezok, nyom­tatott kis könyvecskéket hordtak és osztottak ki a nép között, melyben a nemzet akkori vezetői legesufosabban rágalmaztattak : nem akadt egy ember sem, ki hitelt adott nekik. Ez a nép érettségét bizonyítja, nemkülönben azon áldozat­készség is, melylyel életét a haza ügyének szentelte. Hogy megmutassam, mennyire érett e nép: megemlítem, miként még életénél is többet volt KÉPV. H. SAPLÓ 18i| XXIV. képes áldozni. Hivatkozom a königgratzi esata idejére. Az országgyűlés együtt ült, féltünk mindnyájan, hogy az osztrák lobogó diadal­maskodni fog. De a házban nem volt bátorsága áztat nyilvánitani senkinek, pedig mindenki hitte, hogy azon esetben hazám sorsa még roszabbra fog fordulni, a magyar harczosok kitanulták és átérezték ezt: nem küzdöttek, meghagyta veretni magát; és ekkor hozta a legnagyobb áldozatot, mert hazai dicsőségét áldozta föl. Hogy nem félénkségből tette ezt, megmutatta az által, hogy fogságában Önként fegyvert fogott és indult a haza felmentésére. Ha visszatekintünk a nép azon magatartására, melyet 1848. óta követett, azt hiszem minden félelem nélkül megadhatjuk neki a politikai jogok gyakorlatát, sőt a hála érzeté­nél fogva kötelességünk is azt neki megadni. De t. ház, nem is oly nagy tömeg az, mely az 1848-iki tőrvények értelmében a választásra képe­sítettekhez képest, még a választók sorába újból bevonatnék. Ha tekintjük értelmiségüket, ha akadna is olyan, a ki nemtudna azon joggal élni: ez való­ban csak annyi mint a tengerben egy csepp viz. He sértsük meg ezért azon magasztos elvet, hogy minden polgár jogosult arra, hogy jogait gya­korolhassa. Hiszen t. ház, ha a kormány nem félt a muszka vezetőket, a haza árulókat, kiket az 1861-ki országgyűlés azoknak nyilvánított: egy­hangúlag t. i. kik a bekövetkezendő kor­mánynak segédkezet nyújtanak hivataloskodásuk által, a kormányzásba felvenni és nem riadt vissza ettől, pedig azok értelmes emberek, ha kárt akarnak tenni,' a mint tettek is, ezt köny­nyebben tehetik; ha nem riadtak vissza azon sáskasereget, mely 1861-ben a hivatalokat és bírói állásokat elíoglalta, újból visszahelyezni. akkor ne féljenek azon értelmes népet is bevenni az alkotmány sánczaiba.(ZM#es?é.s a szélsőbahldahn.) T. ház! Még Csernatony t. képviselőtársam­nak leszek bátor egy pár észrevételt tenni. Ugyanis Csernatony t. képviselőtársam azt mondja, hogy a kiskorú gyermek is jogosult arra a vagyonra a melyet őrökőltt, de, hogy azért annak ke­zelése reá bizattassék, ugy hiszi, hogy senki sem fogná helyesnek tartani. T. ház! Azok után, a melyeket szerencsém volt elmondani s azok után, hogy inikópen viselte magát a nép a legközelebb múlt 23 év alatt, az hiszem senki nincs feljogosítva arra hogy ezen népetl gyermeknek mondja. Továbbá Csernatony t. képviselőtársam a köztársaságot hozzx fel, mint veszélyt. Ugyanis ezt mondja: „Azáltalános sza­vazatjogot én identificalom a respubiicával a hol átalános szavazatjog van, otb van respublica is; és a hol meg is szűnt a respublica: oit is, ez te­remte azt meg és ennek igy kell lenni É n pedig 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom