Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-474f

48 *M- •magos ülés április 3. 1872. 1851 után tettük — a nemzetiségekkel sirva foghatunk kezet; de akkor már késő lesz. De t. ház! vajon helyesnek és indokoltnak lehet-e ezen nemzetiségekkel való ijesztgetéseket f mondani? Szerintem sem indokoltnak, sem helyesnek; nem helyesnek azért, mert alkotmányos szabadságunkat semmi szin és semmi ürügy alatt feladni nem szabad, mert az föladása önnönlételünknek; nem indokoltnak, mert feltéve azt, a mit Csernatony Lajos t. képviselőtársam mond, hogy nemzetiségi mozgalmak dúlják e hazát — a mit el nem ismerek : — nem mutatta-e meg e nemzet mindig, hogy elég erős volt arra, hogy ezen dulásokat megfékezze? Igenis, 1848-ban is megmutatta azt,— hol az első katonától a legkisebb eszközig semmiből újonnan kellett teremteni, — hogy mind a nemzetiségi mozgalmakat, mind az osztrák hadsereget egyetemben le tudta verni: annálfogva azt hiszem kisszerű azon félelem, melyet a ház a nemzetiségek irányában mutat és tanusit. De egyátalában nem indokolt a kormánynak eljárása sem a nemzetiségek irányában. Igenis, feszült volt a viszony, — hogy is ne lett volna, — azon véres pusztítások következtében, melyek e hazában 1848. után történtek. Azon kormány, mely e hazában a kormányt átvette, mindenesetre első kötelességének kellett volna, hogy tartsa, e feszültséget megsemmisíteni. Es tette-e azt? nem; valahányszor alkalma volt a nemzetiségeket gyanúsította. Hányszor kérték a nemzetiségi képviselők itt, hogy mutassák meg azokat, a kik izgatnak; kérték, hogy büntessék meg azokat, de ne gyanúsítsák az egész nemzetiséget. Számtalanszor jött az elő, pedig ha azt tették volna: jobb szolgálatot teendettek volna a nemzetnek. Mi történt legközelebb az újvidéki esettel? Igaz, azt monda a belügyminiszter ur, nem akarom lázítani a hazát, nem akarom felizgatni s azért a vizsgálatot nem akarom bemutatni. De két szót, mely Iegizgatottabb volt benne, — még meg nem magyaráztatott az idegen és fekete kutya, — nem mulasztott el megmondani. Másrészről pedig, mint itt Maximovies képviselő társam az okmányokat felolvasta, azokban nem is volt arról szó ; mert annak az idegen szónak egészen más magyarázata van, annálfogva igenis a kormány nem teljesíti kötelességét arra, hogy a béke helyre álljon, az által sem, mi lesz azon törvénytelen eljárás folytán, a mi a választási felosztással Erdélyben követtetik. Hisz nincs egy képviselő sem, ki be ne ismerné azon igazságtalanságot ; de maga a kormány is beismeri, és még sem tesz semmit s örökké panaszkodnak, hogy az országot nemzetiségi mozgalmak dúlják, de arról, mi szüntetné meg ezen nemzetiségi mozgalmakat, arról nem gondolnak, hogy azok orvosolva legyenek. De, t. ház, arra nézve, hogy e tekintetből a szavazati jogot meg nem adjuk, vagy valami törvényt azért nem hozunk, mert a nemzetiségeket ott, a hol többségben vannak, majorizáltatni kell a törvény által: azt hiszem nem indokolt ez azért is, mert a magyar nemzetnek felsőbbsége sokkal természetest) alapon fekszik, minthogy ily mesterkélt törvényre szükséo- volna, ha oly természetes alapokon nem nyugodnék fensőbbsége: rég megszűnt volna már magyar lenni ; de bármikép ijesztgessenek, bármint zúdítják ellenünk a kormány eljárása a nemzetiségeket: mégis, magyar fog maradni; mert túlnyomó a természetes alap, melynélfogva a magyar supraematiáját gyakorolja; s épen e szempontból kiindulva, hogy e tekintetben is az egyenlőség alapja megadassák, s annál világosabban kitüntessék a magyar fajnak supraematiája: igenis kívánom, hogy az átalános szavazatjog behozattassék. Továbbá Ghyczy Kálmán képviselőtársam a czimkérdésre nézve azt monda, mindaddig, míg a műveltség és nevelés hazánkban oly átalános és rendszerezett nem lesz, hogy a polgárokat az által éretteknek mondhassa : nem kívánja az átalános szavazatjogot megadni. Én, t. ház, mindig a mellett voltam, a mellett is vagyok, hogy polgártársaink müveitessenek nemcsak írás, olvasásban, de más hazai, közjogi tudományokban is taníttassanak. De mindazáltal én tagadom azt, hogy a nép egyedül az irás és olvasásból meríthet magának alkotmányos önérzetet, önállást. A tapasztalás, az élet oly iskola, mely bizonyára nem kevésbbé fontos az ember művelődésére, mint azon oktatás, melyet az illető falujában a falusi oskolákban praeceptorától nyerhet. Már pedig, t. ház, talán egy nemzetnek sem volt Európában e téren annyi alkalma a politikai miveltséget megszerezni: mint volt a magyarnak, így, t. ház, ha veszszük azt, hogy Magyarországon munieipiumok levén; átalános szavazatjoga volt a nemességnek, azon nemesség szétszórva levén a falvakban, bizony azok voltak legszegényebb osztálya a nemzetnek, hisz hét szilvaíás nemességnek hittak: ezen mozgalom a nemességből átment a népre és megtanulta az alkotmányosságot. De ha későbbi időkre akarunk visszamenni, a hazaszeretet és a haza védelmében több alkalma volt a népnek gondolkozni; sőt gyakran vérét is áldozta. Minden támadás, mely Ausztriából jött Magyarország ellen: egy-egy nagy iskola volt a nép politikai érettsénekgé fejlesztésére. Ilyen is-