Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-474

474. országos ülés április 8. 1872. 31 viselő ur: „A census eszköz arra, hogy valamely idealistieus czélok ürügye alatt bizonyos külön érdek számára az összesség rovására valami mesterséges túlsúly biztosittassók." Ép ellenkezőleg, t. képviselő ur; a helyesen megállapított census eszköz arra, hogy a cse­kély vagyonú és csekély műveltségű társadalmi osztály fejszám szerint számitandó szavazatainak túlsúlya ellen a többi számra kisebb osztályok jogosult érdekei biztosíttassanak, hogy igy bizto­sítva legyen az államnak összes érdeke. A cen­sus " eszköz az egyensúlynak a társadalmi osztá­lyok közti föntartására. Azt gondolja t. bará­tom, hogy csak a vagyonos, a műveltebb osz­tálynak van külön érdeke; és azon társadalmi osztálynak, melyet emiitettem, külön érdeke nin­csen ? Nem felelhet ezen kérdésemre Mocsonyi Sándor ur tagadólag, mert maga mondotta azt, hogy minden uralkodó osztály identificálja saját osztálya érdekeit az állam érdekeivel. Egyesek lehetnek önzéstelenek; de egész osztályok önzés­telenségéről a történelem nem mesél' Ez nemcsak a vagyonosabb, miveltebb osz­tályokra alkalmazható, hanem alkalmazható a társadalmi organismusban létező más osztályokra is, melyek, mihelyt uralkodásra vergődnek, ha­sonlólag identificálják érdeküket az állam érde­kével, és ezen állításával, ugy hiszem, t. bará­tom megczáfolta azon másik állítását is, mely szerint a suffrage universel a vagyonosabb és miveltebb osztályoknak természetes uralmát so­hasem fogja megdönteni, hanem csak a mester­ségest; ha nem is volna ezen állítása már tény­leg megczáfolva azok által, a mik legközelebb Parisban történtek. Áttért azután Mocsonyi képviselő ur azon nyilatkozatoknak tárgyalására, a melyek némi ag­gályt nyilvánítottak nemzetiségi szempontból az átalános szavazat jog ellen. Midőn én is beszédé­nek e részére térek át, elsőben is kijelentem, hogy azok, a miket mondani fogok, Erdélyre egyátalában nem vonatkoznak, mert abban tö­kéletesen egyetértek több előttem felszólalt kép­viselő urakkal, hogy az erdélyi választási tör­vény nagy igazságtalanságot foglal magában, melynek megszüntetése elkerülhetlen. Én nem akarok tovább ez alkalommal szólni a nemzetiségi kérdésről, mert azt ezen discussió keretében kimeiitőleg tárgyalni nem lehet. A nemzetiségi kérdésnek félig való tárgyalása pedig a legroszabb, a mit gondolni lehet. De még ugy sem tárgyalhatom a nemzetiségi kérdést habár részben is, hogy azokra válaszoljak, a mik e tekintetben némely képviselő urak által mon­dattak. Mert midőn Helfy képviselő ur azt mon­da, hogy mi magunk csináljuk a nemzetiségi kérdést, mert nem merjük magasra emelni a szabadság és egyenlőség zászlaját, s ugy kell ki­elégíteni a nemzetiségeket, hogy ne maradjon fel lehetsége is annak, hogy azokat ellenünk va­laki felhasználhassa ; midőn tovább Román Sán­dor képviselő azt mondja, hogy nemzetiségi kér­dés mindig lesz, míg szabadságkérdés lesz, oldja meg a törvényhozás a szabadság kérdését, és meg lesz oldva a nemzetiségi kérdés is. Bocsánatot kérek, meglehet, hogy e hiba bennem van, de ily átalánosságra, hogy miként lehessen vála­szolni : én részemről fel nem foghatom; hacsak azt nem akarnám válaszolni, hogy nem tudom komolyan tárgyalni azon túlzásokat, a melyek­nek, ha czéljok van, czéljok csak az lehet, hogy azon valótlanságot hitessék el, hogy Magyaror­szág nem-magyar ujku polgárai páriák, és hogy csak a nemzetiségi képviselők azok, kik igaz tá­mogatói ai szabadság és alkotmányosságnak e házban és országban. Én tehát csak annyiban fogom a nemzetiségi kérdést érinteni, a meny­nyiben az átalános szavazati joggal összekötte­tésben van. Azon érzékenységet, melylyel Mocsonyi és Román Sándor képviselő urak azon képviselőtár­saink nyilatkozatait fogadták, kik az átalános szavazati jogra nézve nemzetiségi szempontból némely aggályokat nyilvánítottak, tökéletesen indokoltnak és megfoghatónak találnám : ha az átalános szavazatjognak megtagadása, a census­nak megállapítása valami sértést foglalna ma­gában a nemzetiségek egyenjogúsága ellen. Ha mi azt kivánnók, hogy legyen egy külön census a magyar ajkú polgárok számára, és legyen külön census a más, nem-magyar ajkú polgárok számára; ha azt akarnók, hogy különböző mér­tékkel méressék a választói jog a különböző nemzetiségi polgároknak, ha ezt kívánnánk : ak­kor nagy igazságtalanságot kívánnánk, súlyos politikai bűnt követnénk el; de mi nem ezt mondjuk, mi azt mondjuk : legyen census, de legyen census a nemzetiségekre való tekintet nélkül az egész országban. Ki mondhatja tehát azt. hogy ebben igazságtalanság rejlik a nemze­tiségek iránt ? ki mondhatja azt, hogy ez a nem­zetiségek egyenjogúságának megsértése? Ez ép ugy nem sérti a nemzetiségek jogegyenlőségét, mint nem fogná megsérteni az, hogy ha az áta­lános szavazati jog a haza minden polgárára nemzetiségre való tekintet nélkül kiterjesztetnék. (Helyeslés.) Tovább megy Mocsonyi Sándor képviselő ur és azt mondja: „Tehát bizalmatlanság a nem­magyar ajkú nemzetiségek iránt, oka az átalá­nos szavazati jog megtagadásának, mondja, hogy ő évek előtt megmondta, hogy ha a parlament azon erős meggyőződésből indul ki, hogy a nem­magyar ajkú nemzetiségek nagy zöménél Ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom