Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-474
474. országos ülés április 8. 1872. 31 viselő ur: „A census eszköz arra, hogy valamely idealistieus czélok ürügye alatt bizonyos külön érdek számára az összesség rovására valami mesterséges túlsúly biztosittassók." Ép ellenkezőleg, t. képviselő ur; a helyesen megállapított census eszköz arra, hogy a csekély vagyonú és csekély műveltségű társadalmi osztály fejszám szerint számitandó szavazatainak túlsúlya ellen a többi számra kisebb osztályok jogosult érdekei biztosíttassanak, hogy igy biztosítva legyen az államnak összes érdeke. A census " eszköz az egyensúlynak a társadalmi osztályok közti föntartására. Azt gondolja t. barátom, hogy csak a vagyonos, a műveltebb osztálynak van külön érdeke; és azon társadalmi osztálynak, melyet emiitettem, külön érdeke nincsen ? Nem felelhet ezen kérdésemre Mocsonyi Sándor ur tagadólag, mert maga mondotta azt, hogy minden uralkodó osztály identificálja saját osztálya érdekeit az állam érdekeivel. Egyesek lehetnek önzéstelenek; de egész osztályok önzéstelenségéről a történelem nem mesél' Ez nemcsak a vagyonosabb, miveltebb osztályokra alkalmazható, hanem alkalmazható a társadalmi organismusban létező más osztályokra is, melyek, mihelyt uralkodásra vergődnek, hasonlólag identificálják érdeküket az állam érdekével, és ezen állításával, ugy hiszem, t. barátom megczáfolta azon másik állítását is, mely szerint a suffrage universel a vagyonosabb és miveltebb osztályoknak természetes uralmát sohasem fogja megdönteni, hanem csak a mesterségest; ha nem is volna ezen állítása már tényleg megczáfolva azok által, a mik legközelebb Parisban történtek. Áttért azután Mocsonyi képviselő ur azon nyilatkozatoknak tárgyalására, a melyek némi aggályt nyilvánítottak nemzetiségi szempontból az átalános szavazat jog ellen. Midőn én is beszédének e részére térek át, elsőben is kijelentem, hogy azok, a miket mondani fogok, Erdélyre egyátalában nem vonatkoznak, mert abban tökéletesen egyetértek több előttem felszólalt képviselő urakkal, hogy az erdélyi választási törvény nagy igazságtalanságot foglal magában, melynek megszüntetése elkerülhetlen. Én nem akarok tovább ez alkalommal szólni a nemzetiségi kérdésről, mert azt ezen discussió keretében kimeiitőleg tárgyalni nem lehet. A nemzetiségi kérdésnek félig való tárgyalása pedig a legroszabb, a mit gondolni lehet. De még ugy sem tárgyalhatom a nemzetiségi kérdést habár részben is, hogy azokra válaszoljak, a mik e tekintetben némely képviselő urak által mondattak. Mert midőn Helfy képviselő ur azt monda, hogy mi magunk csináljuk a nemzetiségi kérdést, mert nem merjük magasra emelni a szabadság és egyenlőség zászlaját, s ugy kell kielégíteni a nemzetiségeket, hogy ne maradjon fel lehetsége is annak, hogy azokat ellenünk valaki felhasználhassa ; midőn tovább Román Sándor képviselő azt mondja, hogy nemzetiségi kérdés mindig lesz, míg szabadságkérdés lesz, oldja meg a törvényhozás a szabadság kérdését, és meg lesz oldva a nemzetiségi kérdés is. Bocsánatot kérek, meglehet, hogy e hiba bennem van, de ily átalánosságra, hogy miként lehessen válaszolni : én részemről fel nem foghatom; hacsak azt nem akarnám válaszolni, hogy nem tudom komolyan tárgyalni azon túlzásokat, a melyeknek, ha czéljok van, czéljok csak az lehet, hogy azon valótlanságot hitessék el, hogy Magyarország nem-magyar ujku polgárai páriák, és hogy csak a nemzetiségi képviselők azok, kik igaz támogatói ai szabadság és alkotmányosságnak e házban és országban. Én tehát csak annyiban fogom a nemzetiségi kérdést érinteni, a menynyiben az átalános szavazati joggal összeköttetésben van. Azon érzékenységet, melylyel Mocsonyi és Román Sándor képviselő urak azon képviselőtársaink nyilatkozatait fogadták, kik az átalános szavazati jogra nézve nemzetiségi szempontból némely aggályokat nyilvánítottak, tökéletesen indokoltnak és megfoghatónak találnám : ha az átalános szavazatjognak megtagadása, a censusnak megállapítása valami sértést foglalna magában a nemzetiségek egyenjogúsága ellen. Ha mi azt kivánnók, hogy legyen egy külön census a magyar ajkú polgárok számára, és legyen külön census a más, nem-magyar ajkú polgárok számára; ha azt akarnók, hogy különböző mértékkel méressék a választói jog a különböző nemzetiségi polgároknak, ha ezt kívánnánk : akkor nagy igazságtalanságot kívánnánk, súlyos politikai bűnt követnénk el; de mi nem ezt mondjuk, mi azt mondjuk : legyen census, de legyen census a nemzetiségekre való tekintet nélkül az egész országban. Ki mondhatja tehát azt. hogy ebben igazságtalanság rejlik a nemzetiségek iránt ? ki mondhatja azt, hogy ez a nemzetiségek egyenjogúságának megsértése? Ez ép ugy nem sérti a nemzetiségek jogegyenlőségét, mint nem fogná megsérteni az, hogy ha az átalános szavazati jog a haza minden polgárára nemzetiségre való tekintet nélkül kiterjesztetnék. (Helyeslés.) Tovább megy Mocsonyi Sándor képviselő ur és azt mondja: „Tehát bizalmatlanság a nemmagyar ajkú nemzetiségek iránt, oka az átalános szavazati jog megtagadásának, mondja, hogy ő évek előtt megmondta, hogy ha a parlament azon erős meggyőződésből indul ki, hogy a nemmagyar ajkú nemzetiségek nagy zöménél Ma-