Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-474
32 4 '4 országos fl gyarország államiságának eszméje nincs meghonosítva: akkor a törvényhozás más utón nem haladhat, mint haladt eddig; ha Magyarország J fönállását saját meggyőződése ellenére koczkára tenni nem akarja. Midőn Mocsonyi képviselő ur ezen nagyfontosságú szavakat mondotta, ngy véltem, hogy beszédét eképen fogja folytatni : Minő badar beszédek ezek, merő ráfogás, a mivel Magyarország nem-magyar ajkú nemzetiségei gyanusittatnak. A nem-magyar ajkú nemzetiségek zöménél meg van honositva a magyar államiság eszméje; nem léteznek a nem-magyar ajkú nemzetiségek kebelében oly irányzatok, melyek végtörekvésőkben, egyrészről Délszlávia, más részről Dakórománia részére akarják igénybe venni Magyarország területét, s habár Román Sándor képviselő ur tegnap kijelentette is, hogy e haza nem a polgárok, hanem a nemzetiségek összeségéből áll: mégsem léteznek oly irányzatok, melyek Magyarországból nemzetiségi szövetséget akarnának alakítani, melyben a benső összekötő kapocs azután a nemzetiségek versenygése, vetélkedése , meghasonlása lenne: nem lehetséges, hogy a lajthántuli egy nagy szláv faj fajrokonai közt szt. István birodalmában ezen birodalom belegységének. önálló államiságának megdöntésére szövetségeseket nyerhetni, alaposan remélhesse; nem lehetséges, hogy az osztrák öszbirodalmi eszmének az országok foederatiója utján újonnan életbe léptetése Magyarország nem-magyar ajkú nemzetiségei közt rokonszenvre találjon. Ha t. barátom mindezeket vagy ezekhez hasonlókat mondotta volna; akkor joga volna panaszt emelni azon nyilatkozatok ellen, melyek némely képviselők részéről nemzetiségi szempontból tétettek, s mindezeket t. barátom egy nagyon rövid országgyűlési beszéd keretében is elmondhatta volna. ! De t. barátom nem szólt ezekről, ő hallga- I tott. En nem mondom hogy hallgatása bizonyítéka annak, hogy léteznek az emiitett iránj-za- , tok; de annyit merek állítani, hogy senkit e > házban meg nem nyugtatott. Román Sándor t. képviselő ur világosabban szólott. 0, miután kereken kimondotta, hogy a nemzetiségi képviselők nem elvrokonságból ülnek itt, e helyen közöttünk, hanem kényszerhelyzetből, mert sem a kormány, sem a többség nem nyitott számukra helyet, melyen becsülettel megállhatnának, kimondotta azután, — ha szavait jól fogtam fel, — hogy a nem-magyar ajkú nemzetiségek tagjainak kebelében a hazaszeretet nem lángol. Okát is adta, hogy miért nem lángol a hazaszeretet a nem-magyar ajkú nemzetiségek kebelében : azért, mert a nemzetiségek nem jogokban, hanem csak teherben egyenlők a magyar nemzetiségű polgárokkal, s mert a nemiég április 3. 1872. » magyar ajkú nemzetiségektől a jog megtagadtatik. Bocsásson meg a t. képviselő ur, ha azt mondom, hogy ő maga sem hiszi a mit mondott ; mert ha lehet valamit bizonyossággal állítani : bizonyossággal lehet állítani azt, hogy nincs polgári jog, melyet a magyar ajkú nemzetiség valamely tagja élvez, melyet hasonlóképen ne élvezne ez ország nem-magyar ajkú nemzetiségeinek bármely tagja is; (Átalános élénk helyeslés) minden állami jogban, mely a magyar ajkú polgároknak az állam által megadatott, egyiránt részesülnek a honnak többi polgárai is; {Helyeslés. Igaz! Ugy van!) s ha Román képviselő urnák panaszra alkalmat netalán a hivatalos nyelvnek használata szolgáltatott: akkor kérem őt, hogy méltóztassék figyelembe venni, hogy e kérdés nem csupán nemzetiségi szempontból, hanem az ország politikai és közigazgatási kormányzása lehetőségének szempontjából, és mivel kormány nélkül egy nemzet, egy ország sem állhat fön, Magyarország fönállhatásának szempontjából is bírálandó meg, és nem hiszem, hogy állithassa valaki, hogy lehetséges legyen Magyarországot hét nyelven kormányozni. {Átalános helyeslés.) Messze vezetne, ha ez eszméket tovább is elemezni akarnám, (Halljuk!) én csak azokra akarok ez alkalommal szorítkozni, a mi a tárgy keretébe tartozik, és Román Sándor ur nyilatkozatára csak azt jegyzem meg, hogy bármi ok legyen az, helyes vagy nem helyes, mely azon hangulatot előidézte a nem-magyar ajkú nemzetiségek körében, melyet a t. képviselő ur említeni méltóztatott': annyi minden esetre bizonyos, hogy ő e hangulat létezését constatálta, (Ugy van!) azt mint tényt állította elő és ezáltal részben legalább igazolta azon képviselő urak aggályait, kik nemzetiségi szempontból szólaltak fel, igazolta azon aggályokat, melyeket megtámadott. Végre, t. ház! Mocsonyi képviselőtársam beszédének végére érek, és végére fogok érni ezzel azoknak is, a miket mondani kívántam. (Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő ur : „Csak egy politika helyes, a jog politikája, az emberi tévelygések labyrinthusából kivezető ariadnei fonal a jog érzete, a jog eszméje ; a jog eszméje változik ugyan a korszakok szerint, egyben igazságtalanságnak tartatik, a mi a másikban igazság volt; de van a jog eszméjének örök jellemvonása, a jogegyenlőség, s ez indokolja az átalános szavazati jogot." Különös, hogy biztos ariadnei fonal gyanánt állíttatik fel egy oly eszme, melynek tartalma korszakok szerint változik, egyszer igazságot, egyszer igazságtalanságot jelent; de ettől eltekintve, részemről is elfogadom azt, hogy a
