Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-484
286 48 *» <"***&* * lés ApriUs IS. 1872. Sne is vitázzunk e tekintetben meddő theoriák és puszta formák fölött. Mondva volt e ház mindkét oldalán, magam is emiitettem egyik beszédemben: miként nemzetek függetlenségét, épen ugy mint birodalmak nagyhatalmi állását, decretálni nem lehet ! (Helyeslés.) Egy müveit, erkölcsös, munkás, vagyonos, összetartó, s mind ezeknél fogva erős nemzet nehéz körülmények közt is megvédi függetlenségét; mig egy műveletlen, tunya, szegény, önmagában meghasonlott, s azért gyenge nép a sors véletlen esélyeitől fog függni mindig. (Helyeslés.) Szerezzük meg tehát mindenekelőtt függetlenségünknek feltételeit; (Helyeslés) legyünk szigorúak az erkölcsökben, tanuljunk, hogy müveitek, (Tetszés.) dolgozzunk, hogy vagyonosok, (Helyeslés.) tartsunk össze, hogy erősek lehesünk, és függetlenek leszünk; (Élénk helyeslés); különben soha! — habár aranybetükkel irnók is a függetlenségnek üres czimét törvénykönyveink minden lapjára. (Helyeslés.) Ugy, de ez munkával jár! A függetlenség feltételeit nem szerezhetni meg magas hangzású phrasisokkal és bármily ékesen szerkesztett beszédekkel, (Hosszas helyeslés.) hanem nehéz, kitartó munkával, és sok önmegtagadással; (Helyeslés.) a mi nálunk annyival nehezebb, mivel nekünk amúgy is temérdek teendőnk van, mert mostoha körülményeink közt sokban hátra maradtunk, s ezért reánk annyi megoldandó feladat vár, hogy mi valóban egyetlen tehetséget s egy perczet se nélkülözhetünk a veszteség fájdalmas érzete nélkül. Tekintsük közéletünk bármelyik ágát, mindenfelé csak kezdeményezésekkel, csak félig elkészült állapotokkal találkozunk; munka, dicsőség mindenfelé sok, juthat mindenkinek elég : csak legyen ugyanannyi képesség és buzgóság. (Élénk tetszés.) Es ha csak ennyi volna minden bajunk! — ha nem várakoznék reánk sok más rendkívüli munka, melyre helyzetünk sajátsága kényszerit. Ami helyzetünk nem olyan kedvező, körülményeink, nem olyan simák, melyek közt egész figyelmünket csakis rendes dolgainkra fordithatnók. A mi közéletünkben sajátságos nehézségek merülnek fel, s ezeket külviszonyaink még inkább súlyosbítják! Mindenki el fogja találni, hogy az úgynevezett nemzetiségi kérdést értem, melynek megoldását mindaddig szerencsésnek nem nevezhetjük, mig az oly sokoldalú megelégedetlenségnek forrása marad. Sem ideje, sem helye, hogy erről most itt tüzetesen értekezzem ; én csak reá akartam mutatni a bajra, melyet orvosolni, és az igazság és méltányosság szerint, — de mindenesetre állami létünk biztositékainak megingatása, vagy épen feladatása nélkül kell eligazítanunk. (Hosszas helyeslés.) Megint egy ujabb ok, mely követeli, hogy bármi, különben fontos, de később is eligazítható dolgaink miatt, pártokra ne szakadozzunk, mig nemzetiségünk jövőjét is minden eshetőségek ellen nem biztosítottuk. (Zajos helyeslés.) A másik nehézség Horvátországban merült fel legújabban. (Halljuk!) Erre csak annyit kívánok megjegyezni: bármik legyenek Horvátországnak aspiratiói, egy consolidált, egyetértő, erős államhoz minden viszonyok közt inkább fog az csatlakozni, mint egy önmagában meghasonlott gyenge nemzethez, melynek bizonytalan sorsához jövőjét kötni óvakodni fog. (Nagy helyeslés.) Parancsolja az egyetértést még egy más komoly körülmény, — helyesebben mondva egy 1 nagy veszély, mely nem csak minket fenyeget; de, mint napról-napra terjedni kezd, Európát, sőt az egész müveit világ ezer éves társadalmi rendjének alapját készül megtámadni, — s ez a communismus százféle elágazásában, mely közös ellenséggel szembe kell szállani nekünk is, ha az európai népek családjához kívánunk számíttatni; de hogyan tehetjük ezt egyetértés nélkül, megszakadozva, s egymás ellenében oly rideg állásokat foglalva el, melyek közé a közös ellenség mint órv belopódzhatik, — majd az egyik majd a másik, majd a harmadik félnek ajánlva fel ravasz szolgálatait, hogy gyengítse mindig az erő sebbet, istápolja, sőt hatalomra segítse a gyengét; de csak azért, hogy ezt, mint idő szerinti hatalmast, szintén megbuktassa, és igy egy másután, mindig igy, mig minden párt erejéből kifogyva végre mindenik képtelen legyen a közügyek vezetésére, és a társadalom martalé| kul essék a közös ellen karjaiba, hogy azt iszonyú | pusztításaival feldúlhassa. (Élénk helyeslés.) A munkának kétségkívül megvannak saját jogos követelményei, melyeket ignorálni nem szabad; fejlődő viszonyaink között kérdésen kivül meg kell adni a munkás osztálynak is az előbbre haladt műveltség áldásaiból azon részt, mely őt megilleti; de ha az igazság és méltányosság határain túl lép követeléseivel és saját önös érdekeit a közérdek fölibe emelve az állami lét alapjait fenyegetni, sőt megtámadni is merészkedik, mint veszedelmes közös ellenséget csirájában kell elfojtani. (Helyeslés). De ehhez erő kell; erőt pedig csak összetartó egyetértés nyújt! Létének jogosultságával minden állam csak addig bir, mig rendeltetését a nemzetek nagy családjában betölti; mihelyt erre nem képes, az első vihar elsöpri, vagy ha ez nem következik be, türetik addig, mig vagy magában felbomlik
