Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-484

4S4. országos ülés április 15. 1872. 28? satnya élete, vagy idegen érdekeknek tetszik fe- I lette rendelkezni. (Nagy tetszés.) Mily szomorú kilátás, ha rendeltetésünknek meg nem felelhetnénk! — ha pártviszály és visszavonás annyira elgyengitenének, hogy a világ kérdései megoldásánál nekünk jutandó szerepre alkalmatlanoknak találtatnánk! — pedig azok leszünk, ha a nehéz és válságos időkben a kicsinyes ambitiókat, az önös magán érdekeket, a képzelet világában repkedő ábrándokat, az elbizakodó önhittséget, irigységet és az emberi gyengeségeket uralgó száz meg annyi apró szenvedélyeket legyőzni, mindezeket az okosan számoló gyakorlati bölcseségnek alárendelni, és a közérdeknek áldozatul hozni nem fogjuk: privatum commodum, latens ódium, inexpers juvenile consilium: haec tria perimunt Eegna omnia! Bocsánat uraim, hogy e tárgy körül ily hévvel és tán bővebben szólottam; (Halljuk! Halljuk!) ámde keblem legbensőbb meggyőződése adá nyelvemre a szavakat, hitemről tettem vallomást, melynek igazságáért, aggodalmaimat panasziám el, melyeknek elhárításáért, s reményeimet fejeztem ki, melyeknek teljesüléséért mindenemet bármikor feláldozni kész vagyok. {Éljenzés.) Mert én igenis hiszek Magyarország jövőjében, nemcsak mert szeretem hazámat, hanem mert bizom annak erejében és képességében! Hiszem, hogy Magyarország szép, boldog és szerencsés lehet, de csak ugy, ha az egyetértés égi szelleme szállja meg népeit, ha el nem ragadtatva semmi irányban nem téved szélsőségekre, hanem gyakorlati józansággal rendezi alkotmányos szabadságát; ha tiszteli a törvényt, ostorozza a bűnt, ha ápolja a vallásos erkölcsiséget és azt magasan fölibe emeli a romlottságnak, melyet megbüntet és megvet. (Tetszés.) Még egyszer bocsánatot kérek, hogy ismét eltértem tulajdonképeni feladatomtól, {Halljuk.) és hogy a lefolyt országgyűlésnek eredményeivel eddig alig foglalkoztam, pedig minden munkának befejezése után az első természetes kérdés, melylyel találkozunk: sikerült-e és teljesültek-e a hozzá kötött remények %! E kérdések utóbbikára ép oly könnyű a felelet, mint nehéz kielégítő választ adni az elsőre. Vizsgáljuk hát az elsőt, mint nehezebbet. A munka sikerét többféle értelemben foghatni fel: teljesen sikerültnek mondható egy országos mü, midőn az tökéletesen be van fejezve, midőn annak alapja, oszlopai, felszerelése letéve, felépítve, berendezve és az egész betetőzve ugy készen áll, hogy századokkal daczolhasson. Ily sikerrel nem dicsekedhetünk, de ezt talán nem is várta, méltányosan nem is várhatta senki. Öt éve annak, hogy visszanyertük az alkotmányos tért, és hogy országgyűléseink előtt felelős kormányférfiak ülnek ; minden esetre sokkal csekélyebb idő, mint mennyi alatt egy nemzet majd ezer éves alkotmányát gyökeresen átalakíthatná , azt az eddigi merőben kiváltságos alapról az egyenjogúság alapjára átépíthetné, ég a régi hagyományú jogos viszonyoknak méltányos megoldását keresztül vihetne! E tekintetben, bár sok történt, kétségkívül még igen sok tenni való maradt. Van-e munkánknak sikere egy más értelemben? t. i. előre haladtunk-e, mutathatunk-e fel eredményeket ? Erre mindenki, ki elfogulatlan, határozott igennel fog felelni; mert a szentesitett törvényeknek nem számát de lényegét tekintve nem tagadhatja senki, hogy azok közt a hatóságok és községek, meg az első biróságu törvényszékek rendezése jelentékeny érdemüek és a felelős kormányzásnak és az alkotmányos életnek feltételeit képezik; továbbá a népnevelés, a kereskedés és ipar, a közlekedés és államjavak jövedelmeinek emelésére fordított tetemes pénzösszegek és czólszerü beruházások ismét oly fontos intézkedések, melyeknek hasznos és üdvös volta mindenki által elismertetik. Van azonban az általam feltett első kérdésnek egy harmadik értelme: kielégítő-e a kivívott siker, tekintve: a letelt időt, és azon hosszas és fáradságos tanácskozásokat, melyeket arra fordítottunk 1 helyes irányban müködtünk-e ? s amit létesítettünk, vezet-e a kitűzött és mindnyájunk által óhajtott czélra? Ez már megint olyan kérdés, mely felett ítéletet mondani e helyről nem vagyok hivatva; erről a közvélemény, a legközelebbi választások fognak döntőleg uyilatkozni; én csak constatálhatom és újra igazolhatom azon szomorú tényt, miként igen sok szép és jogosult remények hiúsultak meg, melyek a lefolyt országgyűléshez voltak és méltán voltak csatolva, ami nagy veszteség ! Nem feszegetem e veszteségnek azon okait, melyeket az egyik vagy másik pártnak szoktak sze mére vetni, nem említem azokat se, melyekért egyrészről a kormányt, másrészről az ellenzéket vádolják; én e bajnak okát mélyebben keresem, és ugy hiszem, megtalálom azt a képviselőház munka rendszerének czélszerütlens égében; mert meggyőződtem arról, hogy a képviselőháznak munka beosztása hibás, szabályai határozati anok, melye k miatt a pártoknak egy kissé nagyobb feszültsége mellett a siker vagy egészen meghiúsul, vagy csak igen nehéz és hosszas vajúdások után vívható ki! (Halljuk! HalljuM) Ugyan kérdem én : 1) Lehet-e az évnek majdnem 9 — 10 hónapján át tartó országgyűlési időszakok mellett akár