Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-482

482. országos ülés április 12. 1S72 255 azt, hogy javaslatom ezen része legkevesebb támadásban részesült. Ami javaslatomnak azon részét illeti, melyben ki van mondva, hogy mindazok, kik úrbéri községekben egynegyed telek/ vagy az egynegyed telek és tartozékainak megfelelő külsőségekkel- és belsőségekkel birnak, vagy pedig oly ingatlanoknak vannak birtokában, melyek után annyi adó fizettetik, a mennyi azon községbén a legkevésbbé megrótt egynegyed telek után fizettetik : ebben sincs jogfosztás, ebben sincs visszalépés az 1848-iki törvénytől;mert hisz az 1848diki törvény- és úrbéri községekben a választó jog gyakorolhatására minimumként egynegyed telket állit föl, hogy pedig e teleknek voltak tartozékai, minők a legeltetési, fajzásiésnádlásijog: tagadni nem lehet; hogy e jog a tagositás után egy bizonyos föld, erdő, nádas által pótoltatott : világos, és igy azt hiszem, nem kell soká bizonyítani, hogy javaslatom ezen pontja nem viszszalépés az 1848-iki törvénytől. (Helyeslés jobb felől.) Ép oly kevéssé foghatni visszalépést és jogfosztást javaslatom azon részére, mely kimondja, hogy mindazok, a kik városokban vagy egyéb községekben 100 írt jövedelmet tudnak kimutatni birtokuk vagy tőkéjök után : azok is meghagyatnak a választói jogban. Hisz az 1848. évi törvény is ezt rendeli. Mi csak azt kívánjuk, hogy mutassák ki, nehogy visszaélések forduljanak elő : vajon csakugyan megfizetik-e a 100 frt jövedelem után a tőrvényesen kiszabott adót. Ha megfizetik : akkor van 100 forintnyi jövedelmök, és eszerint választók. Ha nem fizetik meg az adót, akkor csak két eset állhat elő: vagy nincsen 100 frt jövedelműk, és akkor nem illeti meg őket az 1848. V. t. czikk alapján a választói jog;vagy van nekik 100 frtnyi jövedelmök, de eltagadják és megcsalják az államot: ámde csalókat felruházni polgári jogokkal nem lehet a törvényhozás feladata. {Élénk helyeslés jobb felől. Nagy nyugtalanság bal felől.) Hasonlót mondhatnék j'avaslatom azon részéről, melyben az foglaltatik, hogy falusi községekben azon iparosok, kik 6 frtnyi adót fizetnek, szintén szavazatjoggal bírnak.Az 1848-íki törvény azt mondja, hogy mindazon mesterember bir szavazati joggal, ki egy segéddel dolgozik. Az 1868-iki törvény pedig rendeli, hogy azon mesterembernek 6 frtnyi adót kell fizetnie. Tehát igen világos dolog, hogy a mint megfizeti a 6 frtot, dolgozik egy mesterlegénynyel és szavazatjoggal bir. Mindezen pontokra nézve tehát alegroszabb szándékkal sem lehet bebizonyítani, hogy jogfosztást vagy jogbitorlást foglalnak magokban. (Élénk helyeslés jobb felől. Nagy mozgás bal felől.) En azonban igazságos szeretek lenni, és elismerem, hogy Aan javaslatomnak két pontja, melyre nézve a kételyeknek van némi jogosultságuk. Az egyik pont vonatkozik a városi iparosokra. (Egy hang bal felől: Ugy van!) Igenis, ugy van ! A másik vonatkozik a városi háztulajdonosokra. Én azonban bátran mondhatomj hogy a javaslatnak ezen részében sem foglaltatik a legkisebb jogfosztás sem. (Halljuk !) Elismerem azonban, hogy e tekintetben különösen az iparosokra nézve nem támaszkodhattunk a törvény oly positiv intézkedéseire, mint a milyen a falusi községeknél rendelkezésüokre állott. Az 1848-iki törvény azt mondja, hogy szavazatjoggal birnak a varosban azon iparosok, kik egy mesterlegénynyel dolgoznak, továbbá gyárteleptulajdonosok, kereskedők. Itt arról volt szó, hogy mi a visszaéléseknek elejét vegyük és szabatositsuk a tőrvényt, vagyis-, hogy találjunk kulcsot arra nézve, hogy mily alapon igtattassanak be ezek a választók névjegyzékébe. Fölvettünk tehát igen egyszerűen 100 frt évi jövedelmet, és én azt állítom, hogy e mellett nincs városi iparos, nincs városi kereskedő, nincs városi gyártulajdonos, aki ne jutna a választók sorába. Mert kérdeni, képzelnek-e önök oly városi iparost, kereskedőt és gyártulajdonost, kinek 100 frt évi jövedelme ne volna? Hisz ha száraz kenyérrel akarja tartani családját és ruházatra semmit sem költ : akkor sem él meg kevesebb jövedelemmel. (Élénk helyeslés jobb felől. Ellenmondás. Zaj bal felől.) Tehát mi következik ebből? Az, miszerint ha önök szerint e törvényjavaslat folytán sokan fogják elvesztem e jogot : az jele annak, hogy sokan tagadják el jövedelmeket, és sokan akarják az államot megcsalni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Már pedig mi joggal követelik önök, hogy ez országban, a hol a törvény iránti tisztelet anélkül is laza, hogy addig, mig Amerikában az ily csalók a legszigorúbban büntettetnek : itt a legszebb polgári joggal ruháztassanak föl. (Zajos hosszas helyeslés jobb felől. Ellenmondás bal felől.) . Ennek — engedelmet kérek — nincs morálja, és a minek nincs morálja: azt törvénybe igtatni nem szabad, nem lehet! Ugyanezt mondhatom a törvényjavaslat azon részére is, mely a városi háztulajdonosokról szól. Az 1848. törvény azt mondja, hogy szavazattal birnak a városban mindazok, kik 300 forint értékű ház tulajdonosai. Már első beszédemben bátor voltam kijelenteni, hogy nincsen roszabb alapja az összeírásnak a becslési rendszernél, mert a- becslési rendszer adja meg az alkalmat a legtágasabb korteskedések és visszaélésekre, különösen ez esetben; mert tapasztalásból tudjuk, hogy a jobboldali összeírok minden