Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-482

254 482, országos ülés április 12. 1872. volna igénybe, ámbár megvallom, hogy még erre is öt hónapot tökéletesen elégnek tartok. Ha a javaslatomban ajánlott állandó névjegyzék el­készítése nagyobb tanulmányozást, több szakis­meretet igényelne., vagy ha keresztülvitele sok­kal több időt venne igénybe, mint a mennyit a jenlegi összeírásnál kell alkalmazni: akkor igen­is igazolt volna a vád, már csak azon szem­pontból is, hogy az országgyűlés mielőbb össze­jöhessen . Ámde a törvényjavaslat beterjesztése és az aratás ideje közt nyolczhavi időszak van : pedig utóvégre is csak oda kellett volna, és né­zetem szerint oda kell ma is törekedni, hogy a választások lehetőleg a jövő aratás előtt ejtes­senek meg. Yagy ha az én javaslatom oly válasz­tási eljárást ajánlott volna, mely a mostaninál complicáltabb és nehézkesebb, melynek tanul­mányozása hosszabb időbe kerül : akkor talán némi értelme volna az önök ellenvetéseinek. De midőn oly javaslattal léptem elő, melynek első részében nem foglaltatik egyéb, mint szabato­sitása az 1848-iki törvényeknek; (Élénk etten­lenmondás bal felöl. De ugy van! jobb felől), mint­egy oly .magyarázata az 1848-ki törvényeknek, melyet már igen sok törvényhatóság eddig is adoptált és érvényesített, (Ugy van! jobb felől), a mely tehát semmi, vagy igen kevés ujat tar­talmaz ; midőn az általam proponált állandó névjegyzék elkészítése semmivel sem igényel több szakismeretet és időt, mint az eddigi lajstromok elkészítése ; midőn a javaslatomban foglalt vá­lasztási eljárás, különösen ugy, a mint azt a központi bizottság • beterjesztette, csaknem egé­szen azonos a régi eljárással: akkor megvallom t. ház, nem értem, mi hátrány keletkezett volna az országra a törvényjavaslat ez Idő szerinti beterjesztéséből és tárgyalásából. (Helyeslés jobb felől. Mozgás a bal oldalon.) Hallottam önök ellenvetéseit, ismételték önök elégszer, hogy épen az a baja a javaslat­nak, miszerint a censust nem szállítja alá, hogy Erdélyben nem változtatja meg a választó-kerü­leteket. Ezekre nézve kénytelen vagyok ismé­• telni azt, hogy a censust megváltoztatni csak akkor jó, helyes és czélszerü: ha ezen változta­tás maradandóságra számithat, és ha maradandó annak alapja is, értem az adózási rendszert. De ezzel nem birunk, ezzel nem bírtunk két év előtt sem. Eem tudom tehát, hogy miféle na­gyobb előny hárult volna az országra, ha ezen javaslatot két év előtt és nem most terjesztet­tük vnlna be. Es végre is kérdem, mi helyesebb és czélszerübb : akkor terjeszteni be és tárgyalni egy választási törvényjavaslatot, midőn a meg­ejtett választások után a kedélyek fel vannak zaklatva; vagy pedig akkor, midőn bizonyos idő elmultával a kedélyek lecsillapodván, a szenve­/ dély helyett a nyugodt ész, a pártdüh helyett ! az engesztelékenység jelöli meg a törvényalko­tás irányát. Ezen kérdésre megnyerhetjük a fe­leletet, ha visszagondolunk a múlt választások után uralkodott hangulatra. Nem egy szabadelvű emberrel találkoztam, ki azt monda, hogy ezen választási törvénynyel még egyszer nem lehet választani, hogy fel kell emelni a censust, meg kell azt szorítani. (Nagg mozgás és közbeszólások a bal oldalon.) Hasonló nyilatkozatokkal naponkint találkoztunk, és ne­kem erős okom van hinni, miszerint, ha a múlt választások benyomása alatt hoztunk volna vá­lasztási törvényt: az sokkal kevésbé felelt volua meg az önök igényeinek, mint azon javaslat, mely ellen most oly nagy ellenszegülést fejtettek ki. Azt hiszem, s erősen hiszem, hogy tekintve a felsorolt körülményeket, tekintve hazánk et­nographiai helyzetét ós nemzeti viszonyainkat : épen a jelen időszak volt legalkalmasabb ezen törvényjavaslat tárgyalására. Adja isten, hogy ne legyen igazam; de azt hiszem, hogy azok, a kik a törvénynek ez idő szerinti meghozatalát megakadályozták : nagy hibát követtek el,' mely­nek egy könnyen helyrehozhatásán én részem­ről erősen kételkedem. Ez az első hiba, melyet önök e törvényjavaslattal szemben elkövettek. Ezért emelek én önök ellen vádat, és higyjék meg önök nekem, hogy én semmit sem kívánok inkább, mint azt, hogy a jövő eseményei önö­ket ezen vád alól minél előbb felmentsék. (Élénk tetszés nyilatkozatok jobb felől. Mozgás a bal oldalon.) Azzal vádolják önök továbbá a kormányt, hogy oly törvényjavaslatot terjesztett be, és vádolják a többséget, hogy oly törvényjavasla­tot aki rt életbe léptetni, mely sok ezer válasz­tót fosztott volna meg eddig törvényesen gya­korolt jogától. (Fölkiáltások a bal oldalon: Ugy is van ! Nem áll! jobb felől.) Azt hiszem, a t. ház, meg fogja nekem engedni, hogy ha tán olyakat fogok ismételni, a melyeket már e házban részint én, részint elv­társaim elmondottak, de hiába ! midőn perlekedő felek zárbeszédeket tartanak : akkor nem hagy­hatnak lényeges állításokat czáfolat nélkül, ha ügyük igazságát a biró előtt ki akarják deríteni. Megígérem azonban, hogy e pontnál lehetőleg rövid leszek. (Ralijuk! Halljuk!) Hogy javaslatom azon része, melyben a [ privilegiált osztályokhoz tartozó azon választók, I kik e czimen jogukkal élni akartak, és magukat ! az 1869. évi választások alkalmával összeirat­ták, továbbá is e jogban meghagyattak, azt hi­szem egészen igazságos, hogy megszorítást nem I foglal magában; valamint el is kell ismernem

Next

/
Oldalképek
Tartalom