Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-481
234 * S1 * oTszágos ülés április II. 1872. désében is, és ha én gonoszkodni akarnék a t. képviselő ur kimondásával szemben: akkor bátor volnék a t. képviselő urnák figyelmébe hivni, hogy miután az mondatik, hogy folyvást ugrál: vajon közjogi vagy belügyi kérdésekre érti-e a t. képviselő ur ezen kifejezést ? Ha közjogi kérdésekre érti: akkor emlékezhetik a t. képviselő ur, hogy én 1848-ban, 1865-ben és kiválólag 1865 — 1868-iki országgyűlési működéseimben és azóta nem állottam soha más alapon, mint hazámnak 1790., 1848. és ősi szokásaink, jellemünk szerint megállapított állami függetlenségünk alapján; ezt óhajtottam vitatni és kivivni e képviselőházban, tehát azért ha ki nem vívhattam és nem fejleszthettem is azt, de hátrafelé legkevésbbé sem mentem. Azonban meg fog nekem engedni az én igen t. képviselőtársam, ha itt fájdalommal kell megemlékeznem arról, hogy az én igen t. képviselőtársam, kit én e tekintetben is szerettem volna, hogy ugy nyilatkozzék, hogy követhessem, 1869-ben e részben való nézetétől, melylyel 1848-ik és régebbi törvényeink alapján óhajtotta Magyarország állami lételét: eltért; midőn pl. a legnagyobb fenakadás volt a védelmi kötelezettség : eltért akkor ; midőn le egész 1848-ig minden törvényeinkben meg van írva, hogy Magyarország csakis ajánlatképen adott az osztrák örökös tartományoknak segélyt: és a képviselő ur ennek daczára jónak látta elfogadni azt, bogy az 1723inak czélja az volt, hogy a védelem, a kölcsönös védelem végett lépjen szövetségre az osztrák tartományokkal, és képviselő ur jónak látta az 1865. és 1868-ik országgyűlésen az én állitásom ellenére, mely szerint hazánk részére ősi jogaink, szokásaink és törvényeink alapján a kölcsönös védelmi kötelezettség elfogadható nem volt — elfogadni a kölcsönös védelmi kötelezettséget. Én tehát azt mondom, hogy az én álláspontomat, ha előre menésnek nem is vagyok bátor jelezni : azt sötétben ugrásnak is alig lehet nevezni; mert mig 1848-ig és le egész hozzánk Magyarország törvényeinek világos szavai szerint csak is akkor köteleztetett segélyre, midőn ön jó szántából, mindenkor a körülmények figyelembe vételével, esetről-esetre -jónak látta azt megajánlani; nem tudom vajon: az utókor fogja-e igazolni azt, hogy nem volt-e sötétben ugrálás az, midőn őseink ezen szokásai, törvényei és alkotmányával véleményem szerint egészen ellenkezőleg, a képviselő ur jónak látta a kölcsönös védelmet kötelezőnek elismerni? Ami a belügyi kérdéseket illeti, én ugy hiszem, hogy e tekintetben nem fog^felőlem senki semmit mondhatni, mi oly ugrást jelezhetne, melynek következtében az árokbabuknám. Hiszen például a régi törvényhatóságok önkormányzatának megvédéséért együtt küzdöttünk ; együtt küzdöttünk á birák választásának kérdésében, s átalában minden önkormányzati kérdésben, mely Magyarország bel életével áll kapcsolatban; én a haladási és alkotmányos szabadság érdekében nyilatkoztam; s igy azt hiszem, hogy részemről, midőn alkotmányos küzdelmeink folyamában a haladás követelményei szerint szavaztam, óhajtottam, iparkodtam szavazni : legkevésbbé sem tettem, oly ugrást, mely miatt félhetnék, hogy az árokba bukom. Azonban megbocsát nekem az igen t. képviselő ur, ha ismét — miután nem akarok bővebben kiterjeszkedni, — épen az átalános szavazat jog kérdésében mondott beszédére hivatkozom, tehát belügyi kérdésre, hol t. képviselőtársam ezt monda: „én magam is az átalános szavazatjogot azon czélnak, azon ideálnak tartom, mely felé az államoknak a választási törvények szerkesztésénél haladniok kell." Tisztelettel veszem ez indokolást, és ha a t. képviselő ur még legutóbbi beszédében is, mint érintem a nemzet miveltségére, adózására, hadi kötelezettségére nézve olyanokat nem mond, melyek az efelé törekvést lehetetlenné tennék, most id köszönettel venném s nem szólaltam volna fel, hanem miután a t. képviselő ur szives volt nekem azt mondani, hogy én folytonosan ugrálok és utoljára még árokba is találok ugrani: kénytelen vagyok — a féreg is védi magát — a t.- képviselő úrra is rá utalni, hogy a t. képviselő ur azt az átalános választói jogot oly jeles czélnak ismervén el előbb ; — utóbbibeszédében pedig majdnem lehetlennek mutatva be és pedig körülbelül 15 —16 nap közbejöttével; ez csakugyan nem előre, hanem sötétbe ugrás egy kissé viszszafelé, s még fogja nekem engedni, hogy csakis ennyit kívántam jelezni t. képviselőtársam észrevételére. Es most még az összes balközép azon képviselőinek, kik az átalános választási jog ellen szólottak, bátor vagyok figyelmükbe ajánlani, miként azt hiszem, hogyha azután azon szerencse érne bennünket, hogy a központi bizottság előadója által előterjesztett bevezetést elvetvén az átalános választói jog fölött történnék a szavazás reménylem, hogy az összes balközép az átalános választói jog mellett fogna szavazni. Reménylem ezt az 1867-ben kiadott programmja következtében, s itt bátor leszek a programm illető tételeit fölolvasni, a melyekből e reményemet merítem. (Olvas.) „Mindazokban, a melyek az országgyűlés teendődhez tartoznak,kötelességének tartja érvényre juttatni a demokratia elveit, azon democratia elveit, mely az egyenlőséget a szabadságban keresi, mely az
