Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-480

20S 480 országos ülés április 10. 1872. holtak lelkei egyre kisértenek. (Helyeslés bal felől.) Uraim! Azon érveket vagy meg kell ezáfolni, vagy el kell fogadni. Az életben azt mondják: „hinni, vagy fogadni!" A parlamentben azt mondom: megezáfolni vagy elfogadni. (Helyeslés hal felől.) De mikor én érveket mondok : önök azt mondják rám, — jól hallottam, — hogy én poéta vagyok. Az akadémiában meg azt mondják, hogy politikus vagyok. (Derültség.) Az akadémia mondhat, mi neki tetszik. Nagyra nőhetünk mi egymás nélkül. De önök nincsenek jogosítva ignorálni az én érveimet. Poéta vagyok? önök meg ugyancsak gyenge politikusok akkor : ha még egy poéta érveit sem birják megezáfolni. (Helyeslés hal felől. Derültség.) Vagy talán Szilágyi Dezső t. képviselő ur, aki olyan nagyon jó kedvűnek látszik: azt képzeli, hogy azon érveket, melyek a eensus ellen fölhozattak, nem is szükség megezáfolni, mert hisz az államban senkinek sincs „positiv joga?" Bocsánatot kérek, jól tudom, hogy ezt igy Schvarcz Gyula képviselő ur fogalmazta, de hiszen ön is magáévá tette ezen fogalmazványt, midőn szemünkre vetette, hogy mi nem is birjuk meghatározni, mi a suffrage univerself; nem is birjuk meghatározni, hogy kik és mily alapon részesüljenek a suő'rage universelben ? De hát minek is azt meghatározni? hiszen én részemről elismerem a positiv jogot az államban; elismerek annyi jogot mindenki irányában, hogy „sine me, de me," ne lehessen fölötte rendelkezni; de méltóztassanak, vagy méltóztassunk már most meghatározni, hogy kik nem birnak ezen jog közvetlen gyakorlatával; s meg van határozva a suffrage universel. Azonban Vidliczkay képviselő ur még attól is fél, hogy a mi elveink szerint az idegenek is szavazni fognának. Hogy ki az idegen, ki a nem idegen, azt szabályozza, egy honosítási törvény. (Szilágyi Dezső közbeszól : Ez nincs!) A vállalatoknál is van annyi elővigyázat, miszerint megkívánják a szavazni akaróktól, hogy a részvények jóval a szavazás előtt átlegyenek irva neveikre, mert különben az történhetnék, hogy egy ellenséges indulatú vállalat, tömegesen összeszedné a részvényeket, s szavazatával ama vállalatot megkárosíthatná. Legyen az állam is elő vigyázó, határozzuk meg a suffrage universel-t, terjsszük be egyidejűleg a honosítási törvényt s ezen oldalról is megszűnik a veszély. T. ház ! Minap egy hasonlattal éltem, mondván tornyot építek, s hogy azt sikerrel tehessem, előbb mélyen le kellett ásnom a földbe; ugyan akkor megvetettem az alapot, melyen tovább építhessek azon reményben, hogy talán nem lesz bábel tornya. (Derültség.) Fel kell frissítenem ez alkalommal mondott főbb tételeimet is, melyek a parlamentalismusra vonatkoznak, A parlamentalismust, két serpenyővel ellátott mérleghez hasonlítottam. Egyik serpenyő a koronáé, másik a nemzeté. Arányosan vannak felosztva jogok és kötelességek stb. Itt az egyensúly, a tökély s az egyensúly az : a miután törekedni kell. Eszerint a parlamentalismus alapeszméje a nemzet előhaladása jogban szabadságban egész a bilance-ig, anyagban, szellemben a végtelenig. Hogy ez a többség akaratának érvényesítése által történjék: arra eszköz a forma. Ha a képviselők többségének akarata összhangzásban van a nemzet többségének akaratával : akkor a forma ugy össze forr a lényeggel, hogy azt külön választani sem lehet; ha a képviselőház akarata nem hü tükre a valódi többség akaratának: akkor üres forma, a forma. Ráma, melyből kivették a tükröt. Mindazt elmondtam, s mert senki meg nem czáfolt: azt kell hinnem, hogy elfogadták. De már most, t. ház, először is két dolgot kell egymástól élesen megkülönböztetni, az uralkodó viszonyát a nemzethez, s a nemzet viszonyát öntagjaihoz. Az uralkodó adja ki a nemzet jogait, kötelességeit. Már most osztozzatok! Ez az ő dolga. .És hogy a népek miként osztozzanak egymás közt: az már a nemzet dolga. Ez már a mi dolgunk : ez most itt a kérdés. Egy szóból áll a eorrectfelelet: Testvériesen! Az osztálynak a szerint kell történni, hogy senki ki ne vonhassa magát azon kötelesség alól, melylyel az államnak tartozik; de viszont mindenki részesüljön annyi jogban, hogy habár közvetve is befolyása legyen épen azon helyen, ahol az ő véréről és vagyonáról rendelkeznek. Aki annyi joggal bir: az az állam tagja; aki annyi joggal sem bir: az hiába lakik parlamentalis államban, nem tagja ezen államnak: ő csak rabszolga szabad emberek közt némaságra kárhoztatott : ő csak igavonó marha, kinek szava nincsen, még arra sincs, hogy panaszát, fájdalmát kifejezze. Nil de me sine me: ez a végső kör a parlamentalismus határaiban. Mindent rólunk nélkülünk : ez már tulfekszik a tulon, ott a rabszolgaság birodalmában. De némelyek attól félnek, hogy a népek milliói, a tömeg, ha szavazati joghoz jutnának : ellensúlyoznák a kisebbség érdekeit. Mit tesz ez más szóval t. ház ! Attól félnek, hogy ugy a valódi többség akarata jut érvényre. Hogy is határoztuk meg csak a parlamentalismusnak lényegével összeíort formáját ? Hogy ez nem egyéb, mint előbbre haladás, a nemzet előbbre, ntele a valódi többség akaratának ér-