Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-480

480. országos ölés ápril's 10.1872. 209 vényesitése által. No és mi most mégis attól félünk, hogy érvényre jutand a valódi többség akarata? Attól félünk, amit óhajtottunk? azt kerüljük, a mit keresünk ? Uraim, az Istenért, vagy üétfőn ne kívánjuk a parlamentalismust, vagy kedden ne igy határozzuk meg ; avagy szerdán ne törjünk ellene. Ha mi egyfelől a parlamentalismusra törekednénk, másfelől ismét oda, hogy ne érvényesülhessen a valódi többség akarata : akkor bocsánatot kérek, de akkor mi a parlamentalismuson hamisítást követnénk el. És ha mi igy dolgozunk az egyik serpenyőben a nép irányában, testvéreink irányában, akkor nem panaszkodhatunk, ha viszont igy dolgoznak a másik serpenyőben is mi irányunkban. Ki mégis panaszkodnék : az ugy járna mint az egyszeri tisztelendő az átszúrt tehénnel. (Derültség.) Berohant egy ember s monda: „Nagy baj van tisztelendő uram. Mi baj van? Az én tehenem átszúrta a tisztelendő ur tehenét. Megfizeted fiam, megfizeted! Nem úgy tisztelendő úr. A tisztelendő úr tehene szúrta át én tehenemet. (Derültség.) Az már más! Felelt a tisztelendő. Ha ezt ily nyíltsággal tennők, t. ház : akkor a mi nyíltságunk hasonlíthatna azon nyíltsághoz, melyet pár év előtt egy király utczai kávémérésnek ajtaján olvastam, hol ki volt irva világosan; „Itt kapható valódi cicória- kávé." Azonban a nyíltság nem enyhit a dolgon, mert mi voltaképen mégis csak cicória-parlamentalismust osztanánk népünknek. Sőt tovább megyek s azt mondom, kétféle kormányformával élnénk a nép irányában : a parlamentalismus nevében, annak elvei szerint osztanék ki kőztük a kötelességeket, s mikor ők jogaikért jönnek megkérdezni : miért ? Mi az absolutismus modorában dobjuk ki őket! Egyik igen t. képviselő ur állitá, hogy a souffrage universel respublicára vezet. Nem uraim. A souffrage universel nem vezet respublicára, hanem a census vezet respublicára. Igenis, igy történt 1848-ban Franeziaországban. A souffrage universel még soha tudtommal nem vezetett respublicára. De habár tévednék, és ha másutt arra vezetne is: nálunk képtelenség. Jókai Mór? t. képviselőtársam nagyon helyesen jegyezte meg azt, hogy mi aristokraták, megcsökönyösödött aristokraták vagyunk, de nem részletezte. Engedje meg a t. ház, hogy annak néhány faját megemlítsem. (Halljuk.) Nálunk a számadó gulyás aristokrata a bojtár irányában, az öreg bíró az esküdt bíró KÉPV. H. NAPLÓ 18f| HIT. irányában, az esküdt biró a kisbíró irányában s igy tovább. Tehát nálunk van hivatalbeli és rangbéli aristokratia. A telkes aristokrata a feltelkes irányában, a házas zsellér aristokrata a hazátlan zsellér irányában. Tehát van nálunk vagyonbeli aristokratia. Hallgass, öregebb vagyok, mint te! E felkiáltást gyakran halljuk. Tehát nálunk van korbeli aristokratia. Ezt szintén gyakran hallottam: magyar vagyok ! Tehát nálunk van fajbeli aristokratia is. Igen gyakran hallottam én ezt is: ebben a faluban születtem én, az apám, öregapám és annak öregapja is. Tehát nálunk van ethnographiai aristokratia. De mit részletezzem tovább, csak egyet mondok: méltóztatnak tudni, hogy a koldusok rezet kapnak kisebb városokban, hogy koldulhassanak, En ismertem egy koldust, ki arra volt büszke, hogy az ő reze a legrégibb minden a városban levő koldusok reze közt. Tehát nálunk van koldus aristokratia. (Derültség). Méltóztatnak látni, ez a legnevetségesebb! Itt beékelve a nagy hatalmasságok közé a respublika felé mi nem megyünk; mi csak menettethetünk utoljára, csak mikor már majd királyt sem kapunk. Egyébiránt saját véleményemet fejezem ki, hogy én egy valódi parlamentalis monarchia mellett még állambölcsészeti szempontból sem irigylem a respublikát. Mondhatják a monarchia sokba kerül. Jókai' t. barátom, a mint felszámította, 29 krba kerül egy embernek. Akkor léptem be a házba, mikor azt mondta, hogy a király 29 krba kerül. Nem tudva miről van szó, azt hittem a sakk-táblán elefántcsont királyról van szó. De ha valaki meg azt is sokalná : annyit mégis meg fog nekem engedni s itt utalok Francziaországba a Napóleon elnökségére ; meg fogja nekem engedni, hogy egy elnök személyes dicsvágya, a 3 évenként előforduló választás izgatottsága, a szegény rokonok mohó kapzsisága mind figyelemre méltók. Míg végre azon biztonság, melyet az uralkodó családi összeköttetése ad: kárpótlás! Arról beszélni, hogy nekünk jó-e a respublika; mikor ezt hallom, mindig ugy tetszik, mintha azt kérdenék: jó lenne-e nekünk lakni a holdban. Nem a suffrage universel vezet a respublikára, nem kilátás nyitja a tért: hanem a tér nem tűrhet mást, mint kilátást; tehát ismétlem, nem a suffrage universel vezet respublikára, de a respublikái kormányforma nem tűrhet mást, mint souffrage universelt. De ennek voltaképen minden parlamentalis államban igy kellene lenni és ha igy van, isme27