Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-473
473. országos ülés április 2. 1872. 11 tényképen állithatjuk, hogy józanságra nézve a magyar nép kiválóbb állást foglal el Európa népei közt. Mondám, hogy az átalános szavazatjog nálunk semmiképen nem lenne ugrás, hanem természetes fejlődésünknek történelme. Ezért csodáltam Szontagh Pál t. képviselőtársamat, ki igen jeles történész, ki conservativ, ki ragaszkodik a historiaifejlődóshez, hogy ő mégis ellenezte az átalános szavazatjogot. A minapában némi derültséget idézett elé a házban, midőn Csiky Sándor arra hivatkozott, hogy hát a mi első vezéreink eensus utján választattak-e meg Attilától kezdve. Ez mondom, derültséget okozott, pedig mikor oly fontos elvi kérdésről van szó: akkor hátra kell menni a történelemben, tanulmányozni kell a nemzet fejlődését első csirájától fogva. Tudjuk, hogy annak kezdete 892-ben, mielőtt még lett volna hazája, mielőtt e törzsnépek megindultak hazaszerzésre, megvetették az alkotmány azon hires öt pontját, mely bátran versenyezhetik, és talán felül is múlja azon 4 pontot, mely az angol alkotmány erejét képezi. Az első pont t. i. biztosítja a jogegyenlőséget, a másik a közteherviselést, mely teher akkor kizárólag a fegyverviselés oen állott. Aztán jön mindjárt az, hogy miután mi szabad akarattal mindnyájan megválasztottuk a fejedelmet, a fejedelemnek soha sem lesz hatalmában (igy szól a pont) sem minket, sem fiainkat a fejedelem tanácsából kizárni. Tudjuk, hogy a fejedelem tanácsa azon időben tökéletesen megfelelt egy országgyűlésnek. Méltóztatnak tudni , hogy épen ezen kifejezéssel kezdődött az országgyűlés Angliában : The kings eouncil; ez volt eredete, és ehhez a király meghívta a választókat, tehát ott benne van az átalános választási jog, mindjárt történelmünk elején. Ez nem derültséget kelt: ez komoly dolog, melyet a történésznek tekintetbe kell vennie. Tudjuk, hogy népünk századokon át gyakorolta a legfontosabb és legkényesebb választási jogot : a birák választását. E tekintetben nem osztozhatom Szilágyi Dezső t. képviselőtársam, azon véleményében, hogy ez nem oly fontos, mint az országgyűlési választás. Ellenkezőleg; előttem ez sokkal fontosabb, ha t. i. azt mint fegyvert tekintjük a nép kezében. ífem fogja ugyanis tagadni a t. képviselő ur, hogy sokkal nehezebb részrehajlatlannak lenni azon kis körben, melyben működünk, azon faluban, vagy községben, a hol számtalan helyi érdekek jönnek egymással coliisióba, és mégis népünk bebizonyította, hogy ezt le tudta küzdeni, és hogy nála a becsületesség és részrehajlatlanság nagyobb volt, mint az önérdek, és a biróválasztás ellen nem lehetett panasz; az országgyűlési választásoknál pedig nem helyi érdekek döntenek, következőleg azoknál sokkal több okunk van. a tárgyilagosságra és részrehajlatlanságra számítani. Tehát épen ellenkezője áll annak. Mondottam, hogy bátran hivatkozhatunk népünk józanságára, és ez szintén igen fontos és tekintetbe veendő körülmény: a mit már a választási törvény fölötti vita elején Irányi Dániel és utána Madarász József barátaim felhoztak. Igen fontos először azért, mert történelmünk azt mutatja, hogy a mink van, ugy alkotmányunkat, nyelvünket, szokásainkat, mind nem a kaputos osztálynak köszönhetjük. Jaj !— ha nem lett volna Magyarországon becsületes népűnk, mely megmentette magyarságát, és reményijük, hogy meg fogja azt menteni jövőre is. Sokat beszéltek utolsó időkben, és fájdalom, van is beszélni róla, a eorruptióról; de valamint senki sem tagadja a corruptiót, van-e valaki, a ki kétségbe fogja vonni azt, hogy a corruptió épen az úgynevezett kaputos osztályban van és nem a népben. Azt fogják mondani: hogy ha a nép nem corrumpált : mire való a vesztegetési törvény ? Bocsánatot kérek, a vesztegetőt kell nézni; ha nem volna vesztegető : akkor vesztegetett sem volna. Ez arra mutat, hogy népünkben megvan a becsületesség, és ha némileg ingadozóvá válik : ennek csak a kaputos osztály romlottsága az oka, ily népektől félni nincs okunk. Van még egy harmadik ok is, mely e mellett szól. Tudjuk, hogy kétféle ut van, melyen a polgárok a törvényhozásra és átalában a haza ügyeire befolyást gyakorolhatnak. Az egyik a sajtó, a másik a választás. Élvezi a nép a sajtószabadságot ? A nép nem foglalkozik a sajtóval, és átalában az írással. Azt mi élvezzük; igaz, hogy az ő javára, de a szabad sajtó jogának gyakorlásától, a nép, természetszerűleg foglalatosságánál fogva ki van zárva. Marad tehát az egyedüli jog : a szabad választás, és ebből is ki legyen zárva? Mert hisz az tisztán annyit jelent, ha censusra alapítjuk a választási jogot: ne ámítsuk magunkat, ez tisztán annyit jelent, mint csak is a középosztályt és azon első rétegét belevonni az alkotmány sánczaiba, mely legközelebb áll a középosztályhoz. Tehát maga a nép zöme ki van zárva ezen jogból. Ezt nem tarthatom helyesnek. Sajnálom, hogy Tisza Kálmán t. képviselőtársamnak az idő rövidsége, mint maga is megjegyezte, nem engedte meg, hogy azon érveket hozza fel, melyek miatt ő az átalános szavazatjogot most még nem akarja hazánkban behozni. Ő csak annyit jegyzett meg, hogy ha azon két 2*