Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-473
í2 473. országos Slés április 2, 1872, felfogás közül, a mely e kérdés felett létezik, s melyek egyike a szavazatjogot az emberrel született jognak, a másika pedig, azt állami functiónak tekinti, ha — úgymond — ezek közöl az elsőt fogadná el: akkor rögtön adná szavazatát Madarász t. barátom indítványára; de miután ő a második álláspontot foglalja el: azon Íriszemben van, hogy jelenleg még nem érkezett el ideje az átalános szavazatjog behozatalának. De hogy mért, azt nem mondta el. Sajnálom tehát, hogy e tekintetben az ő érveire nem vagyok képes válaszolni; de engedje meg Debreczen városa t. képviselője, hogy egy kifejezésére tegyek egy kis megjegyzést. Én előre kijelentem, hogy én magam sem tekintem e kérdést a szabadelvüség mérvadójául. Én azt elismerem, hogy ez oly fontos elvi kérdés, a melyre nézve a legszabadelvübb pártok a külföldön is elágazó nézetben vannak, anélkül, hogy egyik a másikat azért szabadelvütlensóggel vádolná. Tehát előre kijelentem, hogy én azt nem tekintem ugyanazonosnak. Valaki ellenezheti az átalános szavazatjogot bizonyos időpontban, és lehet e mellett igen szabadelvű ember. Én tehát e tekintetben nem osztom azon éles szavakat, melyeket Körmendy t. barátom azon balközépi t. képviselőtársak ellen használt, a kik az átalános szavazat ellen vannak. De másrészről lehetetlen sajnálatomat nem fejeznem ki a felett, hogy Debreczen városa t. képviselője, zokon vévén e szavakat, sokkal élesebb kifejezéssel rovta meg azokat, mintsem hallgatással mellőzhetném. 0 azt mondta: „Legelőször akarom megnyugtatni Körmendy t. képviselőtársamat, hogy azok, a miket ő tegnap a balközépről mondott, engem egyátalában nem nyugtalanítanak. Nem nyugtalanítanak pedig azért, mert legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy nem mondott, nem mondhat, és nem is fog mondhatni olyat, a mi engem nyugtalaníthatna." Bocsánatot kérek, először megjegyzem, hogy igenis nyugtalanította. Bebizonyította azt azzal épen, hogy igen hosszasan válaszolt. De akarom hinni épen azon tiszteletnél fogva is, melylyel Tisza Kálmán iránt viseltetem, hogy nyugtalanítva volt; mert sokkal magasabb fogalmam van az ő parlamentalis finom modoráról, mintsem képes volnék róla föltenni azt. hogy ő nyugodt kedelylyel ily kifejezéssel birna élni egy képviselőtársa irányában. Egyébiránt később, a midőn reflectál arra, a mit Körmendy Sándor t. barátom a kormány hibáiról szólt, azt inoudja : „A t. képviselő ur, — t. i. Körmendy Sándor — midőn a kormány hibáit elősorolta, nem tagadom, sokszor helyeslésemmel találkozott" stb. Tehát midőn valaki képes olyakat mondani, a mik helyeslésünkkel találkoznak, lehetetlen, hogy valaha ne legyen képes olyakat mondani, a mik bennünket némikép nyugtalanítanak. Hanem ámbár az érveket nem adta elő részletesen, hogy miért nem pártolja az átalános szavazati jogot, megvallom, hogy némi ellentétben látom őt azzal, a miket ő beszéde elején a t. miniszterelnök urnák mondott. 0 azt mondotta: „Mi az alkotmányos életet az által bizton hiszszük csendben és nyugalomban eszközölhetőnek, hogy a legfőbb hatalom, a törvényhozó testület, mentől közvetlenebbül származzék magától az igazi hatalomtól, a néptől. Mindenütt a világon arra, hogy a törvények nyugalmat eszközöljenek, hogy a békés, rendes, alkotmányos fejlődés lehetővé tétessék: egyik fő- és alapfeltétel az, hogy azon testület, mely a törvényeket alkotja, minél hűbb és minél biztosabb kifolyása legyen a választóknak.* Engedelmet kérek, nem tudom, hogy lehet-e ennek hűbb kifejezése a törvényhozó testület, mintha az átalános szavazati jog alapján van megválasztva ? nem tudom tehát összeegyeztetni e vallomásokat a t. képviselő ur szavazatával. De mindezen érv, és átalában mindaz, a mit a t. képviselő ur, Madarász József képviselőtársam indítványa ellen felhozott: mind igen enyhe ahhoz képest, a mit erről Csernatony Lajos képviselőtársam mondott. Sajnálom, hogy jelen nincsen, mert nem. igen szeretek az embernek háta mögött roszat mondani, de lehetetlen erre nem reflectálnom. (Halljuk!) Először is meg kell jegyeznem t. barátomnak, hogy ő beszéde elején egy igen evidens ellenmondásba esett; t. i. azt mondta : „Én az átalános szavazatjog megadását hazánkban nem tartom a jelen körülmények közt, a mostani időben és még jó darab ideig lehetőnek; én az átalános szavazat jogosultságát tökéletesen elismerem : ez az egyik ezél a haladás terén; ez a civilisatiónak oly postulatuma, melyet a szabadelvű ember magától el nem utasíthat. u És mindjárt azután néhány passussal azt mondja: „Én az átalános szavazati jogot indentificálom a respublikával; a hol átalános szavazati jog van: ott van respublika, és a hol megszűnt a respublika, ott is ez teremti azt;" de én. t. ház, leghatározottabban kijelentem, hogy Magyarországot nem akarom respublikának; óhajtom, hogy Magyarország királyság maradjon." Tehát ő bevallja egyrészről azt, hogy a czél, mely felé törekedni kell, a szabadelvüség parancsolja, hogy okvetlenül az átalános szavazatjog felé haladjunk. Másrészről azt monda, hogy az átalánoa szavazatjog ugyanazonos a respublicával, s hozzá
