Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-478
478. országos ülés április 8. 1872. 171 Erre nézve azt akarom megjegyezni, hogy nem fér össze az alkotmányos parlamenti tárgyalásokkal azon eljárás, mely szerint azok, a kik azt sem tudják, miről van szó, ide becsődüljenek, és helyeslésüket fejezzék ki az elnöknek oly eljárása felett, melyről semmit sem tudnak. Ez nem szólásszabadság. Ha önök ide benn vannak mindig, és tudják mit mondott a képviselő ur: jó, akkor joguk van nyilvánítani véleményöket; de tagadom, hogy azon képviselők, kik a tanácskozásban részt sem vesznek,; nem tudják, miről van szó : jogosan szavazhatnának a szólásszabadságra. A másik megjegyzésem az elnök ur eljárására vonatkozik. (Egy hang jobbról: Mncs joga!) Én tisztelem mindenképviselőtársamnak jogát, és elvárom hogy majd véleményét a felett hogy nekem nincs jogom véleményemet nyilvánítani az elnök ur magavisete fölött, majd ha elvégeztem beszédemet, alkotmányos szempontból a szólás szabadság hőseként be fogja bizonyítani a felszólaló. Most tehát bocsánatot kérek a ház t. elnökétől, én figyelemmel kisértem Csanády t. képviselőtársam beszédét és kiválólag figyelemmel kisértem, midőn elnök ur őt másodszor rendre utasította, mert tudom, hogy a kétszeri rendre utasítás következtében jöhet azután, hogy a ház határoz a fölött: vajon a szó elvétessék-e a képviselőtől vagy sem; és minden esetre nagy sérelem a szólóra nézve, ha saját véleménye szerint helytelenül vétetnék el a szó tőle. Igen élénken emlékszem rá, hogy a második rendreutasitás annak következtében tétetett, mert a szóló képviselő ur azt mondta, hogy Magyarország osztrák tartománynyá sülyesztetett. Már most bocsásson meg t. elnök ur, én nem kívánom azt, hogy a kisebbség érdekében üljön itt az elnök; én azt hiszem, hogy az elnöknek kötelessége az összes képviselők szólásszabadsága biztosítása. Ha oly valami kifejezés történik itt, mely itten százszor mondatott, és be is bizonyittatott : akkor, bocsásson meg a t. elnök ur, ez nem vonhat maga után rendreutasitást. (Felkiállások jobbról: Csák a házszabályokhoz szólhat!) Mi azt óhajtjuk és egész lelkünkkel kívánjuk, hogy a ház elnöke irányában tisztelettel viseltessünk, és hogy ő kimondásai irányában mindenkor támaszt leljen mibennünk is; de azt minden esetre kérjük és a házszabályok következtében meg is várhatjuk, hogy alkotmányos szólásszabadságunknak a többség által netalán kívánt érdekben elnyomásához a ház egyetlen elnöke se adja megegyezését; mert azon perczben, midőn az elnök ezt teszi: lehetetlen, hogy a ház elnöki széke iránt a kellő tiszteletet megadhassuk. (Helyeslés bal felől. Zaj jobb felől.) Zsedényi Ede: T. ház! A házszabályokhoz kívánván szólani. Észrevétel nélkül nem hagyhatom, hogy Tisza Kálmán és Madarász t. képviselőtársaim nyilatkozataiknak azon részével tökéletesen egyetértek, hogy az elnök által kimondott rendreutasitás fölött a ház ítéletet nem mondhat, miután a 134. §. egyedül az elnöknek adja a jogot, hogy a szólót rendreutasíthassa ; mert különben azon veszélynek volna az elnök kitéve, hogy akkor, midőn a többség szónoka rendreutasittatik, azt a többség mindannyiszor visszautasítaná. Ezzel ellentétben vannak azonban a tisztelt szónokok, midőn azon kifejezések minősége fölött akarnak határozni, melyek rendreutasitást vontak magok után, és különösen Madarász képviselőtársam roszalja, hogy Csanády tagtársam azért rendreutasittatott mert a független Magyarországot alárendelt osztrák tartománynak nevezé. Mert ha elismeri Madarász képviselőtársam, hogy az elnöki rendreutasitás a többség helyben vagy helyben nem hagyására nem szorult: meg fogja nekem engedni, hogy más részről a kisebbség sem roszalhatja (Élénk helyeslés) azaz a ház sem roszalhatja, sem jóvá nem hagyhatja az illető szónok nyilatkozatát; hanem el kell ismernie a házszabályok tekintélyét melyeknél fogva csupán az elnöknek van joga a szónokot rendreutasítani. (Élénk helyeslés jobb felől.) Simonyi Ernő: T. ház! Igaz, hogy már nem sok hasznát fogjuk venni annak, hogy most tisztába jöjjünk egyik vagy másik két §-ával a házszabályoknak, hanem miután e házszabályok fön fognak tartatni a jövő országgyűlésre is, mert már nem változtathatjuk meg azokat: lehetetlen szó nélkül hagynom azon enuntiatiókat, melyek itt tétettek. Azt mondotta épen most Zsedényi képviselő ur, hogy oly véleményt mondani, miszerint Magyarország ezen vagy azon intézkedés vagy tör-' vény következtében, osztrák pronvinciává sülyedt le: imparlamentalis. Engedelmet kérek, ez véleménymondás; hogy azután ezen vélemény az akkori elnöknek tetszik vagy nem tetszik: az kérdés nem lehet; ettől szólásszabadságot föltételezni nem szabad. Akármi legyen azon kifejezés, mely ezen házban ismételve használtatott a nélkül, hogy akár az elnöki megrovás, akár a házszabálynak bármi más módoni intézkedését vonta volna maga után, mint a jelen esetben, mintáz a ház Naplójában számtalanszor látható ; erre az elnöknek joga nincsen. Ha már a ' ház belenyugodott volna ezen rendreutasitásba: egészen más lenne az eset, 09*
