Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-478

no 478. országos ülés április 8. 1872. utasítás czélhoz nem vezetvén, a szó megvoná­sáról van szó. Midőn azonban az illető képvi­selőnek mentsége előzetesen meghallgatandó. (Uay van! bal felől!) De így minden előzetes mentségre való felhívás nélkül, tisztán egy rendre­utasitás érdekében a házat felszólítani, s köve­telni, hogy a ház maga többségileg utasítson rendre : valakit a házszabályok szerint, nem lehet. Ha tehát a házszabályok fölött most is vita keletkezett, mely által netalán az elnök tekin­télye csorbát szenved : annak ismét oka az, hogy az elnök maga sértette meg először a szabályt. Ami pedig a rendreutasitás jogát illeti, határozottan tagadom, hogy bármely el­nök, midőn oly kifejezéssel él valaki, melynek helyes vagy helytelen voltát vitatni nincs jogom, de melylyel a házban számtalanszor éltek, mely a ház naplóiban foglaltatik; ha mondom, valami ily szóval él, hogy az elnök azt mondhassa: ne­kem mindegy, ha nekem most ugy tetszik, ak­kor rendre utasítom: ez nem elnöki jog, hanem elnöki zsarnokoskodás. (Élénk helyeslés bal felől. Napirendre! jobb felöl.) Elnök: Bocsánatot kérek, midőn az elnököt zsarnokoskodással vádolják, azt szó nélkül hagy­nom nem lehet. Először is azt monda t. kép­viselő ur, hogy ón mintegy a házra hivatkoztam, hogy utasítsa rendre az illető szónokot. Bocsá­natot kérek, azt én nem mondtam, én a házra nem hivatkoztam. (Zaj. Mozgás a bal oldalon.) Méltóztassanak kérem meghallgatni; én csak ak­kor hivatkoztam a házra, a midőn Halász kép­viselő ur akart még szólani, mielőtt még az előbbi szónok bevégezte volna beszédét, mert ezt a házszabályok értelmében megengedni nem szabad. Azonban, ha a ház azt megengedi: meg kell hajolnom előtte. Azt hiszem tehát, hogy Tisza Kálmán urnák abbeli megjegyzése, legalább az én eljárásomra nézve, helyesnek mondható nem volt. (Helyeslés jobb felől.) A másik pedig, a mit a t. képviselő ur mon­dott, hogy t. i. roszul magyaráztam volna a házszabályokat, s rendreutasítottam volna a képviselő urat, a nélkül, hogy arra jogom lett volna: erre nézve engedelmet kérek, meg kell jegyeznem, hogy arról, a mi ezelőtt történt, nem felelek; én felelős csak a magam ítélete nyo­mán vagyok. (Helyeslés jobb felől.) Ha ezelőtt történtek oly kifejezések, melyek tán szintén rendreutasitást igényeltek volna, és az nem tör­tónt meg: arról én nem felelhetek. En azon ki­fejezéseket — bármikor és bármely alkalommal fogok az elnöki széken ülni, — mindig olyanoknak fogom tartani, melyek a rendreuta­sitást megérdemlik. (Élénk helyeslés jobb felől. Ellenmondás bal felől. Fölkiáltások: Tovább to­vább !) Madarász József: T. ház! A házsza­bályok 128. §-ára hivatkozva kérek szót. Szót kérek azért, hogy a t. ház elnöke által a ház­szabályokon, nemcsak a házszabályokon, hanem az alkotmányos fogalmakon, nemcsak az alkot­mányos forgalmakon, de a szólásszabadságon el­követett sérelemre véleményemet nyilvánítsam. A t. ház elnökének jogait tiszteletben kívánom tartatni, miket a házszabályok megadnak; tisz­teletben főleg azért, mert a házszabályok védik meg a kisebbség szólásszabadságát, ha az el­nök kötelességét ugy teljesíti, mint a házszabá­lyok parancsolják. Valahányszor az elnök magát a házszabá­lyokkal szemben a többség óhajtásához fordulva akarná alkalmazni, nem volna e házban a ki­sebbségre nézve a szólásszabadság soha biztosítva ; és ha t.' elnöke e háznak a rendreutasitást csakis attól függesztené fel, ha már e házban szokássá vált ' is és jogossá valamely kitétel, hogy ő azt nem tartván annak, rendre utasítsa : azt hiszem, bármely többség az igazság kimon­dását tehetné lehetetlenné; mert bármely több­ség elvehetne a szót rögtön az illetőtől mert éhez csak a szónok kétszeri, bár oknélküli rendreuta­sitása szükségeltetnék. Én azt belátom, hogy a ház elnökének meg­adják a szabályok azon jogot, hogy a szólót be­szédjében félbeszakítsa és rendreutasítsa oly kitételekért, melyek a parlament méltóságával nem egyeznek meg, azonban bocsásson meg a ház t. elnöke, hogy először is a házszabályok értelmében nyilatkozzam, hogy miért nem volt helyes meg nem hallgatni Halász Boldizsár t. képviselőtársamat. Természetesen Halász Boldizsárt, képviselő­társamnak nem szabad megszakítani beszédében Csanády Sándor vagy bármely képviselő urat sem; de amint a ház elnöke a szólót megszakí­totta beszéde folyamában és rendre utasítja, ennek következtében a " háznak bármely tagja többé nem a szólót szakítja félbe, hanem nyi­latkozik az iránt: vajon az elnök a házszabályo­kat helyesen alkalmazta-e vagy nem? (Helyeslés a bal oldalon. Ellenmondás a jobb oldalon.) Igen jól emlékszem a történtekre. Az első rendreutasitáskornem — tudom igy névszerint meg­mondani, hogy kik voltak azon velem szemközt ülő jobboldali képviselő urak, a kik, midőn Csa­nády t. képviselőtársam rendreutasittatott, a csengetésre bejövén rögtön szavaztak, hogy a rendreutasitás helyes volt;' hanem annyit jól tudok, hogy megszámláltam a velem szemközt ülő képviselő urakat, és rendreutasitás előtt voltak ötvenen, a rendreutasitáskor voltak 90-en.

Next

/
Oldalképek
Tartalom